A trianoni diktátum aláírásának évfordulóján Miskolcon, az Országzászlónál Mihályi Molnár László tanár (Szepsi, Felvidék) mondott emlékező és emlékeztető beszédet. Íme:
Azt mondják a nevelők és pszichológusok, hogy az árvaházi gyerekek semmi másra nem vágynak úgy, mint arra, hogy eljöjjön értük az édesanyjuk, és elvigye őket onnan. Hát még az a gyermek, akiről soha nem mondott le az édesanyja, hanem erőszakkal rabolták el tőle…
Mi a Felvidéken minden hónap 13-án azt énekeljük a Szepsihez tartozó Bodolló Sarlós Boldogasszony templomában, hogy „Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk…”. És ilyenkor nem csupán Mennyei Patrónánkra gondolunk ezzel az énekkel, hanem a Szent Koronás Országunkra is, amelyhez másfél évezred óta őseink vérével megszerzett szülőföldünk is tartozik, amelyet hitetlen és kapzsi rablók daraboltak szét, és gyermekeit gonosz mostohákra bízták immár 96 éve. Így lett a Kárpát-medence kétharmada a magyar nemzet Golgotát idéző árvaháza, hogy mostanra még inkább érvényesek a Szózat nemzetébresztő sorai: „Megfogyva bár, de törve nem…”, és a feltámadás reménységével kezdve minden újabb napot hisszük, hogy amit nagyon akarunk és amiért együtt fohászkodunk, az megvalósul.
Az emberiség legősibb, legmélyebben lélekbe oltott megtartó erőforrása a család után a nemzethez való tartozás érzése. Ősi és meghatározó!
Az emberi lényeg tartópillére.
Napjainkban mégis alpári támadások érik azt, aki a család egységét vagy nemzetét védelmezi. Maradinak, intoleránsnak, nacionalistának nevezik, nácinak bélyegzik, lehurrogják, megrágalmazzák, vagy agyonhallgatják és hidegre teszik. S a támadás ugyanazon érdekkörökből indul, ahol országunknak, a Szent Korona Országának és népének a feldarabolását is eltervezték. Mert bizony sem az első, sem a második világháború, sem az azóta zajló helyi háborúk nem faji, nem vallási vagy nemzeti indíttatásúak voltak, még csak nem is demokrácia ellenében vagy védelmében, hanem kizárólag csak a pénzvilág mohó, önző és kapzsi urainak haszna javára.:
– hogy az elfoglalt és megszerzett országokat befektetési területeikké tegyék
– hogy a feszültségkeltéssel és háborús fenyegetéssel a befolyásuk alatt lévő kormányokat magas kamatra hitelfelvételre kényszerítsék, és hogy ezt a pénzt kizárólag az általuk felkínált fegyverekre költsék el: kapsz pénzt, és majd a sokszorosát kell visszafizetned, és csak nálunk vásárolhatsz. (ma is ez megy).
– a vesztessé kikiáltott megszállt országokat gyarmattá teszik, az eladósítottakat pedig kiszolgáltatott alattvalóvá alázzák.
S hogy mindezekről az emberek ne tudjanak meg semmit, ezért felvásárolják a hírszolgálatot, a tömegtájékoztatást, propagandát, sajtót, televíziót, történetírást, tankönyvírást és oktatást egyaránt.
Ha egy nép meg akar szabadulni, akkor először ezeket kell visszaszereznie, először az igazságot kell felmutatnia, eloszlatni a homályt és sötétséget. Visszaszerezni a tisztánlátás igazságát! És meg kell rá tanítanunk gyermekeinket és unokáinkat!
El kell mondani, hogy a trianoni döntést nem az első világháború befejezésekor tervezték el, amint a háborút sem a trónörökös meggyilkolása miatt robbantották ki. És hogy Magyarország és a magyar nemzet semmiben sem volt felelős a háború kirobbanásáért. Hiszen mindegyik nagyhatalom már évek óta készült a háborúra, de a Monarchia a legkevésbé. Németország gyarmatok nélkül is Európa vezető ipari ereje volt. Oroszország viszont gyenge, de hatalmas erőforrásokkal rendelkezett. A pénzvilág urainak markában vergődő angol és francia kormány tehát megegyezett már 1908. május 25-én Londonban, hogy olyan háborút gerjesztenek, amelyben a német és orosz hadsereget egymás ellenében fogják kivéreztetni. Ezért volt alkalmas Szerbiában elkezdeni, s ehhez az osztrák trónörököst megöletni, mert ott az orosz érdekek is sérülnek, s egyúttal a Monarchiát is megtehetik bűnbaknak a kirobbantás vádjával, mivel a Kárpát-medence Európa kulcsa, amit vesztesként majdan feldaraboltatnak. Magyarország, a Szent Korona Országa ismét két pogány közé szorult. Az amerikaiak békéről szónokoltak, de fegyvert szállítottak az antantnak, s közben készültek arra, hogy lehetőleg minél később, de beszálljanak az európai konfliktusba, hogy aztán végképp befolyásuk alá vonják Európát.
