Huszonnyolc éve Csehszlovákiában is megbukott az a rendszer, amely az egyenlőség nevében megszüntette a szabadságot és a közösség nevében megszüntette az egyént. A világot megváltani akaró ideológia, amely egy új „szocialista embertípusra” alapozott igazságos társadalmat hirdetett, a valóságban csak a szegénységükben egyenlők közösségét „építette fel”. Bár tudjuk, ezt a rendszert nem mindenki érezte egyformán fojtogatónak, de amint a világpolitikai folyamatoknak köszönhetően megcsillant egy emberségesebb élet reménye, pillanatok alatt összeroppant a társadalom őszinte és békés lázadásának súlya alatt.

„Bársonyos” forradalmunk eufórikus, reménységekkel teli időszaka lázas tervezgetéssel telt. A sokféle elképzelés ekkor még a tolerancia hangján szólalt meg, így magában hordozta egy valóban igazságos, harmonikus társadalom kiépítésének lehetőségét.

A valóságban azonban sok minden rosszul alakult. A tolerancia és a mértékletesség emberi dimenziója helyett a türelmetlenség, az (anyagi és hatalmi) mértéktelenség vált jellemzővé. Régi-új ideológiák jelentek meg és tartottak igényt a kizárólagosságra. Voltak (és vannak), akik ezúttal az egyént tették kizárólagossá a közösséggel szemben, a szabadságot az egyenlőséggel szemben, illetve az anyagi javakat a szellemi-erkölcsi értékekkel szemben. Végül voltak (és vannak), akik semmilyen ideológiában nem hittek, semmilyen valóságos tervvel nem rendelkeznek közös ügyeink előre vitelére, kizárólag az egyéni hatalmuk és jólétük eléréséért  törnek előre.

Huszonnyolc év: az egy egész emberöltő. A társadalom, ahogy az ember is, előbb-utóbb felnő. Az út elején tervez, választ a lehetőségek közül, jól vagy rosszul. Útközben dolgokat tesz, cselekszik, utakat jár be, friss hévvel és tapasztalatlanul. De mindvégig tanul. Végül felnő, reálisabban tekint a dolgokra, mértékletesebb és talán megbocsátóbb. Éretté válik a felelős döntésekre. Így már nagyobb esélye van megvalósítani korábbi terveit, ha mindet nem is.

Kívánom, hogy a mostani évfordulón mindenki emlékezzen szép terveinkre. És ami nagyon fontos: a mögöttünk álló években ne az elszalasztott lehetőségeket lássuk, hanem a tanulságok levonásának és az érett lépések megtételének lehetőségét. Erre csak most van lehetőség. Az elszalasztott lehetőségekre ma még van magyarázat, holnaputánra már csak a „későn érők” gyenge kifogása marad.

Menyhárt József,
az MKP elnöke