Április 15-én ünnepélyes keretek között adták át a Magyar Művészetért Díjrendszerbe tartozó felvidéki Ex Libris Díjakat Szepsiben. A dr. Gubcsi Lajos író által alapított kitüntetést idén tizenhárman vehették át.
Dr. Gubcsi Lajos 2009-ben alapította az Ex Libris Díjat a világ magyarsága elismeréseként. Három évtized óta történelmünk ápolásáért, jelenünk tiszta magyar kultúrájáért, az új nemzedékek neveléséért, kiemelkedő személyeknek és erős közösségeknek egyaránt odaítélhető.
Az alapító mottója szerint a díj eljut oda is, ahova már csak a madár jár, mert nincs nagy és kicsi: szívükben és tetteikben nemzetüket őrző és erősítő magyarok vannak, egy egész nemzet, szerte a világon, s főként a Kárpát-medencében, immár több mint 1100 éve.
Az Ex Libris Díj A Magyar Művészetért Díjrendszer alkotó oszlopa, legátfogóbb díja, amelyet egyaránt adományoznak világhírű zenésznek és építésznek, olimpiai bajnoknak és egyházi közösségnek, falusi tanítónak és történelmi jelentőséget hordozó várnak, táncosoknak és gimnáziumoknak az Úz-völgyétől a Csendes-óceánig.
„S mire az adományozás véget ér 2038-ban, a világon egybeérnek a magyarok a díj által is. Szeretnénk a világon élő magyarok széles körének átadni a 2009-ben alapított Ex Libris Díjat, megbecsülésünk e szerény jelét, melyet azoknak adományozunk, akik életük során bármely területen sokat tesznek azért, hogy lehessen egy következő sikeres 1118 éve is a magyarságnak itt a Kárpát-medencében és szerte a világon” – vallja dr. Gubcsi Lajos.
Az Ex Libris Díj logóját Ötvös Nagy Ferenc iparművész alkotta, elnevezése alapján a magyarok kertjét szimbolizálja.
„Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnám méltóképpen köszöntemet az őseimnek, hogy e csodálatos Kárpát-medencét örök kulturális értékeivel ajándékozták nekünk, utódoknak, amit meg kell őrizni és hirdetni. A tárgy középső részében megálmodtam a csodaszarvas-legendától Bartókon át A szarvassá vált fiúkig, a napba néző és azzal egyesülő turulmadarunkig a népi motívumvilág elemeivel tarkított csodakertet, áttört zománcozással ábrázolva. E technikával azt is kifejeztem, hogy mennyire nyitottak voltunk más nemzetekkel szemben, ahogyan befogadtuk őket, tehát a motívum ablak a világra. A középső részt körbevevő növényi levélkoszorú a Kárpát-medencét körbeölelő hegyeket szimbolizálja” – jellemzi a logót az alkotó.
2018-ban tizenhárom személy és közösség érdemelte ki a rangos elismerést. Dunajszky Géza, Fuksz Sándor, Havasi József, a Gömörország című folyóirat, Icso Valéria és a dernői néptánccsoportok, a Kerecsen Motoros Egyesület, Mihályi Molnár László, Mudi Róbert, a Csemadok Nagykaposi Városi Választmánya, a Csemadok Rozsnyói Városi Választmánya, Szabó Ottó, Szőllős Sándor és Zborai Imre.
Icso Valéria:
NAGYON MEGTISZTELŐ SZÁMUNKRA, KICSIT EL IS CSODÁLKOZTAM, HOGY ILYEN FIATALON KAPJUK EZT AZ ELISMERÉST
A dernői néptáccsoportok vezetője, Icso Valéria a díj átvétele után portálunknak így nyilatkozott:
„Nagyon nagy megtiszteltetés ez számunkra. Kétszeresen is, mivel nem környékbeli szervezettől kapjuk, nagyon nagy dolog, hogy Magyarországon is elismerik azt, amit csinálunk és képviselünk. A másik dolog pedig, hogy olyan emberekkel együtt kaptam ma ezt a díjat, akik nálam jóval többet letettek a magyar kultúra asztalára. Kicsit el is csodálkoztam, hogy ilyen fiatalon kapjuk ezt az elismerést.
A mi munkánk egy komplex dolog, tehát mindamellett, hogy magyarul beszélünk, magyarul éneklünk, magyar táncokat táncolunk, magyar kulturális rendezvényeken lépünk fel és visszük tovább a gömöri kultúránkat és mindazonáltal még közösséget is építünk. Sok tagunk szlovák iskolába jár és ez az egyetlen hely, ahol meg tud ismerkedni ezzel a kultúrával. Pótolni tudjuk azt a hiányt is, amit sok szülő okoz, azzal, hogy nem íratja magyar iskolába a gyermekét.”
