Ha valaki destabilizálni akarja Európát, ennél jobb trükköt nem találhatott volna ki – mondta lapunknak adott interjújában Csáky Pál, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője. A politikus szerint a mostani döntések kihatnak Európa következő 50-100 évére, és jelenleg rossz úton haladunk.
– Megjelentek az első határzárak. Mit gondol, van jövője a schengeni övezetnek?
– Remélem, hogy fenn lehet tartani, hiszen visszafelé lépdelni a jogszabályokban mindig problémásabb. Ez nem csak politikai kérdés, tudnunk kell, hogy a schengeni övezet vége komoly gazdasági visszaeséssel járna. De a menekültkérdés nem oldható meg az EU-n belül, sem a schengeni övezet korrekciójával, sem a kvótarendszerrel, mert a menekülők jönnek. Európa elaludt, már régen meg kellett volna szólítania az érintett észak-afrikai, kis-ázsiai országokat, valamint Törökországot, Jordániát és Libanont is. Meg kellett volna szólítani a gazdag öböl menti országokat, amelyek most hallgatnak és Európára mutogatnak.
– Egyre több szó esik az Egyesült Államok felelősségéről is.
– Amit az Egyesült Államok csinál, az inkorrekt az EU-val szemben. Szép dolog, ha valaki demokráciát akar más országokban, de van az a mondás, hogy a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve. Ha az eredmény káosz, akkor szembe kell néznie tevékenysége következményeivel is, és vállalni a felelősséget. Afrika északi részén és Kis-Ázsiában biztonsági zónákat kellene létrehozni, hogy csökkentsük a migrációt. Ennek anyagi, katonai és biztonságpolitikai vonatkozásában az Egyesült Államoknak szerepe kell hogy legyen, ahogy az öböl menti országok és a NATO segítségére is szükség van. A probléma az, hogy Irakban és Szíriában főleg őrültekkel állunk szemben, az Iszlám Állam fanatikusai ellen senki nem akarja seregeit küldeni, pedig úgy néz ki, nincs más lehetőség.
– Mit gondol a menekültválsággal kapcsolatos összeesküvés-elméletekről?
– Nem vagyok a hívük, de azt biztosan láthatjuk, hogy a szervezettség jelei megvannak. Láthatjuk az embercsempészek motivációit is, akik most könnyen jutnak nagy pénzekhez. Hogy ezek mögött áll-e politikai erő, arra nincs bizonyíték. De azt biztosan mondhatom, hogy ha valaki destabilizálni akarja Európát, ennél jobb trükköt nem találhatott volna ki. Egymásnak fordított országokat, politikusokat, belpolitikai vitákat szült, komoly kihívás elé állított minket. Bár a visegrádi országok megtalálták a közös hangot, valószínűleg el fog kezdődni a V4-ek feldarabolása politikailag. Nem gondolom azonban, hogy automatikusan el kellene fogadnunk a nyugati országok véleményét, amíg nem állnak elő koherens, megoldást célzó lépésekkel.
– Mi vár ránk, ha nem ez történik meg?
– Akkor a migrációs hullámok ismétlődni fognak. A téli időszak valamelyest csökkentheti a bevándorlást, de tavasszal újrakezdődhet, és folytatódhat éveken át. Pedig ez az érintett embereknek sem jó, és a régióknak sem, ahonnan elhozzuk őket. Nem az a megoldás, hogy ha létrejön valahol egy krízishelyzet a világban, akkor az ottani középosztályt átköltöztetjük Európába. Ezt Európa sem vállalhatja a végtelenségig, de az érintett társadalmakat is éppen a legmobilisabb, legképzettebb rétegektől fosztjuk meg. Ebben a kérdésben az ENSZ-re is szükség van, amely láthatólag nehezen mozdul, pedig ezzel foglalkozni kellene a Biztonsági Tanácsban is.
– Mi az akadálya a határozott lépéseknek?
– Láthatólag az európai politika fél ettől a témától. Olyan világot élünk, hogy a francia elnök megvétózza azt a fél mondatot az Európai Unió alkotmányában, hogy „Európának keresztény gyökerei vannak”. A német sajtó írja, hogy a német politikusok mondatai fölött ott van egy „árny”, amelyet úgy hívnak, hogy Harmadik Birodalom. Máig félnek attól, hogy idegengyűlölőnek bélyegzik őket. Ezeket a gátlásokat most már le kellene vetni, a problémával szembenézni. Egy nagy világmozgás elején vagyunk, és komoly feszültségeket gerjeszthet, ha nem kezeljük megfelelőképpen.
– A muzulmán Európa rémképére gondol?
– Többek között. A muzulmánok nem mondanak le a vallásukról, hamarosan szembe kell néznünk a második-harmadik generációs bevándorlók lelkiismereti válságával is. A menekült szülők most hálásak, hogyha befogadjuk őket, de a gyerek vagy unoka felnőve felteszi majd a kérdést: „Mit keresek itt?” Elmegy egy pakisztáni Korán-továbbképző táborba, és egy reggel rájön, terroristaképző táborban van. Hazatér Londonba, ahol tíz éve jó házasságban él a szomszéd angol lánnyal, gyerekeik vannak. Egy nap lemegy a metróba, és meghúzza azt a bizonyos kötelet a hátizsákján. Ez nem muzulmánellenesség, hanem a tények figyelembevétele, hogy ilyen problémák is létrejöhetnek. Ahogy most döntünk, az kihat Európa jövőjére 50-100 évre, és jelen pillanatban rossz úton haladunk.
Forrás: Magyar Idők, Zetelaki Réka