(Fikció négy feles után) A cím természetesen csak szójáték, főleg az egykori osztrák-magyar államra emlékezve, azonban az Európai Unióban mégis ez a két ország az, amely az uniós diktátumra azt merészelte mondani, hogy nem!
Mint ismeretes, Szlovákia és Magyarország csupán az a két ország az EU-ban, amelyek bíróságon megtámadták az EU „nagyokosai” által kitalált migránskvótákat. Egyébként ki gondolta volna 5-6 évvel ezelőtt, hogy pont ez a két ország lesz az, amely ha nem is együtt, de egymás mellett mond nemet a diktátumra. Emlékezzünk csak, milyen kiélezett volt a viszony Magyarország és Szlovákia között 2010-ben. Magyarországon megszületett az ún. kettős állampolgárságról szóló törvény, erre Szlovákia (még Robert Fico első miniszterelnöksége idején) bosszúlépésként meghozta az állampolgárságtól megfosztó törvényt. És ott van még egy csomó ügy a közelmúltból (a magyar államfő szlovákiai beutazásának megakadályozása, szurkolóverés Dunaszerdahelyen, a Malina Hedvig ügy). Ilyen háttér mellett cselekszik a két ország hasonlóan európai viszonylatban.
Robert Fico választások előtt áll, minden bizonnyal a választói akaratra is figyel. Parlamenti ellenzéke ezt szemére is veti, Bugár Béla (Most-Híd, elnök) például búslakodott a szlovák kormányt eme lépése miatt. Majd pár héttel később vígan módosítják együtt az alkotmányt. Persze, Szlovákiában minden előfordulhat… A Magyar Közösség Pártja ezért is gyűjti az aláírásokat a migránskvóták ellen.
Orbán Viktornak még több mint két éve van a választásokig. A migránskrízisben megnyilvánuló magatartásával gyakorlatilag feladta az utolsó kenetet is a jelenlegi baloldalnak. Persze, a Jobbik még állja a sarat. Miután most Orbán Viktort ismét pártelnökké választották, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2018-ban is a párt miniszterelnök-jelöltje lesz. Ha ma lennének a választások, simán nyerne.
Azért pár szóval még térjünk vissza a monarchiához. A mai Európai Unióban egyébként több monarchia (alkotmányos vagy parlamentáris) működik, mint pl. Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Spanyolországban, Svédországban. Belgiumban még több hivatalos nyelv is megfér egymás mellett (holland, francia, sőt, regionálisan a német is). Egy elméleti Szlovák-Magyar Monarchia (fővárosa természetesen a ma is világvárosnak számító Budapest lenne) több mint 15 millió lakost számlálna. Előnye lehetne, hogy nem kellene bíbelődni az állampolgársági kérdéssel és különböző történelmi civódásokkal. Részben megoldódna Trianon is (legalábbis a Felvidéket érintve), és egy csomó identitástudatban szenvedőnek (magyar vagyok vagy szlovák?) is megszűnne a problémája, erősebb foci- és hokiválogatottja, gazdasága lenne az országnak. Hátrány is volna bőven, a spanyolországi helyzet (a katalánok szuverenitási törekvései) is mutatja, ma is nagy szerepe van a nemzeti identitásnak, és bizonyára a szlovákok idővel megint a kitalált zagyvaságukkal, az ezeréves elnyomással állnának elő… Persze logikusabb volna a Magyar-Szlovák Monarchia megnevezés, csak a szlovák-magyar a korábbi osztrák-magyarra hangtanilag jobban hasonlít, no meg Pozsony egy nappal korábban perelte Brüsszelt, mint Budapest.
Az azért biztató, hogy a jelek szerint (legalábbis a közeljövőben) a szlovák-magyar problémák nem transzformálódnak át pl. zsidó-arab konfliktusokba. Mármint itt, a „monarchia” országaiban, merthogy a szivárványszínű Európában mi lesz, ki tudja…
O.N. /tények.sk (most már hat feles után)