A Horthy Miklós Társaság és a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány kicsi, ám annál lelkesebb csoportja tegnap a Nyitra melletti Felsőelefánt községbe látogatott, hogy részt vegyen Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona asszony mellszobrának felavatásán. A grófnő ebben a faluban töltötte boldog gyermekkorát.
A mellszobrot a Horthy István Mártírok és Hősök Alapítvány adományozta a község lakóinak, s a helybéliek szeretettel fogadták ezt a számukra megtisztelő ajándékot, s méltó módon helyezték el a községháza előcsarnokában.
Jaroslav Jazvinský, a település polgármestere és a helybéliek baráti szeretettel fogadtak bennünket s lélekemelő pillanatok közepette hajthattunk fejet a magyarok talán utolsó nagyasszonya előtt. Ilona asszony mellszobrát Pőcze István evangélikus tábori lelkész áldása után a polgármester úr, valamint Zetényi Csukás Ferenc, az alapítvány elnöke közösen leplezte le. Az ünnepség után megtekinthettük az erre az alkalomra készült értékes kiállítást, melyet Ilona asszony gyermek- s fiatalkorában készült fényképeiből s tárgyi emlékekből állítottak össze számunkra vendéglátóink.
A nyelvi nehézségek ellenére nagyszerűen megértették egymást a szlovák és a magyar emberek és mindnyájan megegyeztünk abban, hogy hidat kell építeni nemzeteink között, megtalálva azokat a pontokat, ahol sikeresen tudunk együttműködni.
A bensőséges ünnepség után megtekintettük az Edelsheim-Gyulai család kastélyát, mely jelenleg állami tulajdonban van s üresen áll, jobb sorsára várva. A kastélyról érdekes dolgokat mesélt nekünk Mészáros Péter, a család történetének kutatója.
Csodálatos élményekkel s lelkiekben feltöltekezve indultunk hazafelé. Útközben egyre azon jártak gondolataim, hogy miért nem sikerült október 29-én Nemeshodosban, magyar testvéreink között ilyen felemelő hangulatban felavatnunk a kormányzó mellszobrát? A mára már teljesen szlovákká lett Felsőelefánton megtapasztaltuk, magyar és szlovák emberek barátsággal s szinte már testvérként fogadják egymást, és kéz a kézben hajtanak fejet egy törékeny asszony előtt, kinek nehéz sorsa ellenére példaadó élete, útmutatóul szolgálhat mindannyiunk számára.
Forrás: Szamák Zsuzsa, Felvidék.ma