Eredetileg csupán arról szerettem volna pár sort írni, hogy Szrsen Józsefre emlékeztek barátai és ismerősei 2022.12.30-án Ipolyságon a szülőháza falán elhelyezett emléktábla felavatásával és az ehhez az alkalomhoz kapcsolt rövid műsorral.
Ám az emberi akaraton túli erők úgy alakították, hogy a megemlékezés idején, egy Józsi számára is fontos embert fogadhasson a túlvilágon az ő Ipolyságon megidézett szelleme.
Mert épp abban az időben, amikor – Czintula Attila, Moys Erich, Oriskó Norbert, Ipolyság város részéről az emléktáblát leleplező Zachar Pál polgármester úr, valamint Szrsen Józsi családja, és szerény személyem szervező munkájának köszönhetően, Józsink barátai és ismerősei, azaz több mint félszáz jelenlévő – emléktábla avatással emlékeztek meg az „utolsó gentlemanról Ipolyságon”, Józsink az e világi létbe idézett szelleme révén, már megint rendkívüli dologra vállalkozott, hiszen egy általa rendkívül tisztelt felvidéki ember, Duray Miklós lelkét fogadta odaát.
Nehéz szavakat találnom mind arra az érzelmi kavalkádra, amit ez a nevezetes 2022.12.30-i nap kiváltott és kivált belőlem.
Beszéljenek helyettem az emléktábla avatás beszédei (lásd alább), valamint képei.
Kedves Józsi és Miklós! Tudom, hogy mostantól odaátról segítitek és egyengetitek a felvidéki magyarság megmaradását és gyarapodását.
Köszönöm, hogy mindkettőtök barátsága megadatott nekem.
Polgár Hajnalka
(ez a tudósítás megjelent a Felvidék.ma hírportálon is)
Oriskó Norbert üzenete
Kedves Józsi!
Alig több mint fél éve annak, hogy 50-ik születésnapodon néhány barátoddal az Alibi teraszán elhatároztuk, emléktáblával is próbálunk valamit viszonozni azért a sok jóért, amit Tőled kaptunk. Eljött ennek is az ideje.
Mi az egyik kamocsai Klikk-fesztiválon találkoztunk először. Amikor megtudtad, hogy nincs szállásunk, azt mondtad, a Villa Negra nyitva áll előttünk. A nóta refrénje így szól:
„Vagány legény ha szépszerén bezörget itt,
E csöndes házban oltalmat talál…”
Az először csak egy sátor volt, de ez az oltalom megvolt további otthonaidban is. Mert a Villa Negra valójában nem egy épület, hanem az az éppen időszerű otthon, ahol szíved melegével fogadod barátaidat.
Most a Villa Negra ma már az a másvilág, ahová e rövid idő alatt feleséged, Evcsi is követetett. Petőfi soraival talán már elmondhatjátok, hogy:
„…mint két hattyu
Ringunk szelíden
Az örökkévalóság tengerén”
Költőnk ezeket a sorokat (címe: Szép napkeletnek) az igaz szeretet megtapasztalása után vetette papírra, ugyanakkor ez az Istenben való hitét és a másvilág létezésében való meggyőződését is meghozta. Az a hely, ahol az ősök, utódok, barátok vannak együtt.
Azt hiszem, sokunkkal egyetértve köszönünk most Feléd úgy, hogy: Találkozunk még, Testvér!
Polgár Hajnalka beszéde:
Tisztelt egybegyűltek, kedves összejött Józsi barátok, rokonok, ismerősök!
Mai találkozásunknak közös nevezője, hogy valamennyien szerettük és tiszteltük ifjabb Szrsen Józsefet, mindannyiunk Józsiját, vagy ahogy bemutatkozáskor ő maga fogalmazott „az utolsó gentlemant Ipolyságon”.
Mert Józsi barátunk valóban úriember volt és gavallér. Felkarolt és támaszt nyújtott, ha gyászban talált, reményteljes szavakkal vígasztalt, ha csüggedésben lelt, és jó kedvű derűt varázsolt mindenhol, ahol csak társasági mivoltában megjelent. De nem csupán magánemberi emberségében volt felejthetetlen, hanem a közösségünk és (magyar) megmaradásunk ügyeit is a szívén viselő egyénként, egyfajta katalizátor szerepet is betöltött. Ötletelő tagja volt jó néhány felvidéki közösségnek. De Józsi barátunk volt az egyik főszervezője a sok éven keresztül – 1999-től 2015-ig – épp az év ezen szakaszában megszervezett, sokunk számára méltán emlékezetes Ipolysági Hardfesteknek. Ő volt az is, aki a SZOMJAS Unió elnökeként Ipolyság egyéb zenei vonatkozású kulturális eseményének is közösségépítő lendületet adott.
Bár Józsink megélt néhány hullámvölgyet rövidre szabott élete során, mégsem keseredett meg, sőt, még inkább megértő szeretettel viseltetett családja, barátai és közösségünk tagjai iránt. Ezen lelki nagysága kibontakozásában jelentős szerepet játszott elkötelezett istenhite, valamint felesége Evcsi, aki támogató társként volt része életének.
Mi, akik most itt vagyunk, emlékezünk, és emlékezni akarunk rá!
Az én emlékezetemből is emlékképek törnek elő: magam előtt látom a huncut mosolyú kisfiút, akit a 80-as évek végén egy a nővérénél tett látogatás során megismerhettem, majd évekkel később a fesztiválok fenegyerekét, megemlékezések méltóságteljes hazafiját, és családi látogatások alkalmával a szeretettel vendégül látó dolgos házigazdát.
Azt hiszem az itt megjelentek közül mindenkinek van a tarsolyában egynéhány Józsis történet, mellyel örökre belopódzott az érintett emlékezetébe. És én pontosan ezeket a történeteket szeretném írott formában elkérni a jelenlévőktől, hogy a mai napon Józsink tiszteletére állított emléktábla leleplezését követően, belátható időn belül, egy kis emlékiratot is összehozhassunk, hogyha idővel valaki megkérdezi majd, ki is volt és milyen is volt „az utolsó gentleman Ipolyságon”, azt az emlékezet megkopása után is az érdeklődő kézbe lehessen adni. (elektronikus levél formájában ezt az on@bici.sk címre küldhetik)
Ehhez, a Józsink emlékét megerősítő szándék megvalósíthatóságához kérem a jelenlévők jóindulatú segítségét!
Köszönöm a figyelmet.
