Egy újabb adósságunkat törlesztettük október 22-én, amikor is a Kürtös patak völgyében fekvő Zsély településen halála után több mint tíz évvel végre síremléket kapott a település neves szülöttje: Zs. Nagy Lajos, szlovákiai magyar költő.
„Nógrád jeles fia, a humor és a szatíra mestere; Mikszáth falubélije, a zsélyi kovács jó értelemben vett tékozló gyermeke, idős édesanyjának búsképű magzatja, szarvasokkal csatázó legénye. Már jó pár éve elhalkultak „isapur dalai”, nem üzent mesterük barlangjából, csak szomjazott oázisában” – írta földijéről Csáky Károly helytörténész, az Emlékek Zsély községben című írásában.
„Bár öröklétében türelmesen, még mindig szerényen várja, hogy írótársai, tisztelői, barátai, akik temetésén nagy szavakkal emlékeztek róla, méltóbb emlékhelyet állítsanak neki düledező fakeresztjénél” – írták róla a Kürtös című regionális lapban halálának ötödik évfordulóján a költővel szembeni adósságunkra célozva.
A sírhelyét csak egy kis vastáblával megjelölt fakereszt jelölte eddig, hogy legalább a nyughelyét megtalálhassa, aki szeretne elzarándokolni oda.
A síremlék-állításért köszönet illeti a Zsélyi Nagy Lajos Polgári Társulást, amely az MKP helyi szervezetével és a Viktória Kultúregyesülettel közösen megvalósította ezt az álmot, elsősorban Bőhm Andrásnak tartozunk köszönettel, aki a síremlékállítás kezdeményezője és fő motorja volt, de köszönet minden támogatónak, aki hozzájárult ahhoz, hogy 10 év elteltével méltó síremléket kaphatott ez a kivételes tehetségű költőnk.
A 2005-ben eltávozott Zsélyi Nagy Lajos a humor és a szatíra nagymestere volt. Így bizonyára odaát is sajátos zsénagyos mosollyal nyugtázza a feliratot is a síremlékén. Ahogyan Csáky Pál, a síremlék elkészítésének egyik támogatója írta közösségi oldalán: „Zsélyi Nagy Lajos, jellegzetes hangú és humorú felvidéki magyar költő még 10 évvel a halála után is incselkedik velünk…” Mai tisztelői révén két dolgot is elintézett: aki a zsélyi temetőben jár és a sírjához megy, verset fog olvasni, tekintettel arra, hogy egy négysoros van a síremlékén. S ugyanakkor viccelődik is velünk, mert a világ összes, magyar nyelvű síremlékén az olvasható, hogy „ itt nyugszik…“ Egyedül az ő síremléke incselkedik velünk azzal, hogy „itt sem nyugszik ez a Zsélyi, csak a másvilágát éli…”
Zs. Nagy Lajos: Búcsú Zsélytől
Barátok, kertek, illatok
Egy búcsúszóra visszajöttem.
Köpenyem zászlóként lobog,
növekszik már a szél fölöttem.
Szívemre épült házsorok,
csókot elrejtő fűzfalombok,
falum, leányok, asszonyok
megyek a nyárral, búcsút mondok.
A bajok, könnyek, bánatok,
tudom, másutt is megtalálnak,
de szebben szólnak a dalok,
ha lantja leszek a családnak,
amelynek te is tagja vagy,
szép falum, hitem, büszkeségem!
S ragadjon bárhová a vágy,
Benned marad az egyik énem.
Köpenyem zászlóként lobog,
Erősödik a szél fölöttem.
Barátok, kertek, illatok,
Egy búcsúszóra visszajöttem.
(1964)
Forrás: Felvidék.ma, Dunajszky Éva