Európa választott, s benne drága hazánk, Felvidék is. S míg a Csonka Magyarországon a Fidesz rekordokat döntött, addig mi EP képviselő nélkül maradtunk, ugyanis 396 szavazat hiányzott az MKP bejutásához. Igen, nem egész 400. Fel lehet tenni azt a kérdést természetesen, hogy miért nem ment el még 400 ember, s igen, akár meg is tudnánk őket nevezni, hisz mindeni ismer legalább egy ilyet. De most nem ezt kell tennünk. Magunkba kell szállni és el kell gondolkodnunk, hogy állunk.
Először is itt vannak a számok: Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (micsoda) 2270, Most-Híd 26 562, Magyar Közösség Pártja 48 929
Kezdjük egy olyan megállapítással, melyről tudtuk, hogy el kell jönnie előbb utóbb: A 2009-es Moszt-projekt megbukott. Ez engem egyáltalán nem érdekel. Sőt. Ami viszont kell, hogy érdekeljen és minden felvidéki magyart érint, az a következő: Meg kell nézni, mit hozott a Felvidéki magyarság számára ez banda? Egy dolgot biztosan: 10 év alatt teljes mértékben, a lehető legmélyrehatóbban megosztotta azt. Politikai egységet, családokat, barátokat, mindent. Óriási sebet ejtett a felvidéki magyar társadalmon. Hogy ezek a sebek halálosak-e? Én hiszem, hogy nem, de a gyógyulás hosszú időbe telik majd.
Persze hozott még környezetgyilkolást és tízmilliós mutyikat Solymossal, százezres korrupciós ügyeket Bastrnákkal, földművelésügyi minisztériumi hely híján erkölcsösség-hazudást és pártalapítást Simonnal, és a magyarok szavazatát Fico seggébe dugó Bugárral.
Köszönjük. Nem szeretitek, ha árulóznak titeket? Hát mi ez, ha nem ÁRULÁS? 10 év alatt több százezer felvidéki magyart vezettetek meg, vertetek át (legszívesebben sokkal csúnyábban fogalmaznék), a fenébe is…
A kérdés egyszerű: megérte?
Az MKP a Moszt megalakulása óta hozza az 5 százalék körüli eredményt. Néha többet, néha kevesebbet. 10 éve. Hány parlamenten kívüli párt mondhatja ezt el magáról?
A felvidéki magyarokat nem lehet szétosztani kétfelé, nem jön ki, nem vagyunk annyian, és a Moszt ezt tette. Miért tette? Azért, amire Csáky Pál 2007-ben rámutatott: nevezetesen hogy a 8 év kormányzás alatt a gazdasági lobbi kezdett saját életet élni a párton belül.
S igen, itt van a lényeg, mert most, hogy Mosztnak befellegzett, ugyanezek a gazdasági emberek próbálják majd meg összemelengetni a két felet, lehetőleg ELVEK, VÍZIÓ és KÖVETELÉSEK nélkül, hogy továbbra is vályúnál legyenek. Legyünk nagyon résen, mert innentől a felvidéki magyarság léte a tét.
De nem mehetünk el az MKP biztató, de mégis gyenge eredménye mellett sem. Itt kérek elnézést mindenkitől, aki a kampány alatt személyesen, vagy a választás napján sms-ben zaklattam. Kaptam érte hideget, meleget, de szerintem évente egy-két mozgósító, udvarias üzenet belefér. Mégha az illető nem is foglalkozik a politikával, ha nekem írna valaki valamit, ami nem ellenkezik az elveimmel és nem halok bele, akkor segítenék neki.
No de az okok. Több van. Bizonyára más lett volna az eredmény, ha az MKP elnöke végigviszi az elnöki kampányt és nem lép vissza érdekes körülmények között. Vagy ha a 14 jelölt közül a sok nagyon aktív között nem lett volna egy-két passzívabb. A Gútán kialakult helyzet, a konfliktusok rossz kezelése, s folytathatnám. És ott vannak az ügyeink fel nem vállalása. Beneš-dekrétumok. Autonómia, Megyék újrarajzolása. Magyar nyelv regionális nyelvvé tétele, Felvidék déli régióinak felzárkóztatása, s folytathatnám. Sajnos sok esetben töketlen és impotens volt az MKP ezekben a kérdésekben is. De említhetném az alapszervezetek elhanyagolását, illetve egyes konfliktusok rossz kezelését is. Ezért valakinek vállalnia kell a felelősséget. Ezekért a párt a felelős, de vannak külső okok is (felvidéki MKP-ellenes médiatúlsúly). Viszont elegánsabb, ha ilyenkor mindenki magába néz picit: ki mit tett a sikerért az elmúlt egy évben és a kampány finisében…
A Csonkahonban a Fidesz majd 53 százalékkal nyert, a DK, Momentum, a Jobbik és az MSZP előtt. Franciaországban Marie Le Pen pártja megelőzte Macronét, Olaszországban Salvini nyert, Angliában pedig a Nigel Farage, BREXIT nevű pártja, komoly előnnyel.
Majd elfelejtettem. Nálunk pedig az a Progresszív Szlovákia és Együtt majd 20 százalékkal, akikről választóik szinte azt se tudják, kicsodák, legalábbis a progresszív szó jelentésével a rájuk szavazók 90 százaléka nem igen lehet tisztában.
A lap múlt heti, alapkőletételről írt beszámolómban már leírtam, hogy a somorjai reformátusok 1789-ben 2000 rajnai aranyért (ma több millió euró) vásárolták meg a templomukat a katolikusoktól. Ez az összeg olyan nagy volt, hogy egy 1890-es évek végén íródott jegyzőkönyv végén – mely arról szól, hogy a katolikusok eladták használt, de jó állapotban lévő orgonájukat, amit a reformátusok meg is vesznek –, a következő mondat áll: „és ekkor még fizettük a templom részleteit is.“ Ők tehát 100 évre előre vállaltak felelősséget és terhet: nem egy ember, nem egy generáció, hanem egy közösség. Eladósították magukat. S miért? Azért, hogy az utána lévő generációnak jobb legyen. Nem azt nézték, hogy csak nekik legyen jó, hogy ne adósodjak el. Felelősséget vállaltak a jövőjükért. No, ez az, ami a mai emberből és a legtöbb politikusból is hiányzik. Hogy a mindennapi jólét a célja a politizálásnak, nem pedig a közösség vezetése, képviselete, életének jobbá tétele.
Hogy is mondja Márai?
Árulásért háborúban golyó, békeidőben megvetés jár. Stimmel. Most épp békeidő van. S békeidő után majd háború jön újra. S háborúban árulásért golyó jár. Mindenkinek.
De a pozitív kicsengés végett leírom: jelentem, hogy harcolunk tovább, s nem adjuk fel soha!
Méry János
Megjelent a Csallóköz hetilapban május 28-án