2016-ba fordult világunk, puttonyában a sokat rakoncátlankodott 2015 által kitermelt, s meg nem oldott problémákkal. Most, az év fordulóján, amikor megpróbálunk optimistán tekinteni a jövőbe, s ilyen módon őszintén boldog új évet kívánni egymásnak, viszont azt sem tehetjük meg, hogy jó gazda módjára számba ne vennénk a helyzetet, amelybe kerültünk, s a lehetőségeket, amelyek előttünk sejlenek.
Az elmúlt év végén – joggal – egy problémahalmaz uralta a közbeszédet, s ez a migránsválság volt. Láthattuk, hogy ez a téma sok mindenről lerántotta a leplet, Európa és az európai politikusok tanácstalanságát – és helyenkénti alkalmatlanságát – is beleértve. Hosszú küzdelmek árán érkeztünk csak el oda, hogy a papírszagú, hamis frázisok ismétlése után az európai politikai elit elkezdjen érdemben is foglalkozni a problémával. Azt azonban még most, 2016 elején sem mondhatjuk el, hogy a kérdést valóban súlyánál fogva kezeli az európai politikusok első vonala, illetve, hogy tényleg tudatosítják, hogy itt Európa megváltozásáról van szó – egyszer s mindenkorra. Tudtuk, eddig is tudtuk, hogy Európa politikai elitjének gondolkodását sok vonatkozásban szétmarta a parttalan liberalizmus, s ez komoly problémákat okozott eddig is. Most azonban egyszerűen köz- és önveszélyes az a tehetetlenség, amelyet 2015 áprilisa óta tapasztaltunk. S azt is látjuk, milyen nehéz a kilábalás ebből a helyzetből. Európa meghatározó politikusai még messze nem jutottak el arra a szintre, hogy erről a kérdésről államférfiúi szinten gondolkodjanak és döntsenek. Gyakran még most is a ki győz le kit filozófiája érvényesül, nem pedig az az alapvetően logikus kérdés, hogy mi lenne ebben a helyzetben a leghatékonyabb megoldás.
Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy lássuk és láttassuk, hogy a migráns-téma csupán a nyitva maradt négy fontos téma egyike. Nem oldódott meg az euróválság sem, Görögország problémája továbbra is komoly, nehezen megválaszolható kérdés maradt, s vele együtt az eurozóna jövőjének és az euró stabilitásának kérdése is. Ehhez a témához is vissza kell majd térni 2016-ban.
2015-ben a szó szoros értelmében húsbavágó témává nőtte ki magát a biztonságpolitika kérdésköre, amely bizonyos fokig összefügg a migrációs kérdések hosszabb távú megválaszolásával is. 2016-ban Európa arra kényszerül majd, hogy alapvető kérdésekre adjon újabb válaszokat, s ezek a válaszok is évtizedekre meghatározzák majd a kontinens fejlődését.
S kevés szó esik a britek mozgásáról, vagyis arról, hogy 2016-ban újra alapjaiban kell majd átgondolni az Európai Unió belső viszonyait. A brit népszavazás kényszerítő erő lesz arra, hogy az EU szerkezete vagy változzon a brit nyomás hatására (ez bizonyos fokig elkerülhetetlen), vagy pedig, ahol nem tud változni vagy ahol nem szükséges változtatni, ott meg tudja-e győzni a brit polgárokat arról, hogy a jelenlegi állapot jobb, mint az általuk javasolt megoldások.
Egy dolog biztos tehát: mozgalmas év vár bennünket 2016-ban is, nem fogunk unatkozni. S csak remélni tudjuk, hogy folytatódik majd az eddigi tendencia, amely szerint Európa válságról válságra bukdácsolt, de eddig sikerült minden zűrösebb helyzetből megerősödve kijönnie.
Csáky Pál
(a szerző az MKP európai parlamenti képviselője)