Azt már kezdettől fogva tudni lehetett, hogy amennyiben Szlovákia jelöltet állít az ENSZ év végén megüresedő főtitkári székébe, akkor ez a jelölt csak és kizárólag Miroslav Lajčák külügyminiszter lehet. A kérdés inkább az: minő üzenet ez a nagyvilágnak a kollektív bűnösség hazájából?
Szögezzük le mindjárt az elején: nem Lajčák személyével van a gond. A szlovák külügyminiszter nemzetközi szinten számon tartott, elismert karrierdiplomata, méghozzá a jobbak közül. Bőven van mögötte annyi tapasztalat és szürkeállomány, hogy helytálljon a világszervezet élén. Megkockáztatom: a jelenlegi, igencsak halovány főtitkárnál lényegesen komolyabb teljesítményt nyújtva.
Az ellentmondás ott kezdődik (és végződik), hogy a II. világháború után a nemzetközi béke, az emberi jogok megóvása, megvédése érdekében San Franciscóban életre hívott világszervezetet jó eséllyel EGY OLYAN ORSZÁGBÓL SZÁRMAZÓ FŐTITKÁR VEZETHETI, AMELY EGY EGÉSZ NEMZETI KÖZÖSSÉGET NYILVÁNÍTOTT HÁBORÚS BŰNÖSSÉ.
Az ilyesmi persze – mondhatni – a legjobb családban is megesik, hiszen nincs a Biztonsági Tanács állandó tagjai között egy olyan sem, amelyet ne terhelnének súlyos háborús bűntettek, alkalmasint komplett népirtások.
Szlovákiában azonban a kollektív bűnösség – amitől az ENSZ-nek azért illene berzenkednie – a hatályos jogrend része. Tíz éve sincs annak, hogy ez az ország még azon erőlködött, hogy parlamentje határozattal öntse betonba Benes elnök dekrétumait. Rádaásul a betonkeverők vezetője akkor is, most is Szlovákia első számú vezetője. Miroslav Lajčák közvetlen főnöke….
Talán akad majd a Közgyűlésben valaki a sok száz közül, aki emiatt szót emel. A szlovák jelölt megválasztása – és ez valóban nem Lajčák személyéről szól, még ha Fico kormányának „állandó” külügyminisztere is – EGY ÉLETRE LEGITIMÁLNÁ AZT A CSENDES NÉPIRTÓ HADJÁRATOT, AMIT (CSEH)SZLOVÁKIA ÉVTIZEDEK ÓTA FOLYTAT SAJÁT POLGÁRAI, AZ ŐSHONOS MAGYAROK ELLEN.
Dekrétumokkal, nyelvtörvényekkel, megfélemlítéssel, kollaboránsokkal. Ez ellen kéne valakinek felemelnie a szavát. Legkésőbb ez év októberében, New Yorkban…
Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma