Háború van. Most is. Sokan úgy tartják, hogy nem volt két világháború, mert az elmúlt 120 esztendő folyamatos háborúskodás időszaka volt néhány békésebb hónappal, és az a kettő csak kiterjedtebb és kiélezettebb volt a többinél. Ám a két nagy katonai szövetség (antant és központi hatalmak) létrejötte óta az akkori ellentétek inkább csak fokozódtak. Az igazi okok valójában nem vallási, nemzeti, faji vagy ideológiai eredetűek,  ezek csak jó ürügyek arra, hogy begyújthassák a háborús gépezet motorját, és legyalulják a közvélemény józan értékítéletét.  Valószínűleg már az ősember sem azért támadta meg a szomszédos törzset, mert azok másfajta bálványokat állítottak a tűz mellé, hanem sokkal inkább a zsákmány, a megszerezhető eszközök, élelemkészletek,  elrabolható asszonyok vagy szolgák motiválták. Aztán a következő háborút már mindezek visszaszerzésének jelszavával vívták a korábban kifosztottak vagy azok utódai a bosszú és visszavétel indulatával, de egy újabb szerzés és birtoklás hasznának érdekében.

Amikor a valódi okokat és felbujtókat keressük, akkor ne a királygyilkos vagy toronyrobbantó merénylők alapján ítélkezzünk. Ők  legfeljebb csak felbérelhető vagy rászedhető elvakult fanatikusok, akik sokszor azt sem tudják meg, hogy igazából  kik adták a pénzt, paripát és fegyvert.  Csak az érdekek mentén jutunk el a gyökerekhez: hogy kinek, kiknek, milyen érdekcsoportnak van belőle haszna.

Évezredek óta és napjainkban is a szerzés, a birtoklás, a haszon és  a nyereség, vagyis a terület, a nyersanyag- és energiaforrások valamint a piac elfoglalása és használati joga a cél, vagyis a HATALOM GYAKORLÁSA területek, népek és eszközök felett.  Minden más csak porhintés, szemfényvesztés és ámítás. Napjainkban ezt a rafinált hazudozást így nevezik: „tömegtájékoztatás”.

A világhódító Nagy Sándor az egyiptomi papokkal Isten fiává avattatta magát, hogy hatalmát legitimálja, pedig csak a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalat akarta birtokolni, annak hasznát az elejétől a végpontjáig  lefölözni. Ehhez a köznép előtt azt hirdette, hogy meg kell büntetni a perzsákat a kétszáz évvel korábbi görögországi hadjáratuk miatt, másrészt Arisztotelésznek azt az eszméjét használta igazolásul (a műveltebb réteg számára), hogy a görög kultúra magasabb rendű, ezért ezt kell elterjeszteni az egész világon.

Vérbosszú és misszió! – ez mindig jól bevált propagandatéma a gyarló és esendő emberek számára.  (Amint manapság a demokratizálást és békefenntartást lehet eladni.)

Ami a világhódítás számára újdonságnak számít a huszadik század elejétől fogva, hogy már nem egyes országok, hanem katonai és gazdasági szövetségek állnak egymással szemben. Elvenni a másiktól a gyarmatokat, majd arra kényszeríteni, hogy  önként behódolva engedje át területét a nagyok befektetései számára, adják fel saját termelésüket, és vásárolják a megszállók által kínált termékeket, szolgáltatásokat.

Ebben már felismerhetőek a globalizációs célok és a multinacionális cégek szándékai. Aki nem hódol be, azt nem fegyverekkel, hanem gazdaságilag teszik tönkre, eladósítják, szankciókkal sújtják, elvágják a piacait, energiaforrásait,  nem kap meg fontos nyersanyagokat.

Hogy tehetik ezt meg velünk? – kérdik a gyermeteg balekok.

Nagyon egyszerű! Nem véletlenül és nem felkészületlenül zajlik ez a világhódító emberiség ellenes leigázás.  Ezek az erők már 240 éve is  ott működtek a francia forradalomnak nevezett tömeggyilkosság mögött. A TRÓNOK ÉS OLTÁROK LEDÖNTÉSÉT tűzték ki célul, vagyis a területet birtokló nemesség és nemzeti hatalom valamint a lelki útmutatást szolgáló egyház felszámolását. Mi sem látványosabb leleplezése a „forradalmi” hazugságnak, mintsem a király, nemesség és a papság legyilkolása után egy császár trónra ültetése. Napóleon pedig megkapta feladatát: Oroszország megszerzését!  Ennek lett volna következő lépése az orosz nyersanyag és piac fölötti uralom megszerzésében a cári család és ortodox egyház felszámolása.

Beletört a bicskájuk.

