(kezdőbankárok tanfolyama)

Amikor tele a raktár és nem fogy áru, akkor le kell állítani a termelést, és el kell bocsátani az alkalmazottakat. Aztán a munkanélküliség miatt még kevesebb lesz a vásárló és még több raktárkészlete nem fogy el…. és ez így szépen válságba és csődbe torkollik, ha nem tudják (esetleg nem is akarják) megakadályozni. Ilyenkor jól össze lehet hangolni ezt a helyzetet azzal, hogy újabb piacot, újabb vevőket szerezzünk új területeken. Ha ezt az ott élők nem akarják megengedni, akkor le kell őket igázni. Ennek ősi bevált módszere, hogy hadseregünkkel megszálljuk. Persze azt nem mondhatjuk el népünknek, hogy csak a zsebünk hasznát akarjuk gyarapítani, ezért mindig valami másféle okot, ürügyet kell hozzá kitalálni. Ez hosszú tervezést, néha évtizedes előkészítést igényel, ha biztosra akarunk menni. Először is meg kell hozzá szereznünk a közvéleménytformáló eszközöket: sajtót, propagandát, oktatást. Aztán minden hiányosság kiváltó okát a kiszemelt célpontra (népre, országra, csoportra) kell hárítani. Ha pedig nincs elegendő indíték, akkor csinálni kell, kiprovokálni, és meg kell találni az ellenségnek kijelölt területeken az együttműködőket, akik kis pénzügyi ráhatással gyorsan felbérelhetők, és ezek segítségével gyorsabban és könnyebben célt érhetünk, s ha belebuknak, a hatóságok őket okolják, nem minket. Megvásárolható, felbérelhető embereket bárhol találunk, csak ismernünk kell az árakat. A mi feladatunk csupán az elvégzendő feladat forgatókönyvének biztosítása.

Háborúk idején nem mindig a két fél fegyverzetének vagy létszámának nagysága dönti el az összecsapás kimenetelét, hanem a fegyverforgatók hozzállása is. Ezért a saját országunkban már évekkel előre tervezetten fokozni kell a negatív vonások felnagyítását a célponti terület felé, ezzel fokozva saját haderőnk „jogos igazságérzetének”kondícionálását, harci kedvét az oktatás, propaganda, filmgyártás, hírszolgáltatás bevonásával. A célterületen viszont éppen az ellenkezőjét kell elérnünk ugyanilyen eszközök és az ügynökeink segítségével. Békevágyat, kiegyezni akarást, behódolást, liberalizmust meghirdetve. Ott el kell hitetni, hogy a nemzeti, a vallási és a családi kötelék már elavult dolog, és csak az egyéni siker és az anyagi érvényesülés a legfontosabb. A hagyományokhoz való ragaszkodást extrémizmusnak kell bélyegezni. Rá kell szoktatni a fiatalokat, hogy kételkedjenek az ország rendszerében, vezetésében, és minden hiányosságért a történelmi elődeik bűnét kell felmutatni, hogy ne tarthassák példaképnek azt, ami eddig megőrizte társadalmukat. Az olcsó szórakoztató ipart kell fejleszteni, felejtsenek el gondolkodni és jövőben tervezni, kiadva az „Élj a mának, és ne törődj múlttal és jövővel!” jelszót. Le kell fokozni az igényes kulturális értékeket, és közben támogatni a bugrisok igénytelen szórakozását, a semmitmondó vetélkedőket, üres műsorsorozatokat, és ezeket meghirdetni értékesnek. Vagyis le kell gyengíteni a társadalom teljes védekező rendszerét, immunképességét, hogy adott pillanatban gyorsan leigázhatók legyenek. Fel kell bomlasztani a közerkölcsöt, elterjesztve a vallási és szexuális szabadság élvezetekre kiélezett rendszerét, s ha kell, akkor idegen bevándorlókkal felhígítani a népességet a szabad és korlátlan bevándorlás támogatásával, esetleg szervezésével.

A lényeg, hogy az ellenfél hátországában minél szűkebb legyen azoknak a köre, akik ragaszkodnak az olyan megtartó emberi értékekhez, mint nemzet, család, hit, hagyomány, történelem, otthon, haza, közösség. Ha a többség behódol, megalkuszik és elvesztik önbecsülésüket, akkor az ellenállókat is gyorsan fel lehet számolni, és engedelmes, hűséges, ragaszkodó szolgalelkekké tehető az egész megszállt terület. Jó rabszolgamunkások és termékeinket a reklámjaink szerint vásárló alattvalók lesznek belőlük. Ha idejében elkezdjük, akkor harc és háború nélkül is célt érhetünk, ám akkor találnunk kell olyan távoli területeket, ahol kellő lázítás és gyűlöletkeltés után raktárkészleti fegyvereink eladhatók mindkét fél számára. Az a jó, ha ezek a konfliktusok minél tovább tartanak, akkor a szállítások folyamatosan biztosítják gyáraink termelését és jövedelmét, és ha elég nagy rombolással jár ott a beavatkozás, ahol jól fizető ásványi kincsek rejlenek, akkor majd az újjáépítést végző cégeink számára is jut elegendő jól fizető megrendelés….
Vagyis sokszoros ez a haszon, főleg, ha minden kiadáshoz és vásárláshoz a mi bankjaink nyújtanak hitelt. A háborús konfliktus miatti rizikó okán nem is alacsony kamatra!
Mindezek után megérthető a XX. század két világháborúja és összes többi helyi csatározása! … és az is felfedezhető, hogy mostanság miért fordulnak Oroszország és Kína ellen az uzsorásvilág által kitartott országok és szervezetek!

A pusztítás és halál kultusza mögött a produktív munka nélküli, értéktelen és parazita létet biztosító banki uzsorakamat áll, amit az egész világon alkotmánytörvénnyel kellene minimálisra korlátozni.

De vajon miért is nem kerül erre sor … ?

Kép és szöveg:
Mihályi Molnár László