Január elsején egy kedves ismerősöm írt, hogy mindenképpen hallgassam meg Böjte Csaba újévi prédikációját, de mivel a somorjai szentmisét közvetítettem, így csak délután jutottam hozzá. A szentbeszéd olyannyira megfogott, hogy letöltöttem az egészet, kivágtam a beszédet, és feltöltöttem a Somorjai Katolikusok oldalára: amit mindenki visszahallgathat: https://www.facebook.com/509212199280168/videos/1139369343185422
Csaba testvér fő gondolata, hogy elsősorban önmagunkban kell békét teremtenünk. Felteszi a kérdést: vajon miért van az emberekben békétlenség? „Szerintem nincs reális alapja“ – válaszolja meg egyből, mivel a 21. századik embere itt a Kárpát-medencében jól él. De az ember mindig többet és többet akar. Nagyobb házat, újabb autót, drágább hűtőt. „Miért nem vagyok megelégedve magammal, környezetemmel, sorsommal, adottságaimmal?“ – kérdezi. A Jóisten mindenkinek adott valamennyi tálentumot. Valakinek többet, valakinek kevesebbet. Bizony időbe telik felfedezni, kinek mit adott, és kinek mit nem. S ha valaki fel is fedezte, hogy például nincs jó hangja, még ahhoz is idő kell, hogy elismerje: bármennyit is fog tenni érte, nem lesz olyan jó, mint az, aki jó énekhangot kapott. El kell tudni fogadni, hogy mi valamiben nem vagyunk olyan jók, mint mások. Viszont azt kell keresünk, mi miben vagyunk jók, mi az, amire a Jóisten minket kiválasztott. „Nagyon sokan azon stresszelnek, amit a Jóisten nem vár el tőlük. Mert ha elvárná, akkor adott volna hozzá tálentumot is.“
Hiába akar valaki orvos lenni, ha egyszerűen rosszul van a vértől, és nem tudja ezt a félelmét legyőzni. Akarhat valaki egy menő együttesben zenélni, s még szeretheti is a zenét, ha nincs ritmusérzéke… Ez az élet egyes szakaszaiban is így van. Lehet, hogy lehettél volna autóversenyző, lehet tehetséged is van hozzá, harmincévesen már nem fogod elkezdeni, mert szinte semmi esély rá. Viszont, ha ilyen helyzetekben, ha megvan benned a lelki nyugalom, akkor sikerülhet arra koncentrálni, amire kell. Én mindig azt mondogatom magamnak, hogy amit meg tudok és meg akarok változtatni, azért meg kell tennem mindent. Amit nem tudok, azt úgy kell elfogadni, ahogy van. Mert ha nem fogom, az csak elveszi az erőmet a hasznosabb dolgoktól.
Bizony, mennyire nehéz dolog ez, hogy magamban békét teremtsek! Valakinek, aki ennek nem érzi a súlyát, ezt egész élete során nem sikerül megvalósítania. De akinek sikerül, annak a mindenható újabb feladatokat ad: ha magamban békét teremtettem, aztán meg kell találnom, mi a feladatom a világon, és fel kell vállalnom azt. Bizony, ez sem könnyű! Mert, ha már itt vagyunk a földön, van feladatunk. MINDENKINEK. Nemcsak abból lehet a lelkemben békétlenség, ha nem tudom elfogadni önmagamat, hanem abból is, ha nem teljesítem a magam feladatát.
Az ünnepek alatt két kitűnő interjú is készült Csókay András idegsebésszel. Az egyik az M5 csatornán, az Ez itt a kérdés című műsorban, a másikat Bohár Dániel csinálta a Pesti TV-n. Mondtam is magamban, hallottam, már Csókay doktort elégszer, majd meghallgatom. S valóban: csak egy hét után hallgattam meg az interjúkat. (Ajánlom mindenkinek, megtalálható a youtube-on.) Nem bántam meg. Az idegsebész – akinek át kellett élnie, hogy tízéves fia húszcentis vízbe fulladt bele a medencéjükbe, egy roham miatt a saját szülinapján, s akinek olyan időszaka is volt, hogy el akarta hagyni a családját –, szívszorongató őszinteséggel beszél élete nehezebb időszakáról. Mert volt, hogy bár hitt, az istenhite felületes volt. Hogy a Jóistent vasárnapi Istenként kezelte, aki valahol ott fenn van a szoba mennyezetén, a jobb sarokban. Elmondta, azt is, azóta igyekszik, hogy életének minden percét, minden cselekedetét, benne munkájának minden pillanatát is összekösse Istennel. Beszél arról is, hogyan jöttek az új tudományos ötletek, amikor a sziámi ikrek szétválasztásakor, beöltözve, műtét közben Jézus-imákat imádkozott, mivel komplikációk léptek fel. Csókay doktor szintén sokat adott nekem. Ő egy hiteles, már-már szent életű, tanúságtevő ember, aki felvállalja életében a hibás döntéseit, bűneit is.
Hadd hívjam fel a figyelmet még egy oldalra! Ha teheti a kedves olvasó, kattintson a maiige.hu-ra, adja meg az e-mailcímét, s naponta kap majd egy az arra a napra szánt, pár soros üzenetet. Egy gondolat a napi evangéliumból, és a rászőtt motivációs gondolatok. Ha az ember több hétig olvassa naponta az üzeneteket, tényleges, valós kapcsolatot és logikát vél felfedezni az evangéliumi részlet és az adott gondolat között, melyekből erőt lehet meríteni, s melyek nekem szintén sokat adtak.
„Tőled Isten mit kér?” Teszi fel a kérdést Csaba atya. Tervek, álmok, feladatok. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elhagyatottan áll a faluvégi kápolna? Újítsuk fel! Senki sem látogatja a 80 éves szomszéd nénit? Nézz be hozzá (illetve most csak hívd fel)! Gyomos a házad előtti járda? Tartsd rendben! Senki sem foglalkozik a falu régi dokumentumaival? Láss neki! Nem győzi az anyukád a ház körüli munkát? Vedd ki a kezéből a porszívót! Csaba testvér azt ajánlja, üljünk le, vegyünk egy papírt, írjuk le, miért szoktunk nyugtalankodni, s forduljunk vele olyan emberekhez, akikben megbízunk! Utána pedig húzzunk egy vonalat, és írjuk le, hogy 2021-ben mik a céljaink, vajon mit vár el tőlünk a Jóisten? S miután leírtuk, bontsuk le napi tevékenységre! Mint a kőműves a téglát: egyenként rakja le, s ha azt becsületesen elvégzi, előbb-utóbb felépül a ház.
Teremtsünk hát békét magunkban az új évben, s ebből kiindulva találjuk meg a feladatunkat erre az évre, és tegyük a dolgunkat!
Méry János
A cikk megjelent nyomtatásban a Csallóköz. c. hetilapban