Karácsony közeledtével megszaporodnak a kérdőjelekbe burkolt kísértések is. Az egyik fajta, aki nem hisz Jézusban, sem feltámadásban, sem Istenben, és a karácsonyt legfeljebb csak egy jó üzleti fogásnak tartja. A nagyáruházak tudják, hogy ezt a tömeget nem kell megtéríteni, csak jóllakatni, és akkor mindkét fél boldog lesz. A hitelezők számára ez a befektetés biztos jövőt garantál, pedig csak aranypapírba csomagolt tehénlepény az egész. Különben sem az számít, hogy mi van a csomagolás alatt, csak az, hogy milyen reklámmal mennyi ember bódítható el.
Aztán van egy réteg, amelyik ugyan azt állítja, hogy hisz valamilyen istenben, mert valahogy ez a világ mégis csak megteremtődött, de sem Jézus, sem a megváltás, sem a feltámadás örömhíre nem elfogadható számukra, ezért a karácsony nekik csupán szemfényvesztés vagy botrány, amit esetleg ki kellene iktatni a naptárból is, törölni az ünnepnapok közül. Lelkük rajta. Hirdessék ezt ott, ahol ennek vannak hagyományai, de az európaiság egyik alappillére a keresztény értékeken nyugszik, és ezt itt tisztelniük kell, mint a törvényt! S ha ezzel nem értenek egyet vagy nem akarják elfogadni, akkor ebben a társadalomban nincs helyük. Olyan ez, mintha valaki a focimeccsen a kézilabda szabályai szerint akarna játszani, és nem akarja tudomásul venni, hogy azt másik pályán és más játékosokkal kellene.
És a legérdekesebb az a csoport, amelyik minduntalan számon kéri a keresztény szeretetet, a toleranciát, a nyitottságot és az irgalmasságot az alázatos híveken, de közben ők maguk ezt egyáltalán nem gyakorolják, mert miközben elfogadásra szólítanak fel, ők nem akarják elfogadni a természetes emberi alapértékeket: sem azt, hogy a társadalom alapja a család, sem azt, hogy a nemzeti közösséghez való tartozás megtartó erő, sem azt, hogy a másság elfogadása nem a bármiféle dolog elfogadását jelenti, hanem csak a másfajta értékek tiszteletét. Mert korlátokra és kapukra szükség van, mert a parttalan folyó kiszárad, a tereletlen nyáj szétszéled, a szabályozatlan társadalom felbomlik. Márpedig a rendhez szabályok kellenek, olyanok, amelyek a természet törvényszerűségeit és a közösség hagyományainak értékeit egyaránt megőrzik.
Erre most karácsony előtt ismét akadt megkísértő példázat. A Felvidéket birtokló (bitorló) állam elnöke a keresztény szeretetre és alázatra számítva (szerintem a karácsony előtti hangulattal szándékosan visszaélve) ismét javasolta az egynemű párok viszonyának úgymond jogi rendezését, ami ellen természetesen megjelentek a tiltakozások, hiszen normális ember még azt sem tudja igazán elfogadni, ha a hagyományos karácsonyi menü helyett most osztrigát meg hernyókat és csótányokat akarnának felszolgálni (ami más helyeken nem ritka), de azt már végképp nehéz lenne megemészteni, ha a menü valami emberi fogyasztásra alkalmatlan fekália-remekmű lenne.
És itt van a gubanc elrejtve. Mert bizonyos civil szervezetek (a szcientológus agysorvasztóktól a magukat emberi jogi aktivistáknak nevezőkig) és elmekórtanilag is problémás hangyás egyedek máris kipécézték az emberi méltóság védelmére kelt embereket, miszerint ez nem keresztény magatartás, és hogy ez gyűlöletkeltés meg miegymás. És nem először! Minden a megszokott és bölcs forgatókönyv szerint! Nem azt nevezik gyűlöletkeltésnek, hogy valaki tehénlepénnyel akarja meggyalázni a karácsonyi asztalt, hanem azt, ha mi ezt radikálisan elutasítjuk!
Pedig nincs abban semmi kivetnivaló, ha a Szentírást is szem előtt tartva a teremtett világ természetes rendjét követjük, és nem tartjuk természetesnek azt, ami elkorcsosult, elferdült vagy beteges. Tudjuk, hogy az is a természet része, de nem állítjuk követendő és védelmezett példaként a világ elé. Ami pedig beteg, azt gyógyítani kell! Tudjuk azt, hogy az Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, és nincs harmadik nem! És ahogyan a kasztrált bikaborjúból (vagyis a tinóból) sem lesz már sem bika, sem tehén, csak ökör, úgy az elnök úr javaslata sem ér ennél többet.
Akik pedig mégis azt akarják elfogadtatni velünk, hogy tiszteljük a természetelleneset, az embertelent és a bűnt, azok a valódi vérlázítók és gyűlöletkeltők!
Ezektől kíméljen meg bennünket a Mindenható a jövő esztendőkben !
Mihályi Molnár László