Február 21-én visszaadta lelkét a teremtőjének Molnár V. József, Magyar Örökség díjas néplélektan- és néprajzkutató, grafikusművész, 1956-os szabadságharcos, a Történelmi Vitézi Rend tagja, mindenki Jóska bácsija, akivel én először a képernyőn találkoztam. Mégpedig a Hagyaték című sorozatban, mely műsor a leírása szerint „a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik, leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak. Ezek a mozaikdarabkák – épületek, tárgyak, könyvek, emlékek, történetek, tájak, gondolatok és mindenekelőtt az azokat alkotó és alakító szellemek –, hétről-hétre a képernyőre kerülnek, hogy végül a soha el nem évülő egyetemes magyar szellemtörténet egészévé, a megújuló magyar hagyománnyá álljanak össze a nézők lelkében.”
Ebben a sorozatban hallottam és láttam először Molnár V. Jóska bácsit, akinek a közvetlensége, egyszerűsége, élettapasztalatán alapuló tiszta, természetes, hiteles tudása a képernyőn is átsugárzott. Az első „csallóközös“ évemben gyakran írtam Vele és a Hagyaték című műsorral kapcsolatban, mert úgy Jóska bácsi, mint maga a műsor nagyon megfogott. Akkor az interneten lévő részek nagy részét megnéztem, de már pár éve tervezem, hogy újra elkezdem nézni.
Ahogy megismertem Őt, rájöttem, hogy rengeteg előadása elérhető az interneten. Csak a legjobbakat írom ide, melyeket mindenképpen érdemes meghallgatni: A magyar ház szentsége, Adventi szokások a régiségben, A magyar kert szentsége, Trianon, Horthy, A kerek Isten fája, Ki a magyar, mi a magyar, Az iskola az életre neveljen, Az emberélet szentsége stb. Csak a legfontosabbakat írtam ide, de aki keresgél a YouTube-videók között, megtalálja Jóska bácsi más előadásait is.
A már a címben is említett idézetet is Tőle tanultam, mely szerint „a szép az külsőség, a jó az állapot”. Ezért Jóska bácsi mindig az „Adjon Isten jó napot!” köszöntéssel üdvözölte a hallgatóságát, s ezt a köszöntésformát használom azóta én is. S bár „csak“ egy köszöntésformáról van szó, de mégsem mindegy, hogy külsőséget, vagy tartalmat kívánunk a másik embernek a nap egyes szakaszaiban.
A szép az külsőség, a jó az tartalom. S ezt most a köszöntésre értem. Mert nem szeretném bagatellizálni a szépség fontosságát a mai társadalmunkban, amikor az igénytelenség és az árak szabják csupán meg, hogyan néz ki egy pohár, egy terítő, egy szék, egy asztal, vagy akár egy ház. Mert a rút és silány felmagasztalásának korában szépet alkotni lázadás. „Az 1970-es évek elején még kiállító grafikusként kerestem a kifejezés, az üzenetkifejezés egyszerű rajzi eszközeit, s az őskor embere környezetében a nem avuló formákra leltem. Az ősi formák felfedezésével együtt találtam rá arra a matematikai logikai modellre, amely eszközként lehetőségét hozta, hogy az ősképek tartalma, s eredendő rendszere, föl- s kitáruljon előttem, s bennem is, hiszen ezek a formák történelmi, társadalmi és gazdasági helyzettől, állapottól függetlenül velünk születnek – valahányunkkal. A teremtő Isten ajándéka ez – kegyelem, ami az őt elhagyó embert léte fölé emelheti. Kutatómunkámban az eredendő világképre leltem. Az eredendő, a természetes, a szerves műveltség közvetítésében – úgy érzem – az igric, a krónikás szerepét töltöm, tölthettem be tanárként: a szerves műveltség visszahonosítására szerveződött Örökség Népfőiskolán, a belőle formálódott Magyar Hagyomány Műhelyében (amely a Tanár-képzők Szövetsége keretében működik), csakúgy, miképpen a Budapesti Iparművészeti Főiskolán, a Kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában, a szegedi és a szombathelyi Tanárképző Főiskolán, a Miskolci Bölcsész Egyesületben (ennek pszichológia szakán). Itt jelenhetett meg (Fejezetek a magyar lélektanból – Egyetemi segédkönyv, Miskolc, 1998.) az eredendő „lélektanról” szóló két alapozó írásom is (Az Emberélet Fordulói – fejlődés lélektani modell a magyar nép szokásában és művészetében; A Mindenség öle – A Gyermek-nevelés módja a régi faluban). Az ’56-os múltam miatt (az ELTE Bölcsész Karának hallgatójaként az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetőjévé választottak, majd november 4-e után „Az október 23” című lap szerkesztésében vettem részt) három év börtönre ítéltek, és kizártak az ország valamennyi egyeteméről; diplomát csak 1999-ben szerezhettem a Miskolci Bölcsész Egyesület NLK Magánegyetemén. Ugyanitt, ugyanebben az esztendőben évtizedes kutatómunkám elismeréseképpen doktorrá avattak” – írja Molnár V. József saját életéről.
2018-ban aztán a féli barátommal valóra vált az álmunk: sikerült meglátogatni és elbeszélgetni Vele budapesti otthonában. Sokat, több órát beszélgettünk vele, és egy kis videóban üzent a somorjai és felvidéki magyarságnak is.
Drága Jóska bácsi, köszönök Önnek mindent, s ez a minden, tényleg nagyon sok: a magyar néplélek és néphagyomány megismerésétől, a régiségben még természetesnek vett szokásainkon keresztül, a Jóistennel való kapcsolatom fejlesztésén át a személyes találkozáskor mondott jó tanácsokig. Pihenjen meg a Jóisten nyugodalmat adó vállán, de most már úgy rendesen! Emlékét örökké megőrizzük szívünkben, előadásai és írásai pedig örökké itt maradnak nekünk, és mutatják nekünk a helyes irányt.
Méry János