Az Aktuality.sk hírportálon a „Matovič egy magamutogató pszichopata” címmel megjelent interjú František Šebejjel azt mutatja, hogy František Šebej végérvényesen elrontotta saját jó hírnevét, amelyet hosszú éveken keresztül építgetett a becsületességet, kifogástalanságot, politikai felülnézetet, szakszerűséget és szakmaiságot példázó nyilvános kiállásaival.

Šebej erkölcsi bukásának szemmel látható kezdetét az európai mentőcsomag körüli piruettje jellemezte. A szavazás előtti este még ugyanis egy szűk körben úgy nyilatkozott, hogy ellene fog szavazni, bár már akkor ismeretes volt, hogy a szavazást összekötik a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazással. Ezt azonban František Šebej most egyáltalán nem említi. Ellenkezőleg, egy más, teljesen ellenkező magyarázatot kínál az olvasóknak. Nem tudom, hogy vannak Önök ezzel, de nekem ez a beprogramozott szelektív emlékezet következtetést juttatja az eszembe. Az OKS volt tagja, ma már a Most-Híd párt reményteljes jelöltje a beszélgetés további válaszaiban is érvényesíti ezt, mégpedig olyan mértékben, hogy az ember nem tud szabadulni a következő érzéstől – Františk Šebej pszichológus önszántából felkínálja magát a Most-Híd ideológiai titkárának. Említek azonnal néhány észrevételt is:

1) František Šebej kritikátlanul átveszi a hazugságvizsgáló ellenzőinek leegyszerűsített értelmezését azzal, hogy kétségbe vonja a politikusok hazugságvizsgálatát a kenőpénzek elfogadásának kérdésben. Olyan szakember szerepében tetszeleg, aki éveken keresztül használta a hazugságvizsgáló gépet, mint bonyolult bűnügyi segédeszközt a gyanúsítottak vizsgálata során. Nyilván „teljesen” véletlenül rögtön egyenesen egy gyilkosság felderítésének példáján szemlélteti a tapasztalatait. Ez azért egy kicsit túlzás, nem gondolják?  Szándékosan minden túl erőltetett, hogy a szerző meggyőző módon egyszerűsíteni tudja a dolgot. Ezzel a rövidítéssel azonnal a célhoz ugrik, azaz Igor Matovičhoz, hogy egy olyan embernek állítsa őt be, akinek semmiről sincs fogalma. Nálam személy szerint itt felvillan a kontrolégő – Miért kerüli ki František Šebej azt a tényt, hogy a poligráfot gyakran használják az emberek megbízhatóságának bizonyítására is? Akkor miért ne lehetne használni azt a politikusok megbízhatóságának bizonyítására is, tehát azokéra is, akik 2002-2006 között az MKP-ban voltak, most meg a Mostban?

2) Érdekes ahogy František Šebej kiegyezik a múltjával az OKS 4 jelöltjének nagyon sikeres kampányát illetően a Most-Híd listáján a 2010-es parlamenti választásokon. Nem kevésbé megbízhatatlanul bagatellizálja Jozef Špirko jelentős részét mindebben, aki a későbbi képviselők, Peter Zajac, František Šebej, Peter Osuský és Ondrej Dostál hatalmas választási sikerének támogatója volt. František Šebej szándékos túlzással és emlékezetvesztéssel teszi ezt. Idézek a beszélgetésből: „…A malacokkal való kampányolásról volt szó. Nem voltak nagy összegek.” Miközben mindenki elolvashatja az OKS 2010-es gazdasági zárszámadó jelentéséből, hogy pontosan 10 000 euróról (!) volt szó. A mindig egyenes és erkölcsös František Šebej miért vonakodik bevallani, hogy esetleg valamiért hálás lehetne Jozef Špirkónak, csak azért mert az abban az időben a Penta vezető szerveiben volt.

3) František Šebej a rájellemző képlékeny műveltségével kétségbe vonja a Gorilla-akta hitelességét. Csupán a titkosszolgálati játék termékének tartja azt, amit, idézem, „…hiteles hülyeséggel…”  az említett L.R.  és Ducký halálának összekapcsolása támaszt alá. Itt szándékosan kikerüli azt a tényt, hogy két személy lehallgatásának feljegyzéséről van szó (Haščák és Malchárek), akik a lehallgatásról nem tudtak. Az egyik ezek közül a saját szubjektív nézetét fejti ki  Mečiar miniszterének a meggyilkolása kapcsán. L.R. nagyon fontos lehet a Most-Híd számára, ha az erkölcsös František Šebej azonnal a titkosszolgálati tisztek megbüntetésért kiált, akik képesek voltak ilyen lehallgatási műveletet végrehajtani és a Gorillában jegyezték le azt. Ez a csodálatra méltó šebejiség annál is inkább szembe szökő, ha tudatosítjuk, hogy František Šebej nem habozik, és még csak meg sem említi, hogy L.R. 1981. december 14-étől a titkosszolgálati elhárítás ügynökeként van nyilvántartva, mi több 1988. március 13-ától a külföldi elhárítás ügynöke is. František Šebej a Gorilla eme gyermeteg kétségbevonásával semmi mást nem akar, mint bezárni Pandora szelencéjét, bár abból már rég kiszivárogtak a Villamos Művek, a Nyugat-szlovákiai Hőerőmű és a Transpetrol „kitunelozása” a kisebbségi magyar reprezentáció szürke eminenciásain (M.W., O.V., Gy., Cz) keresztül. Igen, a Gorillának hiteltelennek kell lennie Šebej számára, mert egyetlen mondatában tartalmazza mindazt, ami a magyar kisebbség azon képviselőinek igazi ínyencségeit jellemzi, akikkel most egy hajóban evez: „…ha nem kapnak semennyi pénzt, mindennel hajlandók szembe menni.”

4) Végezetül, egyenesen meg kell mondanom, hogy František  Šebej nem mond igazat. Azt állítja, hogy Bugár Béla egyértelműen nyilatkozott, és visszautasította a Smerrel való választások utáni együttműködést. Emlékezzünk csak Bugár szavaira a Most felelősségéről Szlovákiával szemben, amelynek akkor is szüksége lesz a kormányra, ha a Smer fogja azt felállítani. Bélának csak egyetlen, mára valahogy elfelejtett feltétele volt – a Smerrel a Most nem lép kormányra egyedül. Csakhogy a Most bilboardkampánya a „Felelősség” központi szlogennel azt jelzi, hogy bugárék lassan, de biztosan puhára főzik a választóikat, mint a békát a fazékban. Az meg majd csodálkozhat, ha majd a gulyáspolitikusai elsőként vetik magukat a Smer karjaiba. Hiszen arra teremtődtek, hogy kormányozzanak és megosszanak („Most” vagy soha!)

.týždeň.sk, Miroslav Klobucnik, 2012. február 26. nyomán