Szép versek

Vári Fábián László – Útban Törökország felé

(1717. szeptember ) Mindkét hazából kiárvulva, csak hitünkben töretlenül, lelkünk holdfehér vásznaira Isten árnyéka nehezül. Alattunk reménnyel ringó gályán pogány föld felé futunk, hol a Patróna glóriáját ölti magára jó urunk. Otthon zsibbadást...

Reményik Sándor (Végvári): Nagy Magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy...

Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról

avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre holtvágányra döcögött végül a kopott vörös villamos kalauz és vezető nélkül döcögött holtvágányra végül a kopott vörös villamos nem volt rakva virágos néppel bezzeg amikor...

Ratkó József: Ember, fa

Minden emberben fa lakik, ágaira fészkel a hit, s dalol, mint valami madár, míg le nem üti a halál. Minden fában lélek lakik, az emeli az ágait, és fészket óv,...

Devecseri Gábor: Az egyes emberek dala együtt

Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk – mint lehet –...