„A nemzet közös ihlet” (József Attila)
A cím is jelzi, hogy a nemzeti közösséghez való tartozás, a megtartó hit és a felnevelő családi közösség emberi alapérték. Tudták ezt már kétezer éve is, ám napjainkban az értékrombolás árnyéka fenyegetően vetül ránk egy pénzhatalmi „új világrend” irányából. A veszély nyilvánvaló: végromlás, létrontás, lelki rabszolgaság, nemzethalál, újpogányság.
Talán ezért kezdett el régóta foglalkoztatni a szociálpszichológia, az egyetemi szakdolgozatom témájául is ezt választottam, akkor a kommunista visszarendeződés („konszolidáció”) terrorja idején. Bár a személyiségpszichológia professzora, Dobrotka Géza intett, hogy nem olyan időket élünk, amikor ilyen dolgokkal hitelesen lehetne a nyilvánosság elé lépni, ám érdekelt, hogy a társadalmi tényezők, hatások, összefüggések miként befolyásolják az emberek (egyének és csoportok) magatartását. Ugyanaz a körülmény mit hoz elő a különböző személyiségekből. És mindezek miként határozhatták meg a társadalmi történéseket, változásokat a történelem folyamán: korkép, társadalom, személyiség, világkép, életérzés, korszellem, korhangulat, korstílus … Vajon a néplélek, egy nép, egy nemzet metafizikája mennyiben genetikai és mennyire külső társadalmi, gazdasági, természeti (földrajzi, éghajlati) megalapozottságú? Illetve a genetikát mennyire befolyásolhatta (már a közösségi emlékezet szintjén is) a fizikai és társadalmi környezet, és miként vált ez szokássá, hagyománnyá, örökletes magatartásformává, életmóddá? A kényszerű (adott) élethelyzet milyen mértékben válik hagyományos életmóddá, életszeméletté, életérzéssé, és ez a fajta világfelfogás hogyan tükröződik a nyelvben és gondolkodásmódban?
Mindezekből következik a kérdés, hogy a közjó és a társadalmi béke érdekében lehet-e hasznos útmutatót adni a szocializáció számára, hogy ez hatékony legyen, és minél kisebb sérülésekkel vagy veszteségekkel járjon. Lehet-e ebbe a benne lévők javára belenyúlni? Illetve hogyan lehetne kivédeni az erőszakos, idegen, rosszindulatú beavatkozásokat, például idegen megszállás alatt? Hogyan lehetne, kellene megerősíteni a közösség természetes védekező rendszerét az idegen (emberidegen) hatások és befolyásolások ellenében? Főleg akkor, ha ez sunyi módon, emberi álarcban próbálja megtéveszteni az immunrendszert! Hogyan lehetne kondícióban tartani az éberséget, hogy időben felismerhessük a veszélyes vírust? Mi a segítség: hit, vallás, mítosz, irodalom, dal, mese, néprajz, történelem, iskola, tömegtájékoztatás, közösségi formák és alkalmak? Mit tehet az egyén, ha meglátja és felismeri a romboló erőket, hogyan szálljon szembe velük? Legalább konok passzivitással!
Miért is? Nem tudsz nyugton maradni?! Mi ez a konok ragaszkodás? Minek ez az izgágaság? – kaptam már párszor szinte vádként a kérdést.
A legegyszerűbb józan válasz az lehetne, hogy: Meg kell tartanunk a dolgok természetes rendjét, egyensúlyát, az eredendő emberi értékeket. Mert csak így őrizhetjük meg emberi arcunkat. Emberség és magyarságtudat! – felvidéki őshonos létünk tartópillérei. Nem elavult, nem maradi, nem nacionalista, nem kirekesztő és nem erőszakos.
Ám éppen az a gond, hogy a dolgok természetes állapotába történtek szándékosan rosszindulatú, erőszakos beavatkozások: Trianontól Benesen át a kommunizmusig és egyéb anomáliák. Amibe belefér a nyelvhasználati tilalom és kényszer, oktatási diktatúra, az önrendelkezési jog megtagadás, a közigazgatási átszervezés, etnikai tisztogatás, betelepítés és deportálás, a nemzeti történelmi önismeret megkérdőjelezése, az önbecsülés letörése, erőszakos asszimiláció, hamis pártok, egyesületek és példaképek támogatása, propagálása, előtérbe helyezése, az érdekvédők lehetetlenné tétele, kisemmizése, elhallgattatása, elnémítása. Fizikai és lelki expanzió. Újabban pedig a lelki szabadság álorcájában az újkori szabadgondolkodók a lelkiismereti szabadság kategóriájába sorolnák a magzatgyilkosságot, a nemi átalakítást, a beteges hajlamok legalizálását valamint az idősek és betegek elhaláloztatását is. Közben a vallási és nemzeti értékeket visszaszorítanák, és mindent megtesznek azért, hogy ezeket a megtartó értékeket a társadalom kiközösítse és felszámolja.
Persze már mindezeknek a jelenségeknek és folyamatoknak a felismerése sem egyszerű. Hiszen a véleményszabadság jelszavával visszaélő visszahúzó erők, a félrevezető hivatalos „polkorrekt” követelmények, a nagy pénzekkel támogatott módszeres ködösítések megteszik hatásukat. Az EU szintjén már közpénzeken támogatják a hamis propagandát, a liberális szennycsatornákat, az emberidegen eszméket. Szankcionálják az emberi alapértékek védelmezőit!
Így már érthető, hogy mennyi rengeteg megalkuvó és behódoló magatartásformával találkozhatunk, mert rossz felismerésre jutottak, a tiszta forrás helyett beérték a pocsolyával, világosság helyett a félhomállyal vagy a szürkülettel. Megelégedtek azzal, hogy a ködben találtak egy utat, de az már mindegy volt, hogy melyik irányban indulnak el rajta. És az ilyen potyautas, féllábú, zavaros önismeretű, vegyes öntudatú, önmagát becsülni sem méltó népességre akár pártot is lehet építeni. Nem ám emberi alapértékű érdekvédőt, hanem hatalomra törekvő, anyagias, haszonelvű, gerinctelen szélhámosságot. Ebben volt „szakmai” tanácsadó egy zavaros múltú és kétes kapcsolatokkal rendelkező pszichiáter is, valamint jó néhány kollaboráló tömegtájékoztató (lélekromboló napilap, újság, rádió) eszköz és felület a felvidéki magyar közösség bomlasztása és kisemmizése céljából. Elég alapos „munkát” végeztek. A auschwitzi hóhérok sem kaphatnak nagyobb elismerést a sátántól ilyen „szakszerű” tevékenység után. A visszaélés nyilvánvaló: nem az emberek javára, hanem azok ellenében a haszonszerzésre akarják fordítani a tudományos ismereteket. És azóta tolják, egyre tolják ezt a trágyás szekeret, aminek tartalma csak egy dologra jó: hogy jó mélyre beszántsák a jövendő vetés előtt. Ott már nem bűzlik, nem fertőz, hanem végre hasznosul.
Amit tehetünk, hogy megtanuljuk meglátni és felismerni a veszélyeket, és módszeres közösségi formákkal megerősítjük emberi alapértékeinket, az emberi és nemzeti önbecsülésünk minden tartópillérét. Ahogyan Máté evangéliuma is hirdeti, hogy a kősziklára épült egyházon a pokol kapui sem diadalmaskodnak.
Ezzel az optimizmussal tekintsünk előre az új esztendő küszöbén!
Mihályi Molnár László