Elképesztő, sőt kétségbeejtő Bugár Béla újabb világot megváltó ötlete. A mai rohanó világban, az Európai Unióban, ahol minden egyes europolgár érdeke, hogy minél több nyelvet tudjon, megvonni – föláldozni – a nyelvtanulás lehetőségét csupán azért, hogy az úton−útfélen erőszakolt államnyelvet nagyobb erőbedobással tanulhassák magyar iskoláinkban, buta és hajmeresztő javaslat.
Igen, már fiatal korom óta tudatosítom és hangoztatom, hogy csak hasznomra válhat, ha az adott ország nyelvét a lehető legjobban elsajátítom: felkészülten tudok érvényesülni, védekezni, és ha kell, támadni is. De nem az anyanyelvem rovására. Ez érvényes más világ− vagy idegen nyelvre is. Az alkotmány értelmében az államnak meg kell teremteni a szlovák nyelv tanulásának lehetőségét, egyenlő feltételeit. De nem úgy, hogy magyar közösségünk önként lemond a más, sokkal hasznosabb nyelvek tanulásáról. Ismerjük a bölcs idézetet: …az veszve van, amiről a nemzet maga lemond − vagyis megette a fene! Ha nem megfelelő a jelenlegi szint (amit a hiteles adatok cáfolnak), akkor a szlovák nyelv tanítását módszertanilag, illetve hatásosabb eszközökkel kell javítani.
A fenomenális ötlet eleve diszkriminatív: egy fontos idegen nyelv tanulásának lehetőségéről önkéntesen lemondani azt jelenti, hogy önmagunkat kirekesztjük a minél szélesebb művelődés lehetőségéből. Ezáltal magunk idéznénk elő az alacsonyabb szintű tudást. Ráadásul a mai nacionalista−soviniszta légkörben, amikor hatályos jogszabályokkal, erőszakkal rombolják nyelvünket és kultúránkat, akkor fölajánlani, besegíteni abba, hogy gyermekeinket további hátrányok sújtsák − halálos bűn!!
Jó néhányan emlékszünk még arra, amikor az átkos rendszerben a magyar iskolákban – ellentétben a szlovák iskolákkal – csak három nyelv tanulását (magyar, szlovák, orosz) engedélyezték. Mai napig érezzük ennek nyomasztó utóhatását.
Egyébként is, a nyelvek elsajátítása minden egyénnek a saját jogkörébe tartozik. Ha több nyelvet fogok tudni, szerte a világban érvényesülhetek. Ha például itt, Szlovákiában csak a magyar anyanyelvemet bírom, akkor leszűkül a kör és feltételezhetően csak magyar közösségemben, lakhelyemen érvényesülhetek. Természetesen még akkor is ott vannak a magyarországi lehetőségek. Tehát: ne erőszakkal kényszerítsék a polgárokat a nyelvtanulásra. Ha bárki fontosnak tartja a nyelvtudást, csak hasznára válik, ha nem, akkor kára származhat belőle. Ennek eldöntése mindenkinek szíve joga. Természetesnek tartom viszont azt, hogy az iskolarendszernek kötelessége megteremteni a lehető legszélesebb körű nyelvtanulási lehetőséget valamennyi állampolgár számára.
Befejezésül csak annyit, hogy nem tudok mit kezdeni Bugár Béla kezdeményezésével: ennyire benyalni, ennyire lefeküdni a szlovák politikai színtér amúgy is butító és egyre nyomasztóbb nacionalista megnyilvánulásainak! Kinek kell mindez? Nekünk, magyaroknak egyértelműen nem! Határozottan el kell ítélnünk és el kell határolódnunk tőle (hiszen még az értelmes és józan szlovák elemzők is megdöbbenve nyilatkoznak).
Bugár Bélának jobb lett volna hallgatni!
Duka Zólyomi Árpád
megjelent a Szabad Újság 2010/13. számában,