Nem jó időszak ez. Alighogy elkezdődött az új esztendő, Mátyusföld egyik emblematikus személyiségét vesztette el.
Pukkai Lászlót gyakorlatilag gyermekkoromtól ismerem. Alapiskolásként szülőként, miután a lánya osztálytársam volt. Gimnazistaként történelemtanárként, az utóbbi évtizedekben pedig közéleti emberként.
Természetesen a galántai magyar gimnáziumban eltöltött diákévek a meghatározók, ha róla van szó. Ő volt a történelemtanár – úgy emlékszem, hogy valamennyi osztályban. Vaskos történelem tankönyveink voltak. Az első órán azt mondta, tegyük el a könyvet, de nagyon jól, mert év végén, a könyvek leadásakor még egyszer szükségünk lesz rá. Egyedi előadásmódja gyakorlatilag az egyetemi továbbtanulásra edzett bennünket. Nem volt nála semmilyen segédeszköz, a padsorok közt járkálva mondta az aznapi anyagot – anekdotákkal és humorral fűszerezve. Nem titkolta, ezt azért teszi, mert az ember agya fogékonyabb az új ismeretek befogadására, ha a folyamatos terhelésen olykor lazítunk is. Diákjaival átvette becsülettel a magyar történelmet. A gimnáziumban még a pályaválasztási tanácsadás és a kultúrcsoport menedzselése tartozott vállalásai közé.
1999-ben egy riportot készítettem az almamáterben. Akkor elmondta, azóta sem jobb a helyzet a történelem tankönyvekkel. A régi rendszerben rosszak voltak a könyvek, most meg nincsenek.
A helytörténészi tevékenységre már pedagógusi pályafutása évtizedeiben készült. Diákjait önálló helytörténeti munkák megírására ösztönözte. A tanulók így olyan kitűnő osztályzatot szerezhettek, mely az év végi osztályzásnál jóval többet nyomott egy-egy felelésnél beszerzett rossz jegynél. Mert ő tudatosította, hogy a tanár nem csak taníthatja a diákot, hanem tanulhat is tőle. Sokan így ismertük meg lakóhelyünk történelmét. És szerettük meg szülőföldünket.
Volt egy évente ismétlődő, spontán találkozás-sorozatunk. A galántai gimnázium 1961-ben érettségizett A osztálya évente érettségi találkozót tart. Ezekre Pukkai László a feleségét kísérte el, én pedig az édesanyámat. Itt szoktuk röviden megbeszélni egymással, hogyan is élünk… Ez tavaly nyáron sokkal hosszabb volt, egy órán át beszélgettünk egymással. Tele volt tervekkel…
Jó utat, Tanár úr!
Oriskó Norbert (Felvidék.ma/Tények.sk)
Pukkai László búcsúztatása január 7-én, 14 órakor lesz a galántai öreg temetőben.