Súlycsökkentő kapszulákról szóló reklámot nézegetek, ha már egyszer majd kiszúrja a szemem. Csak ámulok és bámulok. A szöveget két fotó egészíti ki. Az egyiken egy nagyon kövér nő néz bágyadt tekintettel az olvasóra, a másikon ugyanez a nő (csak pepitában) – hihetetlenül levékonyodva. A képaláírás: Két hónap alatt 26 kilótól szabadultam meg. Nem tudom, miért kellett annyira megvastagítani, illetve lekarcsúsítani a hölgy fotóját. Úgy látszik, a grafikus nemigen jártas a való élet hozta fogyási ügyekben. Mert ha jól megnézzük a nőt a két képen, és az elsőn, mondjuk, 150 kilósra becsüljük, ebből kiindulva a másikon maximum 70 kilósnak látjuk. Ez pedig mínusz 80-at jelent. A huszonhat kiló ténye is képtelenség két hónap alatt, de az illusztrációként alkalmazott képek eleve arról árulkodnak, hogy jókora átverésről van szó.
Tudom, mert magam is ledobtam 30 kilót. Egy teljes évig tartott. Azóta ugyan ötöt visszaszedtem, de már több mint két éve stabilan tarom a mínusz 25-öt. Persze, még így is túlsúlyos vagyok. Összehasonlítva az eredeti és a fogyás utáni fényképeimet, messze nem olyan feltűnő a különbség, mint az említett reklámban. Sőt, a figyelmetlenebb szemlélő alig veszi észre. Magam is inkább csak a ruhatáram alapján észleltem a súlycsökkenést, a tükörben kevésbé láttam.
Volt azonban néhány komikus esetem a fogyással kapcsolatban.
Például: Rehabilitációra utalt be a házi orvosom. Felkerestem egy ilyen klinikát, bejelentkeztem vizsgálatra és megbeszélésre. A szolgálatot teljesítő doktornő, aki a megfelelő gyógytornát és egyéb kezeléseket hivatott elrendelni a számomra, első megjegyzésként a testsúlyomat kifogásolta. Azt mondta, hogy a fájó hátamra a legjobb „kezelés” az lenne, ha lefogynék. Mosolyogva dobtam vissza labdát: Éppen most fogytam le 20-at (akkor éppen ennyinél tartottam). Hüledezve kérdezett vissza: 20 kilót? Hogy tudott ennyit ledobni? Ecseteltem a programot, amelyikbe jelentkeztem. Ja, elfelejtettem megjegyezni: a doktornő jóval túlsúlyosabb volt nálam, és alig tudta leplezni a sikerem miatti irigységét. Miután feljegyezte magának a fogyókúrás program adatait és alapvető kritériumait, és folyvást hajtogatta, hogy ő is fel fogja keresni a szakrendelőt, orvosi fölénnyel rám pirított: Akkor még további húsz kilót dobjon le!
Vagy: Régi barátnőmmel találkoztam fogyókúrám harmadik harmadában. Mivel magától nem vette észre rajtam a változást, magam mondtam el neki. Reakciója: Ugyan, minek kínozod magad? Te így vagy csinos, ahogy vagy. Nos, akkor -24 táján jártam.
Persze, többnyire észlelték az ismerőseim a kúra eredményét, és kevés kivétellel azt mondták, biztos beteg vagyok, azért fogytam le. Néhányan pedig megfordítva mondták majdnem ugyanezt: Ne fogyókúrázz, mert az egészségedet teszed kockára. Ezek leginkább olyan barátnők és ismerősök voltak, akik egész életükben a súlyfölöslegükkel vívtak sikertelen csatákat.
Mindezt csak azért írtam le, hogy igazoljam: bárki lefogyhat, ha megfelelő módon áll hozzá életmódja, táplálkozási szokásai megváltoztatásához.
Azoknak , akik legközelebbi találkozásunkkor úgy látnák, alig-alig fogytam valamit, előrebocsátom: ne nézegessenek fogyókúrás reklámokat, hiszen azok teljesen irreálisak, és azokra alapozva nem tudják ésszerűen megítélni a súlycsökkenést – azt hiszik, hogy ha valaki lefogy, akkor máris nádszál vékonynak kell lennie. Azoknak pedig, akik folyton sápítoznak, hogy semmit se fogynak, azt üzenem: tegyenek is ezért valamit.
Fiala Ilona
Forrás: A szerző fb-oldala