Nemzetstratégia, nemzetpolitika és a kisebbségi jogok címmel tartott fórumot Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke a Gombaszögi Nyári Táborban július 17-én. Vendégei Csóti György és Gecse Géza voltak.
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója és Gecse Géza író, szerkesztő, rádióriporter már több könyvet publikált a nemzetstratégia és nemzetpolitika témakörökben. Úgy, ahogyan a fórumot vezető Duray Miklós is, aki 1964-től számtalan olyan eseményen vett részt, amelynek mai szemmel szintén nemzetstratégiai értelme volt.
Csóti Györgyre már a gyermekkorától jellemző a nemzet iránti elkötelezettsége és hazaszeretete. A rendszerváltozáskor elsőként jelentkezett együttműködésre. „Először csak segíteni akartam, hogy megdőljön a kommunista rendszer, s Magyarország független, önálló ország legyen. Aztán Csoóri Sándor hívott az MDF-be, végül maradtam a politikában” – mondta.
Az első szabad választáskor már képviselő lett az országos listáról, volt külügyi szóvivő, s a külügyi bizottság alelnöke nyolc évig, majd négy éven át nagykövet Zágrábban. A 2010 és 2014 közötti ciklusban ismét országgyűlési képviselő lett, ezt követően vette át a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetését.
Az autonómiáról kifejtette, hogy azt feladni nem szabad, harcolni kell érte, de mellette meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a szülőföldjén élő magyar embernek az elcsatolt területeken megélhetése és jogbiztonsága legyen. Ez utóbbit hivatott szolgálni az intézet, hogy a magyar ember a szülőföldjén emelt fővel élhessen, és ne érhesse jogsérelem magyarsága miatt.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet 2012-ben abból a célból jött létre, hogy hozzájáruljon a határon túli magyarság jogvédelmének erősítéséhez. Kiemelt céljának tekinti a térítésmentes Kárpát-medencei magyar jogsegélyszolgálat működtetését a külhoni magyarságot ért jogsérelmek elleni hatékony fellépés, illetve e jogsértések jövőbeli visszaszorítása érdekében.
Csóti elmondta, legfőbb jelszavuknak a „Minden magyar felelős minden magyarért” gondolatot tartják. „Innen is üzenjük, hogy érvényesítsék a jogaikat, s ha nem sikerül, akkor forduljanak hozzánk. A külhoni magyar ügyvédeket pénzbeli és szakmai támogatásban is részesítjük” – mondta Csóti György.
A legtöbb jogsérelem Romániában történik, ám ott valahogy bátrabbak az emberek. Ahol szórványban élnek, ott sokkal nehezebben mozdulnak meg a jogaik érdekében. A román nyelvhasználati törvények egyébként jók, de ha valaki be akarja azokat tartani, s kihelyezi a kétnyelvű táblákat, megbüntetik érte, például tiltott reklámtevékenység címen. Ennek ellenére vannak civil mozgalmak, úgy, ahogyan a Felvidéken az Orosz Örs és Őry Péter vezette szervezetek – vázolta Csóti.
Duray Miklós megjegyezte, hogy Szlovákiában a jogalkotásban több jogértelmezési kérdéssel is találkozhatunk. A szlovák alkotmányból például nem lehet kiolvasni, hogy alanyi joguk van-e a felvidéki magyaroknak az anyanyelvi oktatásra.
Hasonlóan, mint ahogyan az 1977-78-ban megalkotott jogszabályban sem volt egyértelmű a magyar iskolák oktatási nyelve. Ez ellen akkor épp Duray szervezett jogvédelmi mozgalmat, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága néven, ami 1989-ig működött. Ennek a dokumentumai a Kettős elnyomásban című könyvben találhatók.
Gecse Géza hosszú ideig a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője és riportere, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemi Tanszékének tanára, a soknemzetiségű Ausztria-Magyarország, majd Oroszország és a Szovjetunió történetének kutatója, az Aspektus témafelelőse. Az állam és nemzet a rendszerváltás után című riportkönyvében részben a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorában leadott beszélgetések szerkesztett változata is megjelenik.