Azóta megváltozott a stratégia. Először a szabadelvűség (liberalizmus) meghirdetésével visszaélve az isteni világképtől akarták megszabadítani a világot. Először csak megcsonkítani az egyház befolyási hatókörét, kizárni a közéletből, közben az oktatásban a tudományosság ürügyével az ateista eszméket propagálták. S ha nincs egységes világkép, akkor az élet minden területét „liberalizálni” kell. A művészi szabadság hiedelmei szültek olyan irányzatokat, amelyeknek sem a művészethez, sem az emberi lélekhez nincs köze, de ez is a társadalom egységének megbontását és lezüllesztáését szolgálta, mert az emberi alapértékeit vesztett társadalom (illetve ez már csőcselék) könnyen  az üzleti érdekek befolyása alá vonható.  Csakis az evilági élvezetekre koncentrálva a szabad vállalkozás, a szabad piac, a szabad terjeszkedés jegyében ismét szükség lett volna az orosz területekre, de azt meg kell szerezni. Kétszer is Németország kapta feladatul ennek a piszkos munkának az elvégzését, közben Lenin és Trockij felkészítése és kiképzése révén a „szocialista forradalom” jelszavával a jámbor birkaként műveletlenségben tartott orosz tömegekre bízták az egyház és a nemesség eltakarítását. Csakhogy a bankrablóból kommunista vezérré avanzsált Sztálin beleköpött a világhódítók levesébe, amikor egyéni ambíciói jegyében magához ragadta a hatalmat.  Ismerős ennek az istentelen időszaknak kelet-európai dorbézolása. Ám a nyugat még mindig Marx és Lenin elfogadásának tévedésében él, holott ezek sem voltak kisebb gazemberek Adolf Hitlernél. Ugyanakkor Oroszországot még mindig a sztálini Szovjetunióval mossák össze szándékosan.  A megtévesztő propagandának  sötét szerepvállalása nem véletlen.

Sorolhatnánk az összefüggéseket.  Oroszországot sikerült lépre csalniuk, addig-addig provokálva, körülvéve határai mentén mindenütt katonai támaszpontokkal, hogy  végül testvérháborút kezdjen a nyugati érdekeket céda módjára kiszolgáló Ukrajna ellen. Nincs mentség! Nincs igazságos háború, mégha elkerülhetetlennek tűnik is.  Ez a háború is bűn: mert pusztítással és gyilkolással jár. De láthatjuk, hogy az ilyen háborút, ha például az amerikai hadsereg folytat, azt a moslékmédia segítségével el lehet fogadtatni békefenntartásnak, demokratizálásnak, segítségnyújtásnak. Pedig azok is embertelen gyilkos pusztítások voltak. Hiszen csak Irakban közel egymillió embert öltek meg az amerikai megszállás kezdete óta.  Ez is háború, bűn, tömeggyilkosság!

S ha visszatérünk a gyökerekhez:

Vajon kinek jó az, hogy az emberiség évente közel kétezer milliárd dollár költ fegyverkezése, hadseregre, háborúkra. Ebből majdnem a felét, 800 milliárdot az USA. Az ő érdekük és felelősségük ebben a pusztításban a legnagyobb!  Az emberiség egyötödét kitevő Kína is csak a világ összkiadásának 12 százalékát költi hadseregére. És a legnagyobb területű Oroszország csupán az amerikaiak egytizedét.  Olyan csapda ez, amiből a háborúkban leginkább érdekelt, és magát a világ csendőrének és urának tartó USA már nem is tud szabadulni. Gazdasága ezer szállal kötődik a hadsereghez, és teljesítménye immár száz év óta csakis a háborúktól függ. Minden békeidő gazdasági válsággal fenyegetett. Akár demokrata, akár republikánus, de mindegyik elnöknek indítania kell egy háborút, különben nem kap elegendő anyagi támogatást a befektetőktől és bankoktól ahhoz, hogy megválasszák, mert hatalmas pénz kell ahhoz, hogy minden tömegtájékozató eszközben ugyanazt a mákonyos hazugságot etessék a köznéppel a kampányban. Hiszen rémísztő gaztetteket kell ködbe burkolniuk, és demokráciaként elhitetni azt, ami nem közvélemény, hanem a néppel elhitetett illúziók megnyilvánulása. Ebben még a hollywoodi álomgyár is szerepet kap, amikor az amerikai zászlót a szabadság és béke jelképeként mutatják fel.  Ha pedig valaki mögött elegendő milliárd dollár sorakozik fel, akkor akár egy magatehetetlen elmekórtani esetet is elnökké avanzsálhatnak.  Ugyanis az  ottani elnöki rendszerbe minden garanciát beépítettek arra az esetre, hogy ne hozhasson önkényes döntéseket és ne ragadhassa magához  egyedül a hatalmat, de egyúttal az is garantált, hogy semmi önálló döntést ne hozhasson, és ne tegyehessen mást, mint amit a szponzoráló háttér megkövetel. Csak azt a szerepet játszhatja el, amit megírnak vagy megengednek számára. Aki pedig ez alól ki akar bújni, az úgy jár, mint Kennedy. Vele példát statuáltak, s amikor a testvére ezt nem értette, akkor megismételték a figyelmeztetést.  Elnökök, kormányok lépnek színre vagy buknak meg a gazdasági nagykutyák egyetlen vakkatására.  Persze ezek a felemelkedések és bukások hosszadalmasak, hogy sok fegyver és lőszer fogyjon, ami a gyártók és forgalmazók hasznát növeli, és  nagy legyen a pusztítás, mert az újjáépítést is ugyanazok a bankok finanszírozzák nem kis kamathaszonnal.

Szóval most eldönthetjük, hogy ezt a demokráciának nevezett bábszínházat vagy pedig a keresztény Európa helyreállítását akarjuk választani.  Ebben a háborús csődhelyzetben viszont egyre kisebb lesz az esélye annak, hogy erről Európának módja lesz döntenie.

Szabad emberi lényként viszont soha nem adhatjuk fel, akár az egész úniós úthenger ellenében is embernek megmaradni ebben az embertelenségben!

 Mihályi Molnár László