Régi bölcs szólásmondás, hogy csata után a közlegény is okosabb, mint csata előtt a tábornok. Utólag már mindenkinek van ötlete, hogy miként kellett volna vagy éppen hogyan nem… ez biz a járványhelyzetre is érvényes. Csak hát a történelmet nem lehet megváltoztatni. Legfeljebb átírni, elhallgatni vagy elhazudni. Főleg a győztesek szájíze szerint. Van erre példa az elmúlt évszázadból is bőven, hogy ezért még ma sem tudhatja meg a nagyközönség, hogy kiknek és milyen szándékaik teljesültek be a két világháborúban, és kinek milyen haszna származott belőle.
Mivel a történelemkönyveket is a meggazdagodott haszonélvezők íratják, ezért bizony a legyilkolt emberek milliói, az áldozatul odavetettek tragédiái és az elpusztított értékek a nagybefektető bankok elszámolásában csupán a „járulékos veszteség” címszó alatt szerepelnek. Ennél sokkal jobban ügyelnek a bevétel és kiadás arányának javítására. Ezért ajánlatos napjainkban is alaposabban odafigyelnünk arra, hogy valójában kiknek az érdekében áll, kiknek a befektetői hasznát szolgálhatja a háborús uszítás Oroszország vagy Kína ellen (amikor el akarják hitetni velünk, még az EU országokban is, hogy a világ hadikiadásainak közel felét kitevő amerikai 750 milliárdos költségvetés ellenében az oroszok 65 milliárdos tétele olyan fenyegető lenne, és hogy Ukrajna, amely Kárpátalja területét bitorolja, a magyar nemzetiséget elnyomja és jogaiból forgatja ki, érdemes lenne a védelmünkre!). A hazudozások közepette aztán dús táptalajt találnak a vírushelyzetről szóló fantazmagóriák is. Nem csoda, mert ahol az emberek bizalmát egyszer már megingatták, ott a törvénytisztelet sem áll az élen. Valakiknek persze igen jó ez a zűrzavar.
Hiszen már azt is tudjuk, hogy 1918 után a béketárgyalásoknak nevezett országdaraboló befektetői börzén sem arról volt valójában szó, hogy a hamisan fő bűnösnek kikiáltott Magyarországot (amely nem mellesleg osztrák uralom alatt állt) megbüntessék, mert a propaganda hazugsággépezete ezt harsogta a nyugati sajtóban a köznép elbolondítása és kiengesztelése céljából, és a nyilvános kivégzés és feldarabolás a silány lelkek szórakozása volt évszázadok óta, hanem csupán az történt, hogy a Szent Korona Országának kétharmadát felajánlották olyan román, cseh és szerb kormányoknak, amelyek ezért hűséges cselédként kiszolgálták azon befektetők kívánságait, amelyek a háborút támogatták és pénzelték.
Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi háborúk végcélja sem faji, vallási vagy etnikai indíttatású, bár ezt akarják velünk elhitetni, de ezek is a hitel, kamat, fegyvervásárlás, újjáépítés, befektetés és haszon elvei mentén folynak! Semmi új a nap alatt. Elég megnéznünk, hogy mely bankok bábáskodtak Trianon után Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia fölött… és most is ugyanazok.
Persze a történelemkönyvekben ezeket a kérdéseket nem teszik fel, mert a kiadó nem kapna többé támogatást, a szerző pedig még falusi tanítói álláshoz sem jutna… Ám nem csupán a múlt, hanem a jelen kérdéseiben sem szabad tisztán meglátnunk a dolgok lényegét, ezért csúcsra járatja a ködgépeket minden érdekszféra: sem a TV, sem a rádió, sem a sajtó, sem a propaganda, sem a többpártrendszer nem független. Miközben azt hirdeti mindegyik, hogy csakis a te érdeked fontos számukra, de ha megvan a haszna, vagy leadtad rá a szavazatodat, ő máris elfelejt, nincs rád szüksége többé, csak egy statisztikai adat, egy eszköz, egy légypiszok vagy a könyvelésében… Nem egyszer nyíltan is kimondják, hogy először a gazdaságot kell rendbetenni, az utakat, a gyárakat, a kereskedelmet, és addig nincs mód az emberi lelkekkel, a jogtiprásokkal, történelmi igazságtétellel, holmi Benes dekrétumokkal, Esterházyval, helységnévtáblákkal, magyar oktatással és kultúrával, kettős állampolgársággal foglalkozni. Ezzel beismerik, hogy csak a haszon a fontos, az ember kevésbé! …vagy egyáltalán.
Vajon egy édesanyának, nagymamának, testvérnek, családapának mondhatnánk-e azt, amikor ég a ház, hogy először eloltjuk a tüzet, megmentjük az ingóságokat, és csak azután megyünk be a gyerekekért ?! Mondhat-e egy magyar szavazatokra számító tömörülés vagy csődület olyat, hogy nemzeti közösségünk ügyeinek orvoslását ismét el kell halasztanunk, mert az ország gazdasága, az EU és a NATO támogatása ennél fontosabb?!
Járványtól és kormányválságtól függetlenül csak egy nemzethez tartozunk. Csak egy Isten az útmutatónk! S ha lelkünk egészségét meg akarjuk menteni, akkor annak békéjét kell először megteremtenünk. Ez szolgálhatja majd testi egészségünk javát is. És EGÉSZségünk az EGYSÉGÜNKET. Minden más megközelítés csak handabanda.
Nem tévesztve össze persze az életminőséget a jóllakottsággal, sem az igazságot, a méltányosságot és emberi méltóságot a tál lencsével vagy 30 ezüsttel!
Mihályi Molnár László
Ez a cikk a Kassai Figyelő legújabb számának a vezércikke