A választások közeledtével ismét előkerült a kérdés, hogy mit tegyen az egyház ilyen (néha valóban sorsdöntő) világi esemény kapcsán. Maradjon pártatlan, semleges, apolitikus, álljon félre ? Vagy vesse bele magát azon az oldalon, ahol a párt nevében vagy programjában hangoztatják a kereszténységet? Mi a garancia arra, hogy a név vagy program őszinte célt vagy tartalmat takar?

Először is tudnunk kell, hogy a politikának, amit sajnos gyakran már a szélhámos politikusok életével azonosítanak, valójában a közösség életének irányításával és szervezésével kellene foglalkoznia. A politikusnak pedig ezt a célt szolgálnia. A polisz görög szóból ered, ami várost, városállamot jelent, ahol a választott vezetőket nevezték politikosz-nak a görög demokrácia idején. Sok véres görög dráma jeleníti meg azt, amikor olyan döntéshelyzetbe kerülnek a szereplők, hogy a hagyományokat és az isteni törvényeket kövessék, vagy pedig az önkényesen uralkodó városvezető által kiadott parancsot. Jellem, felkészültség, bölcsesség és az isteni rend elfogadásának a különböző szintjein lévő emberek érdekei, szándékai, megfontolásai ütköznek össze. De már két és félezer éve is az volt a történet összegezése, hogy az Isten nélkül semmit sem ér az ember.

Mi tehát napjaink tapasztalata? Erről szeretném megosztani gondolataimat önökkel. Szerintem a keresztény egyháznak nem kellene pártpolitikát folytatnia, mert a pártpolitika (mint minálunk is) legtöbbször csupán hatalmi harc a koncért, és nem a nép érdekképviselete, nem népszolgálat. Mondanám, hogy tisztelet a kivételnek, de a tapasztalat szerint, aki elvszerű népszolgálatot vállal, azt a pártviszonyok hamar kiszorítják a vezetésből.

Mert bizony sokszor elfelejtik, hogy nem a párté az ország, a hatalom és a dicsőség! Aki ezt nem tartja szem előtt, az nem is lehet keresztény politikus. Viszont sem az egyház (ami a hívek közössége), sem a papság nem fordulhat el az élettől, ahol a hatalmi harc is zajlik. „Az Út, az Igazság s az Élet” útmutatása jegyében állást kell foglalnia minden erkölcsi kérdésben: mi a JÓ és mi a ROSSZ.

Tehát amikor elhangzik egy hazugság, és az EGYHÁZ hallgat, akkor nagyon is politizál, méghozzá rosszul és hazug módon. Ezért tehát NEM PÁRTPROGRAMOT vagy PÁRTOT támogatva, hanem a HELYES DÖNTÉS elsajátítására igenis kell figyelmeztetni. Bár gyakorta látjuk, hogy csak a ROSSZ és a MÉG ROSSZABB között adnak választási lehetőséget. Mi a bölcsesség ilyenkor??? A legrosszabb az, hogy kivonom magam, félreállok, másokra bízom, aztán majd esetleg a partvonalról bekiabálok !

A BÖLCSESSÉGET IS MEG KELL TANULNI, AMIRE A SZENTÍRÁS BŐVEN AD ÚTMUTATÁST, CSAK MEG KELL TALÁLNI A MEGFELELŐ FEJEZETET !!!

Ebben lenne a papságnak fontos szerepe, és ebben a híveknek is jogos az elvárása.

Mihályi Molnár László