Erdélyt már 1915-ben Romániának ígérték, ha hátbatámadja korábbi szövetségeseit. Az olasz kormány is cserben hagyta szövetségeseit (nem kis jutalék reményében), és csak később lépett be a háborúba az antant oldalán. Hiába volt trónra lépésekor IV. Károly békeajánlata, hogy minden haderő térjen vissza eredeti határai mögé, ezt az amerikai hitelezők nem engedték meg sem az angol, sem a francia kormánynak, pedig legalább 5 millióval kevesebb ember veszett volna oda, mert az ilyen béke esetén nem térülnek meg a korábbi befektetések, amiket a vesztesek kirablásával tudtak kiegyenlíteni. Ezért kellett hát az amerikai segítség, ezért kellett Magyarországot darabokra szaggatni, odaadni Csehországnak, Romániának és Szerbiának, amelyeket magyar területekkel ajándékoztak meg, amivel szinte örök időkre lekötelezték őket minden téren. Mindhárom utódállam a francia bankok befolyása alá került. A megcsonkolt és maradékként meghagyott Magyarországnak pedig az lett volna sorsa, hogy mint egy cserbenhagyásos gázolás áldozata, akinek kezét és lábát is levágták, ebben a helyzetben önként könyörögjön kegyelemért, és önként hódoljon be a Mammon papjai előtt, és adja fel teljes szuverenitását. Mégsem pusztult el, nem könyörgött kegyelemért, ismét talpra állt a Kormányzó vezetése alatt, s ezzel ismét megbocsáthatatlan bűnt követett el azok ellen, akik egy Új Világrend urainak képzelik magukat.
Versailles-ban a a keresztény Európát sárba tiporni akaró kalmárvilág gátlástalansága győzött, de ezzel megmutatta igazi arcát, felismerve benne a Sátánt, amely a lelkünket akarja elrabolni, s a vesztünkre tör.
A magyar nemzetet ugyan megalázták, de ezzel az igazságtalansággal a méltóságát emelték magasabbra. 1920 június 4-én nemzetközi bűntény történt, mert sem az önrendelkezés, sem a jogfolytonosság, sem a nemzeti határok elve nem érvényesülhetett, s még csak nem is hiteles (hanem gyakori esetben hamisított) adatok alapján ítélték meg Magyarország szerepét, s hogy a háború végén Tisza István miniszterelnök fel ne tárhassa a háború kitörésének körülményeit, őt meggyilkoltatták. S a magyar nemzetrész egyharmada azóta is gonosz mostohák önkénye alatt sínylődik, holott édesanyjuk soha önként nem mondott le róluk, és ők sem mondtak édesanyjukhoz való jogukról, de ennek a jognak, az önrendelkezés jogának érvényesítését 96 év óta megtagadják tőlünk, és még az Európai Unió jelenlegi langyos és korlátolt vezetése sem támogatja.
Bölcs belátásra, türelmes várakozásra és megértésre intenek, miközben azt látjuk, hogy a tolvajt védelmezik a házáért és vagyonáért aggódó gazdával szemben, és a költő sorai immár az égig kiáltanak:
„Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő, mikor anyád sikolt …??”.
Marad tehát a reménykedő fohász, a feltámadás reménysége Istenbe és az evangéliumba kapaszkodva:
Uram, irgalmazz nekünk! És adj bölcsességet népünknek, add vissza a vakok látását, mert nem megosztottak vagyunk, hanem csak jelentős arányban félrevezetettek, s talán nem is vakok, csak sötétségbe taszítottak, akik testvéreiket bántják ebben a kelepcében, és nem azokat kérik számon, akik rájuk zárták a vasajtót!
Van erőnk, van hitünk, van elszántságunk is! Elegendő lesz talán csak annyi, hogy világosságod beragyogja világunkat, hogy színről színre láthassuk a valóságot, amelynek látását sötét lelkek és sötét erők rabolták el tőlünk.
Nem a gyűlölet és nem a leszámolás vágya, hanem az elvakultság és önpusztítás miatti aggodalom vezérel! Az egymás ellen uszítottak tudatlansága kelti a megosztottság látszatát, de ennek valódi oka a vakság és a sötétség, az elvakultság és elsötétítés.
Add vissza Urunk e népnek látását, amelyet lelkétől, hitétől és hagyományaitól idegen erők oroztak el, amelyek most is mérgezik forrásainkat, rombolják otthonainkat, züllesztik családjainkat és megrontják gyermekeinket! Szabadíts meg Urunk e Gonosztól, és már ettől is világosság támad a Szent Korona országában, és akkor a magunk erejéből is követni tudunk Téged!
Légy hozzánk irgalmas, Urunk! Nem vagyunk mi sem bűntelenek, belátjuk gyarlóságainkat, megbánjuk vétkeinket, mert meg akarunk szabadulni ebből a rabságból. Egy bűneit beismerő közösség még talpra tud állni, de egy hitevesztett világból már nehéz emberi társadalmat építeni.
Légy Urunk igazságos és jó gazdája a világnak: tápláld, öntözd, műveld és segítsd a termékeny kultúrákat, de tépd ki gyökerestől a gazt, vesd lángra a terméketlen gyomot, és szórd barmaid elé a parazita férgeket!
A világosságod fénye ragyogja be a Rendet, a Törvényt és a Szent Koronát, amit azért adtál, hogy követni tudjunk, és ne jussanak kárhozatra az utánunk jövők sem, gyermekeink és unokáink, akik értelmet adnak evilági küzdelmeinknek! Amen.
Mihályi Molnár László