A tornaljai Szent István-napi megemlékezés ünnepi szónoka volt Mihályi Molnár László felvidéki, Szepsi városában élő író, költő, történész. Beszédét alább olvashatjuk:
Tisztelt ünneplő gyülekezet!
Igazi hazánk a Szent Korona Országa, amelynek szerves része a szülőföldünk is.! Nem egyezmények vagy politikai döntések által lett azzá, hanem az isteni kegyelem, a hagyomány és a történelmi jogfolytonosság jóvoltából.
Amikor Szent Istvánra emlékezünk, akkor a keresztény Magyar Királyság megalapítását idézzük fel. Ám a kárpát-medencei honalapításnak sokkal távolabb nyúló gyökerei vannak. Immár a régészet és a kultúrtörténet mellett a genetika is igazolja, hogy szkíta, hun és avar elődeink is itthon voltak ebben a tájban, s ez a tény legalább ezer évvel, vagyis két évezredre tovább tolja az időhatárt, ami őshonos, törzsökös birtoklevelünket lepecsételi..
Ez az a tény, ami a később érkezők szemében sóvárgást, irigységet, ellenszenvet váltott ki, pedig minden befogadott vendég éppen népünk államszervező képességének és jóindulatának köszönheti megmaradását.
Árpád népe ide elődei örökségébe érkezett vissza, amint azt legrégebbi krónikáink is leírták. A kereszténység felvételével pedig Jézus nyomába lépve az üdvösség útját választottuk ezer éve. Illetve még régebben, hiszen az erdélyi Gyula nemzetség, ahonnan Sarolt, Szent István édesanyja származott, már 953-ban megkeresztelkedett.
Magyarként lettünk Krisztus követőivé, és a kereszténység védelmezőjeként álltunk helyt, maradtunk meg magyarnak Európa közepén, amiért Európa hálás lehetne népünknek.
Ez az elkötelezettség és hitvallás vezette Szent István intelmeire hallgatva Szent Lászlót, Hunyadi Jánost, Mátyás királyt, Zrínyit, Rákóczit vagy Esterházy Jánost is. És hogy az isteni kegyelem révén ilyen példamutató nagyjaink vannak, ezért soha nem lehetünk elég hálásak a Mindenhatónak.
Köszönetünket mindennapi magatartásunkkal, döntéseinkkel fejezhetjük ki igazán, hogy ezt folytatjuk tovább: a magyar nyelvet, a magyar hagyományt, a magyar közösséget, a magyar iskolát választjuk, és ezt nem tagadjuk meg gyermekeinktől és unokáinktól sem. Ennek a vállalása ezerszeres jutalommal jár! „Tiszteld apádat és anyádat!” – ahogyan az ősi törvény parancsolja. De megtagadását negyedíziglen bünteti a Mindenható.
Ennek hitében és tudatában ajánlotta fel a Szent Koronát, országunkat és népünket a Boldogasszony oltalmába Szent István király.
Számunkra ez nemzeti, családi és történelmi örökség. S aki magyar, ezt őrzi, és átörökíteni, megtartani köteles: minden kincsével és terhével egyetemben.
Mindenható Atyánk!
Fogadd kegyelmedbe e népet!
Hozz ránk víg esztendőt, hisz megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt!
Áldott légy útmutatónk, Szent István király!
S legyenek áldottak hűségükért az itt emlékezők!
„Isten, áldd meg a magyart!
Tények.sk