Nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek, amikor azt hallottam, hogy Bugár Béla, a Most-Híd elnöke azt mondja az újvári konferenciájuk után, hogy a jelenlegi az a kormánykoalíció, ahol a legnagyobb konformban érzi magát. Magyarán: a magyarok szavazatával is bársonyszékhez jutó politikus az SNS és a Smer társaságában érzi magát a legjobban.
Most mondhatnám azt, hogy gratulálok minden Most-szavazónak, ezt tényleg nagyon összehozták. Mondhatnám azt is, hogy érvényes a régi mondás: ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna. De kit érdekelnek itt a bölcsességek! Bugár megtarthatott volna valamit az okosság látszatából, ha nem védi (pár héttel ezelőtt, egyedüliként!) fennhangon Kalinákot. Megtarthattak volna valamit a felelős politikus-képből, ha a választások után várnak legalább 3 napot, amíg a Smer és az SNS karjaiba vetik magukat. Zitnanskával 36 órával a koalíció megkötésének bejelentése előtt még perrel fenyegették azokat az újságírókat, akik azt suttogták róluk, hogy lefekszenek majd a Smernek. És nemhogy megtették, de most fennhangon dicsérik is ezt a lépést. Hmmm…
Világos, hogy az érdek az, ami mozgatja őket. S ami számomra mégiscsak a leginkább zavaró: az a tudat, hogy büntetlenül hülyére lehet venni választóikat, mert azok többségével úgyis mindent meg lehet etetni. Ezért lehet mindezek után még ma is vigyorogva hirdetni, hogy a jellem a meghatározó! Jobb társaságban ehhez gyomor kell, de itt? S a választóiknak lecseng talán, hogy ezzel éppen őket nézik le, őrájuk tesznek – magasból…
Persze, ha nem az információrobbanás korában élnénk, akkor mondhatnánk azt is, amit a három majom: nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk. De azért talán nem mindenki szenilis ebben az országban. Bár… Nem öröm látni, hogy a szlovákiai magyar újságírók is jórészt tudomásul veszik, hogy Bugár csak úgy mellékesen 600 ezer eurós extrajövedelmet tett zsebre azzal, hogy az állam felvásárolta tőle az R7-es gyorsforgalmi út nyomvonalán véletlenül az ő birtokában lévő földeket. Néhányan egyszer írtak erről, s utána azt mondták: ennyi. Nehogy véletlenül túllépjék az ingerküszöböt! Arról nem olvastam, hogy valaki is megkérdezte volna, hogyhogy így át lehet verni a jobbára magyar földtulajdonosokat? Hogyhogy nem Kovács II János tudta azt, hogy merre fog vezetni az R7-es? Hogyhogy az emberek orra elé tárják ezt a tényt, és mindenki legyint rá – és senkit nem bánt, hogy félmillió magyarral számolva egy magyarért Bugár képletesen 1 euró 20 centet kapott?
Sokan a legrosszabb módon reagálnak minderre: elfordulnak a politikától. Az pedig azt jelenti, hogy a simliseknek szabad a pálya! És a felvidéki magyarok nagy része még mindig nem akarja elfogadni, hogy ebből a helyzetből az alternatíva támogatása jelentené a kiutat: az pedig az MKP. Mert ne feledjük: ha egy nemzet morálisan lealacsonyodik, onnan szerencsés változások után még visszaaraszolhat. De ha egy kisebbségi közösség veszíti el a morális tartását, az a vég kezdete.
Ezekben a napokban néhányan még visszaemlékeznek 1989-re. S arra, hogy százezrek voltak képesek kimenni a terekre, és azt mondani a hazug, korrupt politikusoknak, hogy elég volt. Ma csak legyintenek a legtöbben – ÉS UTÁNA RÁJUK SZAVAZNAK. A mostani korrupt és csaló politikusok így a kommunistáktól eltérően mondhatják, hogy minket a nép szavazott meg ezekre a posztokra. S mi legyünk büszkék arra, hogy 17 év után a szlovákiai magyar választók csak kb. 35 százaléka cselekszik így? És – bár egyre kevesebben -, de szurkolnak az SNS-Smer-Most koalíciónak?
Van ennél lejjebb?
Csáky Pál
(Megjelent Csáky Pál fb-oldalán)