Vélemény
Máté evangéliuma nyomán szállóigévé vált, hogy „gyümölcse után ismerszik meg a fa”, és Lukácsot idézve (dehogyis Lukácsot, Györgyöt!) megtudjuk, hogy „nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és sem nem romlott az a fa, amely jó gyümölcsöt terem.” Másutt ez a kérdés: „Miért nézed testvéred szemében a szálkát, ha nem veszed észre saját szemedben a gerendát?” Banálisan ismerős, ugye? Ezek a mondások Jézus eszköztárából valók, aki a köré gyűlt tömeg előtt efféle metaforákkal tette érthetővé tanítása lényegét, az erkölcsi megigazulást. Azóta sokszor kifordult magából a világ, a gerendák egyre nagyobbak lettek, és a fák immár olyan gyümölcsöt teremnek, minőt a génmanipulátorok erőltetnek rájuk, hogy minél többünket megetethessenek.
Ilyen génmanipulált termék érzetét kelti bennem egyetlen napilapunk, az Új Szó, amit erősen megromlott emlékezőképességem miatt nem is tudom, mily régóta olvasok. Nagy sajnálattal érzem, hogy ők nem tudják, amit mi olvasók jól tudunk, hogy ez az orgánum jó idő óta másoknak szól, nem az itt élő, ide született, fajtájához ragaszkodó magyar embereknek. Nem vagyok egyetlen párt tagja sem, de úgy látom, hogy szembetűnő az MKP-ellenességük, viszont azt is tagadják lélekszakadva, hogy a Híddal kollaborálnának – ami a párt kormányba lépése óta talán így is van. Ha nagyjából ez a két fél tábor adja ki az egész itteni magyarságot, akkor meg netán a „lámpaoltogatóknak” írnak? Az egykori pártlap, – mely később a „független”, majd a „baloldali” címkét hordozta – már nem kívánja deklarálni profilját, így nem nehéz arra következtetni, hogy sem nem független, sem nem baloldali, hanem megvásárolt, így aztán azok kenyerét eszi, akikét eszi. Viszont ha kenyerespajtás velük, akkor csak egyék azt, amire rászolgálnak. Mi meg esszük a magunk tisztes kenyerét, amely nem keserű.
Február 2–11. között összesen 10 (de még nincs vége) cikk jelent meg az Új Szóban ugyanarra a kiszivárogtatott információra gerjedve, de más-más szerző tollából. Ekkora buzgalom láttán nem tudtam megállni, hogy ne arra gyanakodjam, hogy valaki ukázként adta ezt nekik, vagy mintegy házi feladatként, mert erősen erőltetettnek tűnt, hogy ugyanabban a lében „bugyákolnak” annyian, szinte a burleszk műfajának határát súrolva. Nem kisebb vérlázító dologról volt szó szerintük, mint, hogy a magyar kormány a felvidéki magyarság közösségi identitástudatát támogatandó 710 ezer eurónak megfelelő forintmennyiséget utalt át egy titokzatos somorjai polgári társulás, a „Libertate” számlájára, amely de jure be van jegyezve a cégjegyzékben, ám de facto sehol nem található. A tranzakciót a Napi.hu anyaországi internetes portál találta a magyar miniszterelnökség múlt év végén közzétett támogatási szerződések listáján. Gondolom, a hisztéria korántsem az összeg nagysága miatt ütötte fel fejét, mert ha a magyar kormány mondjuk a harántcsíkos uborkafajta régiónkban történő meghonosítását támogatta volna ilyen összeggel, akkor az bizonyosan elnyerte volna a lap tetszését. De ha valakik (Orbánék) annyira pofátlanok, hogy a többek közt az Új Szó hozzáállása által is sikeresen megosztott felvidéki magyarság nemzeti agóniáját próbálják lassúbbá tenni, akkor az már ellentétes lehet az olyan balliberális eszmékkel, amelyek a nyílt társadalmakért, a vallás- és nemzetek nélküli Európáért szállnak síkra… A felháborodás különösen Szilvássy József volt főszerkesztő tollából volt autentikus, akit ki tudja, miért, újra harcba hívtak, mint az „Auróra-cirkáló rozsdás ágyúját”? Szilvássy azt írja: „Az elfogulatlan polgár egyre inkább úgy véli, hogy kocsmai szinten hőzöngő, dühödten „tótozó” személyeknek, bértollnokoknak is jut belőle bőven, no meg más, most éppen cifra nemzeti szűrbe bújt konjuktúralovagoknak. Feltételezhetően az MKP vezetőinek tudtával.” A hat szerkesztőségi cikk sorai között ott lebeg kimondatlanul az a gyanú, hogy ezek a pénzek esetleg megjelenhetnek az MKP költségvetésében, ami – úgy gondolom – végképp megbocsáthatatlan volna a liberálisok nemzetellenes szemszögéből nézve. Ez egy olyanféle gyanú lehet, mint hogy a szlovákiai ellenzéki, jobb- vagy balliberális sajtót a kapitalista-tőzsdebajnok Soros György pénzeli önzetlenül…? De a gyanakvások és gyanúkeltések korában élünk, ám a gyanúk természete már csak olyan, hogy sokkal könnyebb azokat kelteni, mint igazolni, így hát mára ez vált a profitorientált, szemétdombon kapargáló bulvársajtó egyik bevételi forrásává.
Az Új Szó- napilap, amelynek normális körülmények között a kiegyensúlyozott, plurális tájékoztatás eszközének kellene lennie, nem kutakodik példának okáért a Most-Híd backhandből érkező pénzei körül, amelyekről egyébként gyanítható, honnan érkeznek. A szóban forgó napilap arról sem tudósított, hogy tavaly nyáron az amerikai közélet tisztaságát figyelő DC-Leaks amerikai internetes portál „hacktivistái” kiszivárogtattak több mint 2500 olyan e-mailt, amelyek a Soros által pénzelt civil szervezetek és alapítványok postájából származnak, amelyeket aztán szétkapkodta a világsajtó. Egy tekintélyes lap, a „A The Jerusalem post” című izraeli lap a kiszivárgott e-mail- információkat elemezve megjegyzi, „az amerikai milliárdos által támogatott projektek egytől egyig azt a célt szolgálják, hogy gyengítsék a nemzeti erőket Európában, hogy ezzel védtelenné tegyék az adott közösségek érdekeit. A lap szerint Soros ösztönzi a migrációt, és nem utolsó sorban az újságírókat pénzmillióival a közvélemény befolyásolására, ami a Nyílt Társadalmak Alapítvány és a Független Médiaközpont a Center of Independent Journalism regionális központjain keresztül történik – mert Soros szerint az új világrendhez a káoszon keresztül visz az út.
Nem vagyok sem politikus, sem publicista, csak egy kispénzű nyugdíjas és az ÚJ Szó olvasója. Azt mondom, nem kell itt új világrend, csak demokrácia, jelző nélküli és minden paraméterében emberséges, vagyis olyan, amilyenről a bolsik alatt álmodtunk. Ne legyen egyéb óhajunk, mint, hogy ez a jobb sorsra érdemes, felvidéki magyarság ne legyen az illiberális meg a ultraliberális eszmék ütköztetésének színtere, mert már akkora és annyi a lövészárok errefelé, hogy ha egymást ütve belehullunk, mindnyájan elférünk benne. Aztán majd megoldódik a gond, hogy kinek daloljon a fülemüle.
JÓBA ALAJOS