A 2012. március 10-ére kiírt, előrehozott parlamenti választások kapcsán a napokban felvetődött a kérdés, nem lenne-e hasznos s mindenekelőtt ésszerű – a szlovákiai magyar politika súlyát megerősítendő –, ha a Híd és az MKP, amely nem is olyan régen még csak MKP volt, választási koalícióra lépne.

A 2012. március 10-ére kiírt, előrehozott parlamenti választások kapcsán a napokban felvetődött a kérdés, nem lenne-e hasznos s mindenekelőtt ésszerű – a szlovákiai magyar politika súlyát megerősítendő –, ha a Híd és az MKP, amely nem is olyan régen még csak MKP volt, választási koalícióra lépne.

Többen (Miklós László, Köteles László és mások) a két párt együttműködésének szükségességét hangsúlyozták, ám a Híd két vezető politikusa, Bugár Béla és Gál Gábor elutasító választ adott a kérdésre: Bugár, a Híd elnöke így: Berényi  József, az MKP elnöke a közelmúltban „azt mondta, hogy ők etnikai pártként szeretnének visszakerülni a parlamentbe. Innentől fogva nincs miről beszélnünk”.

Bugár, az MKP egykori elnöke (!) azt veti az MKP mai elnöke szemére, hogy etnikai fogalmakban  gondolkodik, tehát nem vegyes pártban. Nos, aki nemcsak néz, hanem lát is, világosan látja, hogy a szlovák parlamentben hangsúlyozottan az etnikai van jelen: „szlovák  nemzeti”, „szlovák keresztény”, „szlovák demokrata”, „szlovák unió” stb., mely pártokról aligha mondható el, hogy hemzsegnek bennük a magyar nemzetiségű képviselők. Egy szó, mint száz, tele van a szlovák parlament etnikai, nemzeti (végső soron a nemzetállam is  etnikum!) pártokkal, csupán a magyar etnikum, a magyar koalíció hiányzik belőle, miután ezt a szövetséget néhányan megbontották, és Most- Híd néven vegyes pártot alakítottak. (Melynek három szlovák tagja nemrég saját kormánya megbuktatására szavazott. – Vajon mi lesz ezután a Most-Híd párt neve?)

Pedig:
a szlovákiai magyarságnak felelősségteljesen tudatosítania kell, hogy a kevesebb számú (ne adj’ isten nulla számú) nemzetiségi magyar parlamenti képviselet a hazai magyar valóságformáló erő és jogérzék megkopását, eltűnését jelenti a parlamentben és a  közéletben egyaránt. A nagyobb számú képviselet pedig a fordítottját! Ne csapjunk be másokat, és ne csapjuk be önmagunkat sem: politikai elemzők kimutatták, hogy a Most-Híd vegyes párt másfél éves tevékenysége zsákutcának bizonyult, állandó meghátrálásra késztették, még azt a bizonyos „megkopasztott libát”, a csonka nyelvtörvényt is fogcsikorgatva adták meg közösségünknek – éppen parlamenti képviseletünk súlytalansága miatt: az előző „egységes” MKP 20 képviselője helyett a Most-Híd csupán 8 magyar képviselőt „vitt be” a parlamentbe. Világos tehát, hogy a szlovákiai magyarság összefogása létérdekünk, mert ez az önmagunkról való döntési jogunk erősítését eredményezné, a többség és a kisebbség nagyméretű deformációját enyhítené, magyarságunknak valóságformáló,  önmeghatározó és önrendelkező erőt kölcsönözne, mintegy tudatosítva közösségünk tagjaiban a hitet, hogy kell és érdemes magyarnak lenni, hűségesnek szülőföldünkhöz, anyanyelvünkhöz, történelmünkhöz, életérzésünkhöz. Gál Gábor pedig elutasítva az összefogást úgy nyilatkozott, hogy az „MKP struktúrájában sok olyan ember politizál, aki Duray Miklós autonómiával kapcsolatos nézeteit osztja”. S még rátesz egy lapáttal: „Mintha nem lenne érdekük szlovákok  és magyarok békés együttélése.”

