avagy Bugár Béla azt üzente….., hogy Gubík László nyilvános bejelentése a magyar állampolgárság felvételéről „kellemetlen helyzetbe hozta Szlovákiát”. Nos mielőtt a dolgok hátterébe is bekukkantanánk egy kicsit, leírom azt a régi történetet, ami erről rögtön az eszembe jutott. Egy részeg ember támolyog fel a villamosba, majd lerókázza az egyik ott ülő hölgyet, aki ijedtében felpattan és ráordít:
– Mit csinál, maga disznó?!
– Én disznó? Nézzen magára, hölgyem…! – szól a rekedt hangú, illuminált válasz.
Valahogy így vagyunk mi ezzel, itt a szülőföldünkön, ahol még soha nem merték nyilvános népszavazásra bocsátani, hogy ki melyik államhoz szeretne tartozni. Úgy gondolják ugyanis, hogy ennek majd csak akkor jön el az ideje, ha már beolvasztottak, vagy legalábbis átmosták minden őshonos magyar ember agyát, ha átprogramozták őket a saját kitalált történelmük és sajátosan értelmezett jogrendjük szerint. Ám, amikor látják, hogy sem a csábítás, sem a hitegetés, sem az erőszak, sem a megfélemlítés nem vezet gyors eredményre, akkor beszerveznek hűséges janicsárokat, felpántlikázzák őket szép ajándékokkal, posztokkal, lehetőségekkel, hogy hadd lássa ez a megalázott magyarság, hogy mi a „felemelkedés” és az „érvényesülés” útja. Újságokat és újságírókat vásárolnak meg, miközben a szlovák médiákban a „rebellis” magyarokat az ördög képében mutatják, de a janicsárokat angyalként jelenítik meg.
Régi módszer ez, és sajnos a világ minden táján előbb-utóbb beválik…de szerencsére (és ez adjon vigaszt és reményt) nem a végtelenségig, és vannak helyzetek, amikor a hatalom gőgje, elbizakodottsága azt eredményezi, hogy elképzelése összeomlik, mint a kártyavár: egyik pillanatról a másikra. Mert ha a törvénykezés és a bíráskodás nem azonosul az igazságszolgáltatással, ott bizony belülről is megrohad mindaz, amit kívülről szép csillogó lakkal már hiába kenegetnek. Mit is jelent ez abban az országban, ahol nem mernek rehabilitálni a hamis vádak és aljas szándékból meghozott ítélet alól egy olyan embert, mint Esterházy János?! Lehet-e törvényességről, jogrendről beszélni ott, ahol a törvényhozás veszi védelmébe az 1945 utáni magyarság elleni erőszakot, Benes dekrétumait, a németek elleni népirtást, a deportálást, kényszermunkát, vagyonelkobzást, az anyanyelv betiltását?! Lehet-e demokratikusnak nevezni azt a rendszert, amely kisemmiző, magalázó nyelvtörvénnyel akarja érvényesíteni többségi fölényét …. Még azt sem sejtve, hogy aki felmagasztalja magát, az majd porba vettetik. Lehet-e tisztességről beszélni ott, ahol a törvényhozás szintjén akarják betiltani azt, hogy a gyermek szeresse édesanyját, hogy a nemzet tagjai szabadon tarthassanak kapcsolatot egymással, hogy a gyermek ajándékot fogadhasson el édesanyjától, hogy még azt se vallhassa meg, hogy kik a szülei, milyen körülmények között szakították szét 90 éve ezt a családot, s ahol még az egykori szülőhaza képét sem engedik kitenni a falra…?! Szabad-e erkölcsösnek nevezni azt a társadalmat, amely úgy akarja megszilárdítani hatalmát a leigázott őshonos nép fölött, hogy azok közül az erkölcstelenségre, hazudozásra, képmutatásra és gerinctelenségre kaphatókat emeli ki és állítja példaképül a többiek elé. Ezek juthatnak előbbre a ranglétrán, ezek kapnak pályázati támogatást, ezek villoghatnak a képernyőkön…
Bizony, bizony, ezt a hányadékot ömlesztik ránk naponta, s ha tiltakozunk, ha panaszkodunk, akkor már ezt is bűnnek tartják, sőt vétlenségünkben is büntetéssel fenyegetnek!
Méghogy Gubík hozta kényelmetlen helyzetbe Szlovákiát? Micsoda stokholmi-szindrómában szenvedhet az, aki ilyeneket nyilatkozik, aki már annyira függ túsztartóitól, hogy beléjük szeretett, imádja őket, hogy már jobban ragaszkodik az elrablókhoz, mint saját családjához, édesanyjához, szüleihez, anyanyelvéhez!
…és micsoda hányadék világ az, ahol ez moslék ránk ömölhet?
Mihályi Molnár László, Szepsi-Felvidék
Kárpáti Harsona főszerkesztő helyettes
http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=10448:szabadrugas-hol-a-diszno-ki-a-diszno&catid=76:mihalyi-molnar-laszlo-szepsi-felvidek&Itemid=72