deltirol

Sokat foglalkoztunk a témával, és Pro Civis polgári társulásunk az utóbbi időben konkrét elemzésekkel szemléltette, hogy Szlovákia déli, magyarok lakta régióit milyen mostohán kezeli a mindenkori szlovák állam. A „mindenkori” jelző azért fontos, mert kormányoktól független az a több évtizedes folyamat, amely ellehetetlenítette a szlovákiai magyar közösséget. A szlovákiai magyarság fogyásához, elvándorlásához és asszimilációjához döntő mértékben járul hozzá a beruházások elmaradása, az infrastruktúra fejletlensége, és az anyanyelvi jogok megoldatlansága. Magyarán: azért fogyunk, mert gazdasági és nyelvi-kulturális presszió alatt élünk.

Ebből a helyzetből csak az önigazgatás megvalósulásával lehet kitörni. A nemzeti és etnikai kisebbségek önigazgatási törekvéseit azonban Szlovákiában értetlenséggel fogadja a többségi nemzet, támadásnak tartja, és az ország integritásának szétveréseként értelmezi. Pedig az elégedett, nyelvi és gazdasági jogaiban, identitásában kiteljesedő közösség a társadalmi béke záloga. Példa erre a Dél-Tirolban 1972-ben megvalósult autonómia. Bolzano autonóm megye a legjobb példája annak, hogyan lehet kisebbségben megmaradni és kiteljesedni, úgy, hogy mindez a többségnek is hasznára válik. Dél-Tirolban hivatalos nyelv mind az olasz, mind a német, emellett egyes településeken a ladin nyelv is hivatalosnak számít.

Az év elején Arno Kompatscher úrhoz, Dél-Tirol kormányzójához fordultunk, foglalja össze röviden, miért sikeres a dél-tiroli modell? A válasz nem sokáig váratott magára.
A dél-tiroli osztrák kisebbség 1972 óta él autonómiában, ami lehetővé tette számára, hogy megőrizze a német ajkú és a ladin kisebbség nyelvét és kultúráját a régióban. Mindezt anélkül, hogy korlátoznák vagy veszélyeztetnék az olasz ajkú többségi lakosok kulturális érdekeit.

Mit eredményezett az ottani autonómia? Hozzájárult a társadalmi béke fenntartásához a régióban, ami az etnikai arányosság elvének is köszönhető. Az etnikai arányosság elve értelmében a fontos erőforrások, mint például a közigazgatásban betöltendő állások, kulturális támogatások, szociális lakhatási lehetőségek és támogatások a lakosság nemzetiségi eloszlásának megfelelően kerülnek kiosztásra. Ugyanez érvényes az egyetemi szervek összetételére is.

A jogi és a politikai eszközök, karöltve a Dél-Tirolban működő intézményes többnyelvűséggel, lényegesen hozzájárulnak a régió minden lakosát érintő gazdasági felvirágzáshoz, beleértve az olasz anyanyelvű többségi lakosokét is. A Dél-tiroli tartomány lenyűgözően magas GDP-vel (bruttó hazai termék) és átlagon felüli foglalkoztatottsággal büszkélkedhet. Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy a többnyelvűségen alapuló állások nehezen vihetőek külföldre, illetve más régiókba. Míg a kisebbségvédelem növelte a tartomány gazdasági erejét, a kialakult gazdasági szerkezet védelmet biztosít a kivándorlás ellen, ezzel is hozzájárulva a kisebbségek megmaradásához.

Amit olykor a dél-szlovákiai magyar politikum sem ismer fel, annak lényegét az alábbiakban fejti ki Kompatscher úr: „Az új autonómia statútum értelmében Dél-Tirol részesedik a területén befizetett állami adók 9/10-éből, valamint a helyi jövedelmi adóból. Ezeket a kulcsfontosságú adókat a régióban fektetjük be, figyelembe véve az igényeket. Mindez nagyban befolyásolja a terület gazdasági fejlődését.”

A statútum 8-as cikkelye taglalja a kisebbségi jogok és a gazdasági feltételek kapcsolatát:
„A Bolzano autonóm tartományban élő németajkú lakosok teljesen egyenjogúak az olaszajkú lakosokkal (…) hogy megóvjuk a németajkú lakosok etnikai sajátosságait, valamint kulturális és gazdasági fejlődését. Ezek a jogkörök lehetővé tették a német és a ladin kisebbség kulturális és gazdasági megóvását Dél-Tirolban. A várostervezés, a vidék védelme, kisiparos tevékenységek, közösségi forrásokból támogatott lakhatás, közútkezelés, turizmus, mezőgazdaság és a szakmai képzések területén gyakorolt jogkörök hatékonynak bizonyultak.”

Napjainkban Dél-Tirol gazdasága főleg a mezőgazdaságra és a turizmusra épül, amely virágzik. Európai összehasonlításban az egyik legalacsonyabb, Olaszországban pedig abszolút a legalacsonyabb a munkanélküliség. „Nem kevésbé virágzó a régió kulturális élete: egy tandíjmentes egyetem, az EURAC kutatóintézet, több diplomával vagy oklevéllel végződő szakképzési lehetőség, főiskolák és akadémiák, a társadalom különböző ágazataiban munkálkodó civil szervezetek jellemzik.”

A fenti példa ösztönzést kellene hogy adjon számunkra, dél-szlovákiai magyarok számára is. Gondoljunk bele: az olaszországi Dél-Tirol, a svédek lakta Åland-szigetek, a spanyolországi Baszkföld vagy Katalónia az adott országok legfejlettebb régióinak számítanak! Vagyis az önigazgatás szinte törvényszerűen felvirágzást jelent. Mi, Dél-Szolvákiában élő magyarok, szlovákok, romák, miért elégszünk meg a sorsunkkal, a szegénységgel, és azzal, hogy az ország legfejletlenebb régiói között vagyunk, s ha valamiben vezetjük a statisztikát, az a munkanélküliség?! Gazdasági lehetőségeink, adottságaink nem erre predesztinálnak bennünket.

Forrás: Őry Péter blogja