Nemzeti ünnepünk előestéjén mutatták be a Most vagy soha! c. új történelmi magyar filmet, amely gyakorlatilag 24 óra történéseit viszi vászonra 1848. március 14-e estéjétől kezdődően. A Pesten és Budán játszódó film főhősei a forradalom kitörésében kulcsfigurát játszó Petőfi Sándor, annak felesége, Júlia, illetve a márciusi ifjak.
Embere válogatja, hogy mit vár egy filmtől. Van, aki történelmi hűséget, mások szórakozást, akadnak, akik művészi élményt és még sorolhatnánk.
Úgy ültem le tegnap az első győri vetítésre, hogy remélhetőleg olyan alkotást látok majd, amely hűen visszaadja nemzeti költőnk zsenialitását, bátorságát, tisztánlátását, szabadságszeretetét és hazafiságát. Ezt megkaptam, sőt, a film végén jött egy „bónusz” is, amelyről e cikk végén teszek említést.
A nevezetes 24 óra nagy történései mind elvonulnak előttünk, szépen követik egymást a Pilvax kávéházi jelenetek, a Tizenkét pont és a Nemzeti dal kinyomtatása, az egyetemi ifjúság „forradalmasítása”, a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlés, majd a budai események, azaz a követeléseknek a helytartóval való aláírattatása, illetve Táncsics Mihály kiszabadítása. Nem dokumentumfilmet forgattak, így nincs gond azzal, hogy az alkotók színesítették, és néhány helyen eleresztették a fantáziájukat. Nem tették ezt nagyobb mértékben, mint az a történelmi kalandfilmeknél lenni szokott (gondolok itt például a másik forradalmunknak és szabadságharcnak, azaz az 1956-os eseményeknek emléket állító Szabadság, szerelem c. filmre).
A történelmi kalandfilmeknél gyakorta tapasztaljuk, hogy egy romantikus szálon át futnak az eseménysorok, itt viszont a főhőst nem kellett kitalálniuk, hiszen Petőfiné Szendrey Júlia személye adott volt. Az igaz, hogy a filmben annak fizikai képességeit sorozatosan próbára teszik, és a hölgy mindig diadalmaskodik, küzdelme olykor az akciófilmekben látott jeleneteket idézi. A szíve alatt hordja magzatát (gyermekük Zoltán egyébként december közepén, valójában megszületett), Júlia pedig „anyatigrisként” küzd, emellett büszke forradalmár férjére. A film egyik legmeghatóbb jelenete, amikor a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlésen kitűzi férje ruhájára a kokárdát. A film „főgonosza” az áruló Farkasch, ő valójában fiktív figura, az osztrákokat szolgálja, aki valójában Petőfit akarja elkapni, de tudja, hogy annak csak egy sebezhető pontja van, mégpedig a felesége, akiben azután valóban az emberére talál. Elképzelhető, hogy Farkaschban több bitang ember erejét és gonoszságát szándékoztak megtestesíteni a film készítői, Júliában pedig legalább ugyanannyi derék hölgy bátorságát és erejét. (A film nem tér ki a korábbi történtekre, ezért jó emlékezni arra is, hogy Júlia édesapja legnagyobb ellenkezése dacára vált Petőfinévé.) Azt nem bántam volna, ha a filmben több magánéleti vonatkozású párbeszéd van a két főszereplő között.
Amiben biztos vagyok, hogy akik látványra vágynak, azok nem csalódnak. A filmbéli Petőfi jelleme összhangban van a költő életművéből korábban is megismert képpel. Jól szemléltetik bátor mivoltát az olykor óvatoskodó Jókaival szemben. Egyébként már a filmajánlóban is van erre egy jól utaló részlet, amikor Jókai „Tudod, hogy mit veszíthetünk” figyelmeztetésére Petőfi így válaszol: „Tudom, hogy mit nyerhetünk”. A fiatal forradalmárok a Tizenkét pont első követelését, a sajtószabadságot azonnal, egy nap alatt kiharcolták.
A márciusi ifjak között még Vasvári Pál az, aki állandóan felbukkanó szereplője a filmnek. A bátorsága mellett a nők iránti tiszteletteljes rajongásának a megjelenik a filmben.
Új filmről lévén szó, legalább az alkotók és a főszereplők nevét írjuk le. A forgatókönyvet Szente Vajk, Rákay Philip és Kis-Szabó Márk írták, rendezte Lóth Balázs, a zene Gulya Róbert szerzeménye. Petőfi Sándort Berettyán Nándor, Szendrey Júliát Mosolygó Sára, Jókai Mórt Koltai-Nagy Balázs, Vasvári Pált Fehér Tibor játssza. Az ellenfélnél a már említett Farkascht Horváth Lajos Ottó, és az osztrák Lederert pedig egy színészlegenda, Lukács Sándor alakítja.
Gyakori a történelmi kalandfilmeknél, hogy a film végén néhány mondattal a konkrét személyekkel később történtekre is emlékeztetnek. Itt is, megjelenik például, hogy Vasvári Pál 22 évesen adta az életét a hazáért. Petőfi halálának körülményei ma is vitatott, kíváncsi voltam, mit írnak majd a Fehéregyháza melletti csatában ért sorsáról. Meghalt? Fogságba esett? Korrektül megoldották ezt a kérdést is, úgy fogalmaztak, hogy eltűnt.
Hiányt pótló alkotás, nem volt még korábban filmünk az 1848. március 15-i eseményekről. Tisztelettel ajánlom mindenkinek.
Oriskó Norbert
Megjelent a Piros7.es portálon:
https://piros7.es/most-vagy-soha-petofi-zsenialitasat-korrektul-adta-vissza-az-uj-magyar-film