Aktuality.sk, Lukáš Krivošík cikke – Sok embernek mintha a Gorilla olvasása közben esett volna le a hályog a szeméről, bár a dokumentum valódisága továbbra is vitatható. A szlovák nyilvánosság körében azonban egyre növekszik a nyugtalanság és az érthető megbotránkozás.

 

Elég csak beleolvasni az interneten keringő politikai vitákba. A terek eme virtuális helyettesítői, amelyek keresztül az emberek az indulataikat szellőztetik, érthető nyelven beszélnek: a Gorilla olyan indulatokat szabadít fel, amelyek bizonyos körülmények között forradalomhoz vezethetnek. Némely ember elveszíti a demokráciába vetett maradék hitét is. A javasolt megoldások tarka képet mutatnak. Van, akinek egyenesen a defenesztrációt jelenti (1618-ban történt esemény, amikor a protestáns cseh nemesek kidobták a prágai vár ablakán a katolikus királyi helytartókat – a szerk. megj.), vagy a politikai erőszak valamilyen más leképzését. Emlegetik a magyar példát is, amikor Gyurcsány miniszterelnök vallomása, miszerint pártja hazudott a választóknak, tömegtüntetésekhez vezetett.

Megint mások csalódottságukban teljesen hátat fordítanának a választásoknak meg a piszkos politikának, mivel a főbb politikai pártok szerintük csak a pénzügyi csoportok fióküzemei. Vannak olyanok is, akik a helyzettel visszaélve, nosztalgiázva a kommunista totalitarizmus után sóhajtoznak vagy egy felvilágosult diktátor kormánya után kiáltoznak. Megint mások olyan pártok és csoportulások választására ösztönöznek, amelyeknek még nem volt alkalmuk eddig besározódni. De szinte valamennyien dühösek. Mondogatják is, ha ez nem kergeti ki a szlovákokat az utcára, akkor talán már semmi sem. De mi lehet tenni? Egyszerű válasz a kérdésre nem létezik.

A nagy ezüst golyó nem létezik – csak több ezer kicsi ólomgolyó

A Gorilla-ügy esetében a politikai és a gazdasági hatalom baljóslatú összefonódásával szembesülünk, amellyel szemben egyetlen politikai berendezkedés sem ellenálló. Hasonló jelenségek időről időre valamennyi társadalmi formában és valamennyi korban: az ókori Görögországban és Rómában, a középkori királyi udvarokban, a kommunizmusban, a fasizmus alatt, de a katonai diktatúrákban, sőt a két háború közti Csehszlovákiában, az Amerikai Egyesült Államokban vagy más helyütt is előfordultak. Hasonló összefonódásokat találunk a jelenlegi Csehországban, de még a távoli Japánban is. Semmilyen emberi társadalom sem tud ellenállni a hatalom és a pénz kombinált kísértésének, mivel egyetlen emberi lény sem teljesen ellenálló vele szemben.

Másrészt viszont, mindnyájan tudjuk, hogy lopni nem szabad, és a korrupció tolerálása megbízható módon felforgat minden civilizált társadalmat. Ezért válaszkeresésünknek e között a két mandiner között kellene mozognia. A nagy üzlet és a nagy politika kísértése mindig is létezett, létezik és létezni is fog. Csupán a mértékéről lehet szó! A polgárokon múlik, hogy a szlovák demokrácia csak a politikusok és az oligarchia kulisszák mögötti piszkos üzelmeik homlokzata lesz csupán, vagy pedig valóság. Ha megnézzük a szlovákiai szemszögből jól irányított országok  történelmét, megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi fellendülésük a múlt politikai konfliktusainak eredménye – amelyek során a jó emberek megnyerték a csatáikat. De ha megnézzük a Szlovákiánál még rosszabbul irányított országok történelmét, ugyanúgy megállapíthatjuk, hogy jelenlegi nyomorúságuk szintén a múlt politikai konfliktusainak eredménye – amelyek során a jó emberek csatát vesztettek. Vagy egyáltalán nem is álltak fel a küzdőtérre, szabad utat engedve így a rossznak.

Függetlenül attól, hogy a Gorilla teljesen igaz-e, vagy csak részben, illetve egyáltalán nem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Szlovákiának nagy gondjai vannak a korrupcióval, az igazságossággal, a jogérvényesítéssel és a nagy bizniszek és nagy kormányok összefonódásával. Gyors és egyszerű megoldás ezekre a jelenségekre nem létezik, csak sok kicsi és lassúbb folyamatú megoldás. A politikus mentelmi jogának korlátozásától kezdve a bíróságok és ügyészségek jellegének megváltoztatásáért vívott küzdelmen keresztül egészen a közbeszerzések átlátható szabályainak megalkotásáig, a közerkölcsre helyezett nagyobb hangsúlyig. Fontos, hogy a politikusok, akik ezeket az intézkedéseket megpróbálják érvényesíti, érezzék a polgárok támogatását. A hatékony korrupcióellenes harcnak népszerűnek kell lennie. Érezhető kell, hogy legyen az ez iránti igény, különben a politikusok nem tudják véghezvinni.

No és a néma többség? – Megszólal végre?!

Természetesen mindig lesznek cinikus emberek, akik úgy érzik, a szabályok felett állnak, és igyekszenek a rendszert maguk hasznára fordítani. Másrészt viszont, mindig lesznek olyan emberek is, akik igyekezni fognak ezt megakadályozni. A győztesről ilyenkor azt dönt, hogy a néma többség melyik oldal felé hajlik.

A közügyek jó és becsületes intézése nem egy állapot, hanem egy folyamat. Nem lehet egyszer s mindenkorra elérni, de folyamatos küzdelem folytatható az érdekében. A bíróságokon, a tereken, a parlamentben vagy a választóhelyiségekben. A jó kormány legjobb garanciája az önálló, öntudatos és megfélemlíthetetlen polgár. De ellenkezőleg is igaz, a jó kormány romlásának garanciája a megvert, megfélemlített, cinikus és megalázott polgár, akinek meggyőződése, hogy sohasem fordulnak jobbra a dolgok.

Aktuality.sk, Lukáš Krivošík, 2012. február 2. nyomán