A vitaklub egyébként 2011-ben átalakult, s Aspektus néven működik tovább. A nagy háborúval kapcsolatban ismeretterjesztő klip- és kisfilmvetélkedőt hirdettek középiskolásoknak és egyetemistáknak. A Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 című, közelmúltban megjelent könyvében megtalálható az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén működő Aspektus 2014 és 2017 között tartott három első világháborús történelmi ismeretterjesztő kisfilmvetélkedő nyitórendezvényeinek összefoglalója, illetve ezek eredménye is.
Csóti György az Echo televízióban 2005 és 2015 között vezette az Unió című műsort. A Nemzetünk sorsa című kötet több mint kétszáz beszélgetésből áll, amelyben a magyar szellemi élet kiválóságai nyilatkoznak a nemzeti kultúráról, a nyelvről, a nemzeti érzés megtartásáról. A Magyarok Európában című könyve az elmúlt harminc évben általa írt beszédek, írások, parlamenti felszólalások gyűjteménye.
A lebegő kérdéseket, mint az autonómia, határmódosítás, jogvédelem, Beneš-dekrétumok is tárgyalják a kiadványok, így a jogfosztás is szóba került a fórumon. A Beneš-dékrétumok okozta félelmeket mind a mai napig nem heverte ki a felvidéki magyarság. Gecse Géza úgy fogalmazott, hogy 1945-48-ig az egész felvidéki magyar értelmiséget „kiirtották”, ezt nagyon nehéz pótolni, s ennek a terhe nemzedékről nemzedékre megjelenik. „Csodálkozom is, hogy szinte a semmiből sikerült visszaépítenie magát a felvidéki magyarságnak. Ez egy nagyon nagy teljesítmény” – tette hozzá.
2003-ban lépett hatályba a szlovák kárpótlási törvény, amely a mezőgazdasági jellegű ingatlanokra vonatkozik. Ebből a folyamatból viszont kizárták az összes magyart, azzal, hogy csak azokra vonatkozik, akik 1948. február 25-e után veszítették el az ingatlanjukat.
„Ennél is aljasabb cikkely ebben a törvényben, amely kimondja, hogy csak azok kaphatnak kárpótlást, akik 2003-ban szlovák állampolgárok voltak és állandó szlovákiai bejelentett lakhelyük van. Ez olyan mértékben felháborító és emberi jogokat lábbal tipró, hogy az Európai Bizottsághoz fordultak” – mondta Csóti. Hozzátette, Szlovákiával szemben kötelezettségszegési eljárást kellene indítani. Csóti előre jelezte, hogy ősszel petíciót indítanak az üggyel kapcsolatban.
Duray Miklós emlékeztetett, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással a tagországok elfogadták, hogy az 1957 előtti jogsértések érintetlenek az unió területén.
Gecse Géza kritikusan megfogalmazta, hogy a magyarországi magyarság még ma sem különösebben érzékeny a határon túli magyarság gondjaira. „Nagyon sokat változott a helyzet a korábbiakhoz képest, de az igazság az, hogy a saját problémáikkal vannak elfoglalva és sokszor idegenként tekintenek a határon túli magyarságra” – mondta Gecse. Csóti György kiegészítette, hogy ez inkább az 1990-es évek időszakára volt igaz, mára javult a helyzet. Duray Miklós szerint is, ha Magyarországon végeznének egy közvélemény-kutatást a határon túli politikáról, kiderülne, hogy azzal nagyarányú egyetértést tanúsítanak.
Megfogalmazódott egy olyan vélemény is, hogy a magyar külpolitikának erélyesebben kellene fellépnie a külhoni magyarok érdekérvényesítése terén, például az anyanyelvi oktatás, a kettős állampolgárság és a Beneš-dekrétumok kérdéseinek a tisztázásában. Jelenleg azonban a külpolitika kitérőt tesz, mivel a migráció miatt olyan európai küzdőtér alakult ki, amelyben a visegrádi négyekre nagyon nagy szükség van. Ezért most a V4-es érdekkör megmaradásán fáradoznak, amely majd egyszer pozitívan visszahat az eredeti célkitűzésre. Csak addig ne veszítsék el a türelmüket a felvidéki magyarok…
Forrás: Pósa Homoly Erzsó, Felvidék.ma