x06Hajdanán, a megboldogult szocialista realizmus idején az egyetemen olyan kötelező  vizsgatantárgyak is voltak, mint tudományos ateizmus, politikai gazdaságtan és tudományos kommunizmus.

Olyan volt ez, mint a fafeldolgozó üzemben a vaskarika gyártó részleg. Egy tréfás kérdés is gyakran elhangzott, hogy: Miből kell vizsgázni a kecskepásztori doktorátushoz? S a válasz: kihajtás, behajtás, terelés, fejés és tudományos kommunizmus. Miért is jutott ez eszembe, amikor az iglói nyári Mikulás beszélgetését, vagyis a szlovák külügyminiszter interjúját hallgattam  (a tévében volt, de nézni sem akartam) a magyar állampolgárság visszaadása kapcsán?  Ugyanis azon túl, hogy nagy bátran azt merészelte nyilatkozni, hogy ő olyan jól ismeri a felvidéki magyar többségű területeket (az ő terminológiájában Dél-Szlovákiát), hogy valószínűleg igen nehéz olyan embert találni, aki kérni akarja a magyar állampolgárságot. (Mellesleg már csak ezért is kényelmetlen lehet ebben az országban nyugodtan élni, mert ilyenek lehetnek vezető posztokon!) Micsoda szűklátókörűség: elmegy Somorjáig, ott leáll néhány lojális (vagyis szervilis, talpnyaló) köpönyegforgatóval sörözgetni, és máris azt hiszi, hogy ilyen gerincferdültek laknak a Bodrogközben vagy a Bódva mentén is. Persze vannak ilyenek, hiszen nem kevés pénzt öltek  már kilenc évtizede módszeresen abba, hogy az egymillió magyar természetes népszaporulatát a visszájára fordítsák, hogy kasztrálják a legtermészetesebb otthontudat érzését, és megtagadtassák a leigázó szellemiségű iskolai oktatás keretében az emberek igaz történelmét, származását, nemzeti kulturális örökségét, s helyette a megszállók ökörségét fogadtassák el. Lehetett bármilyen hatalmi rendszer a trianoni nemzetközi bűntény óta, első Csehszlovák Köztársaság, kommunista diktatúra vagy a föderáció és az abból az ÖNRENDELKEZÉS JOGÁN KILÉPETT SZLOVÁKIA (! Amihez állítólag csak nekik van joguk, s a magyaroknak nem jár!), de egy dologban mindig megegyeztek a nagyhatalmak kegyéből megjutalmazott ÁLLAMALKOTÓK: a magyaroknak kuss !  Az országrablások (1920, 1945), megaláztatások, jogfosztások, kisemmizések, deportálások, vagyonelkobzások és az állandó lelki terror után még azt várják el, hogy legyünk hűségesek, lojálisak, „igazi szlovák hazafiak, és közben köpjünk bele édesanyánk ajándékot kínáló markába, utasítsuk el az elorzott jogaink apró jóvátételét is, vagyis az ősi hazához, nemzethez és történelemhez kötődő állampolgárságot.

És vajon hogyan magyarázza el egy normális és a szakmáját tisztelő történelemtanár az iskolában azt, hogy a szlovákok, amikor a 19. századra a Magyar Királyság északi részére a 13. század után betelepült különböző szláv népcsoportokból (lengyel, cseh, ruszin, fehér horvát) egy sajátos nemzetté, szlovákká formálódtak a magyar állam kebelén, és ezért jogosak voltak a követeléseik az önálló iskolákra, intézményekre majd az önálló államiságra is, de ha az őseiket 1600 évre visszavezetni tudó magyarok itt, őseik földjén  (ahol még most is, minden elnyomás ellenére) ugyanezt követelnék, akkor ezt minden eszközzel meg kell akadályozni?! Márpedig Dzurinda úr (aki egykoron még miniszterelnök is vala) most ezt hirdeti közvetve és közvetlenül is. Aztán felbérelnek a magyarok felszámolására szánt pár száz millióból valakiket, hogy szétverjék az érdekképviseletet, befurakodjanak minden magyar intézménybe, és még egy bizottságot is megalakítanak, látszólag kiegyezve a Magyar Köztársaság (szándékosan nem írok Magyarországot, mert nem ugyanaz!) vezetőivel. És ekkor egy felsőbbrendűségi mániának a jegyében az arcátlanság és beképzelt cinizmus megnyilatkozásaként egy olyan „szakembert” neveznek ki a „bizottság” élére, aki a bevezetőben feltüntetett komoly szakmának neveltje, és nem mellesleg a  kommunista rémuralom tömeggyilkos pártjának utasításai alapján munkálkodó és emberek likvidálásával is foglalkozó politikai rendőrség (ŠTB) őrnagya volt.

Már csak ezért sem lehet szeretni ezt a megszálló hatalmat !
Valahogy én már csak ilyen maradi, konzervatív keresztény vagyok: az édesanyámat jobban szeretem minden idegennél?
Remélem, hogy ez még nem számít bűnténynek, mint az anyanyelvünk szabad használata….

Mihályi Molnár László, Szepsi-Felvidék

Forrás: Kárpáti Harsona