Már kézhez kaptuk, vagyis: minden háztartás megkapta a parlamenti választásokon magukat megmérettető pártok-mozgalmak jelöltlistáit. A kampány erősödő hangzavarában csendes szórakozást jelenthet végigböngészni a lajstromokat.
Nem mondom azt, hogy lélekemelő ez a tevékenység, de tanulságos. Ott látni például a sok akadémiai titulussal feldíszített egyetemi oktatót, Ján Cupert, a Mečiar-mozgalom egykori fenegyerekét a Kotleba-párt húzóemberei között… Meg a híres-hírhedt újságíróból lett egykori mečiarista parlamenti képviselő asszonyt: Eva Zelenayovát is. Az ember eltöprenghet: csak a dolgok kerültek a helyükre, vagy van még lejjebb is?
Aztán a többi jelöltlistát is szemügyre veheti az ember. Pártonként megszámolgathatja, melyiken hány olyan potenciális politikus szerepel, aki esetleg az ő igencsak elhanyagolt, elnyomott és elfelejtett régiója érdekeit „asztalra tehetné” a legfőbb szlovák törvényhozó testületben. A számolgatás végeredménye siralmas. Talán a KDH 150-ében akad egy-két csallóközi, Ficónál – a jól ismert vállalkozóitól eltekintve – az ország Galántán és környékén ér véget, a többség a sztrádásított északi vidékről való és Nyitra vonzáskörzetéből. Lévait is csak elvétve találni a 23 lista valamelyikén (a Most-Híd és az MKP listájától ezúttal eltekintek). Még kevésbé Rimaszombat, Rozsnyó vagy Királyhelmec környékieket. Mintha a szlovák politikai pártok számára a déli határ menti régió nem is létezne, mintha ott nem is élnének emberek, akiknek az érdekeire, életére szintén oda kellene figyelni.
Véletlen? Nem hiszem. Ha a Trianon utáni csaknem száz év tapasztalatait végiggondoljuk, törvényszerűségről kell beszélnünk. Arról a tanulságról, hogy mindig is egyfajta kényszer volt megszervezni önmagunkat, megfogalmazni a magyar határ menti régióban élők szükségleteit és elvárásait, mert helyettünk soha senki más nem emelt szót. Legfeljebb ellenünk ágáltak vagy ránk támadtak, egy-két kecsegtető juttatás odavetésével megosztottak bennünket, hogy igazán még a saját érdekünkben se tudjunk fellépni.
Beszédesek ezek a jelöltlisták. Ha igaz, az ország lakosságának egy negyede él ebben a régióban, nem csupán mi, magyarok. Ha magyar ügyekről van szó, a szlovák politika mindig az itt élő szlovákokkal, az ő érdekeikkel érvel. Ám ahogy a tetteik – ezúttal a jelöltlistáik – bizonyítják: őket is lesajnálják, csak hogy rajtunk minél nagyobbat üthessenek. Pedig az MKP és programja a régió minden lakójának a javát akarja szolgálni.
Ennek a régiónak a politikai képviselete az összefogás listája.
Nagyon fontos döntés előtt állunk. Március 5-én az fog eldőlni, országos szintű képviseletet kap-e Szlovákiának ez az elfelejtett, hanyatló régiója, s beleszólása lesz-e a nagypolitikán keresztül is az itt élők sorsának alakításába.
Őry Péter,
az MKP alelnöke 17-es számmal indul az MKP listáján