Sajnos, e végig nem gondolt gondolat végzetes kelepce lehet, olyan zsákutca, mely önfeladásba torkollhat. Először is: miért gond az, ha a szlovákiai magyarság autonómiát akar? Hiszen ez alapvető célunk kellene, hogy legyen, mert hosszú távon a legreálisabb garancia szellemilelki- gazdasági  gyarapodásunkhoz. Hogy a szlovákok erről hallani sem akarnak? Naiv az, aki azt várja, hogy majd önként fogják felkínálni nekünk! Ezt még Európa jobb helyein sem adták meg „csak úgy” a kisebbségeknek – nemzetek, nemzeti kisebbségek egyenrangúságára hivatkozva kellett kiküzdeniük. A szlovákiai magyarság lélekszáma évtizedek óta csökken, éppen a másodrendűség okán, az önrendelkezés és az erős önkormányzatiság hiánya miatt. Dél-Szlovákiában a magyar szót, a magyar életet külsőleg is, belsőleg is háttérbe igyekszik szorítani a szlovák állam, nyilván a Gál Gábor-i „szlovák és magyar békés együttélés érdekében”, nem pedig a magyarság elsüllyesztése okán!

Napnál világosabb: erősebb parlamenti képviselet esetén nagyobb esélyünk van megértetni a szlovákokkal, hogy minimum a kulturális autonómia vezetne a szlovák–magyar békés együttéléshez. Kiderülne, hogy az élni hagyás, Dél-Szlovákia magyar őslakosainak a szülőföldön, a nyelvében való élni hagyása és kiteljesülése ugyanolyan békét teremtene, mint Dél-Tirol 300 ezer német őslakosának élni hagyása és felvirágzása esetében. Olaszok és németek felismerték,  hogy béke csak egyenrangú felek közt lehetséges; a szlovákokkal ezt kell megértetnünk. Gál Gáborék vajon nem ezt akarják? A közös múlt a Kárpátmedence  összes lakóját összeköti, ezért  megengedhetetlen, hogy míg e történelmiföldrajzi alakulat többi nemzete világosan megfogalmazza egységét, addig a magyarságot zavarosban halászó, saját soraiból támadt „prókátorok” igyekeznek mellékvágányra terelni, a média egy részében is azt sugallva, hogy ez  a járható út. Valójában ez a minél rosszabb, annál jobb, az oszd meg és uralkodj filozófiája.

Mit mondjunk? A kutya ugat, a karaván halad. A szlovákiai magyarságnak meg kell találnia – s meg is fogja találni – méltó helyét és szerepét abban a szélesebb körű nemzeti  megújulásban, amely ma a Kárpát-medencét jellemzi. S ehhez tudatosítani kell, hogy a hűség a szülőföldhöz, az anyanyelvhez, a külső és belső hazához emberi méltóságot kölcsönöz nekünk, s ráadásul ez mélyen európai hagyomány is. Ennek a „hazának” az őrzője és szavatolója Európa kell, hogy legyen, az évezredes európai kultúra. Ráadásul: nemzeti közösségünk jólesően gondolhat arra, ahogy Duba Gyula írja, hogy „kisebbségi történelmünk eredményeit és erkölcsi értékeit a mai európai folyamatok nemcsak igazolják, hanem egyben a jövő törvényévé is avatják azáltal, hogy a politika síkján is a kultúra, az erkölcs, a humánum és az önrendelkezés útjára kíván lépni”. Bármennyire nem tetszik is ez a hatalmat gyakorolóknak és ama „idegenlelkületűeknek”, akik a magyarságot – s vele  Magyarországot – a történelem süllyesztőjében kívánnák látni.

Forrás: Kulcsár Ferenc, Szabad Újság

(* szerk.megj. : Időközben a Most-Híd hétvégi országos választmányi ülésén hivatalosan is elutasította az MKP-val való koalíció lehetőségét)

itt is: http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=10849:a-vegig-nem-gondolt-gondolat&catid=41:publikaciok&Itemid=65