B. Kovács István:
A SZLOVÁKIAI MAGYAR LAPKIADÁS TERÉN KÉTSÉGTELENÜL EGYEDI SZÍN VAGYUNK
B. Kovács István, a Gömörország folyóirat alapító főszerkesztője tizenkilenc éve tesz azért, hogy kollégáival egy olyan lapot működtessen, amely összekapcsolja a fekvésében és sorsában egyaránt közeli Ipolyságot Losonccal, Fülekkel, Rimaszombattal, Tornaljával, Rozsnyóval és Szepsivel, miközben kitekintéssel kíván lenni minden égtáj felé.
„Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a folyóiratnak ítélték a díjat. Fontosnak éreztük és bármilyen körülmények és feltételek között igyekeztünk megtartani a lapot. Nem azt néztük, hogy hány emberhez jut el, nem piaci alapon működünk, hanem azt gondoltuk, ha van akár csak egy ember is, akinek nyújt valamit, aki úgy gondolja, hogy hasznos, akkor a mi munkánk nem haszontalan. A szlovákiai magyar lapkiadás terén kétségtelenül egyedi szín vagyunk, nem nagyon ismerek olyan folyóiratot, amely ezt a profilt mutatná föl, ezt a szolgálatot vállalta volna.”
Fuksz Sándor:
ARRA VAGYOK A LEGBÜSZKÉBB, HOGY A CSALÁDOM, A GYEREKEIM ÉS AZ UNOKÁIM IS MAGYAROK MARADTAK
Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége felvidéki térségének elnöke a rendszerváltásig a Csemadokban dolgozott, 1984-ben az egyetlen volt, aki nyilvános fórumon felszólalt a magyar iskolák felszámolására előkészített törvénytervezet ellen. A Petőfi Sándor Bizottság koordinátoraként kutatja Petőfi szibériai életét.
„Számomra ez a díj egy felelősség. A magyar néppel történt meg, véleményem szerint, az a gyalázat, hogy nem ismeri egyik legnagyobb fiának a történetét. Petőfi Sándor világirodalmi méretben is egy nagy szellem. Felnőttkorának felét Szibériában élte. Büszke vagyok arra, hogy ennek a sorsnak nagyon sok részletét megismertem, nem én találom ki, hanem csak felgöngyölítem, előbányászom a szándékos eltakarásból. Fontosnak tartom, hogy a magyarság egyik legnagyobb költőjének ne csak egy csonka életművét ismerjék meg az emberek. Szeretném még sokáig tenni azt, amit érzésem szerint kell” – nyilatkozta portálunknak Fuksz Sándor.
Zborai Imre:
A MAGYAR ISKOLÁKAT MEGVÉDENI – EZ VOLT A LEGFONTOSABB
„Ha visszatekintek, körülbelül negyven évet az életemen, érzem, hogy mit tettem a Bódva-völgyében, szűkebb régiónkért. A szülői szövetség elnökeként azért is feleltem, hogy megvédjük a magyar iskolákat. Most az a lényeg, hogy minél több gyermek iratkozzon be magyar iskolába. A területi választmányban 32 magyarok által lakott település tartozik hozzánk – ennyi Csemadok-alapszervezet működik a Bódva-völgyében. 2850 tagunk van.
Büszke vagyok rá, hogy a létszám hat éve nem csökken. Örülök annak, hogy számtalan rendezvényt szerveznek hétvégente. A cél az, hogy a magyarságért mindent megtegyünk itt a Felvidéken is” – nyilatkozta portálunknak Zborai Imre, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya titkára, akinek szervezésének köszönhetően valósul meg évente három-öt országos rendezvény a régióban.
Az 1987 óta létező Magyar Művészetért Díjrendszer a magyar nagyságok kiemelt megbecsülésére törekszik az egész világon.
„A legnagyobb dolog, amikor jó emberek, jó időben, jó helyen nemes cél érdekében találkoznak. Valami ilyesmi történik itt ma Szepsiben. Idestova száz éve él önakaratán kívül a felvidéki magyarság kisebbségi sorsban, de elmondhatom, mind a csehszlovák, mind a szlovák időkben az a magyar, aki jól végezte dolgát, aki nyilvánosan felvállalta magyarságát, aki szabadidejében is áldozatot vállalt ezért a közösségért, a csehszlovák vagy a szlovák hatalomtól nem dicséretet, hanem rosszabb esetben mellőzést, még rosszabb esetben megrovást kapott.
Meg kell becsülnünk egymást és fel kell mutatnunk értékes embereinket is, ezért hoztuk létre díjainkat és ezért jelölünk magyarországi díjakra is felvidéki személyeket és intézményeket” – hangzott el Csáky Pál köszöntőjében.
A díjátadó gálán fellépett a szepsi Vox Columbellae kórus Havasi József karnagy vezényletével és a Szepsi Asszonykórus is. A rendezvényt Csáky Pál Hit és hűség című színpadi játékának bemutatása zárta. A Boráros Imre Színház előadásában közel századik reprízét élte meg az előadás.