Ismerik a viccet: Mórickát megkérdezik, járt-e már Budapesten? Ő pedig, hogy szégyenbe ne maradjon, így válaszol: én nem, de a testvérem, a Bandi már majdnem.
A Kisebbségi Kulturális Alap parlamenti előterjesztésének sikertelensége, és főleg annak mediális utóélete kapcsán ez a régi vicc jutott eszembe, holott a helyzet egyáltalán nem vidám. A Most-Híd a vasúti kétnyelvűség bevezetési kísérletének kudarca után, a kulturális alapon keresztül ismét elénk tárta, mekkora súlya is van a magyar érdekképviseletnek ma a szlovák parlamentben. Ezen a ponton szeretném feleleveníteni, hogy az MKP-nak 2006 és 2010 között ellenzéki szerepből, a Fico-Slota-Mečiar-koalíció kormányzása idején(!) legalább három területen is sikerült kézzelfogható eredményt felmutatnia.
Egyéni képviselői javaslatomra elértük, hogy a 2011-es népszámláláson minden igénylő kaphatott magyar nyelvű kérdőívet is;
Az SNS-es oktatásügyi miniszter utasításával szemben Szigeti Lászlóval együtt törvénymódosítást nyújtottunk be, és elértük, hogy a földrajzi helységnevek magyarul jelenjenek meg a magyar tankönyvekben;
Az SNS konyháján készült oktatási törvénytervezetből sikerült minden magyarellenes javaslatot törölni. Ennek függvényében szavaztunk csak a Lisszaboni Szerződés mellett.
A Most-Híd létrehozói azt mondták, egy vegyespárt hatékonyabban tudja képviselni a magyarok ügyeit, mert annak szlovák tagjai majd meggyőzik a többieket. Nos, nem ezt tapasztaljuk. A valóság az, hogy a Most-Híd két szlovák képviselője még csak részt sem vett a szavazáson.
Emellett a legnagyobb problémáról még nem is beszéltünk: jövőre 110 magyar kisiskolát zárnak be. 1989 óta, de akár 1950-et is mondhatnánk, minden magyar tannyelvű iskolaleépítési kísérletet sikeresen megakadályoztunk. Jelen helyzetben úgy tűnik, ha a március 5-i parlamenti választások során nem következik be jelentős változás, akkor iskoláink az elmúlt 65 év legnagyobb veszteségét szenvedik el. Pedig vannak magyar szavazatokkal mandátumot szerzett képviselők is a parlamentben. Az, hogy idáig jutottunk mi, szlovákiai magyarok, közös felelősség. Mondják sokan, igen, ez így van. Mindaddig, amíg lesz politikus, akit nem az eredmény – eredménytelenség függvényében értékelnek, hanem a „majdnem sikerült” értékelési kategória bevezetésével mentegetnek „közvéleményformáló” hívei, addig ne csodálkozzunk, hogy húsz év alatt 110 ezerrel lettünk kevesebben.
Hiszen megmaradásunk is majdnem sikerült?!
Forrás: Berényi József, az MKP elnöke, mkp.sk