A hírek áradatának gyakorta nem az a célja, hogy tájékozottak legyünk a világ dolgairól, hanem az, hogy az elárasztott területeken az emberek vesszenek el a részletekben, a saját gondjaikkal legyenek elfoglalva, hogy van-e gumicsizma, homokzsák, mentőcsónak, és ne lássák azt, hogy először a gátszakadás okaival és az a szennyáradat megállításával kellene foglalkozniuk. Ezzel aztán a vélemények és magatartásformák megosztottságát is elérhetik, lehetetlenné téve a közös cselekvést. Ez zajlik most is, amikor különböző álhírekkel és arra felbérelt médiákkal próbálják biztosítani a pénzvilág világhódító uralmát. De ezt már oly sokszor eljátszották Európában is.
Ne menjünk messzebb, csak a 16. századba, amikor az egyházszakadásnak (szakításnak) sem az volt a fő célja, hogy az egyházat megtisztítsák a jézusi tanoktól elrugaszkodott jelenségektől és egyénektől, de abban az időben ez szolgált a legalkalmasabb ürügynek ahhoz, hogy két konkurens pénzügyi maffiózó csoport (család) megossza és az egyház háta mögött (azt kizárva vagy pénzével befolyásolva) uralja európai piacait és az új felfedezések (pl. Amerika) nyersanyagforrásait. Ezt használta ki az Oszmán Birodalom terjeszkedő szándéka, de akkor is szinte egyedül Magyarország állt ellen. Közben a nyugat vígan gazdagodott a megszerzett gyarmataiból. Nem mellesleg arra is rásegítettek, hogy a magyar trónra a Habsburgok kerüljenek! Fenyegetőztek a török veszedelemmel, hogy az uralkodók magas kamatra hiteleket vegyenek fel (vajon honnan?) a fegyverkezésre, de katonailag csak akkor léptek, 150 év múlva, amikor a török már Bécset fenyegette.
Az anyagias, haszonelvű és istentagadó pénzhatalmi rendszernek a legnagyobb akadálya a nemzetéhez és istenhitéhez ragaszkodó közösség. Erre a célra vették meg (szállták meg, sajátították ki) a szabadkőműves titkos társaságokat, amelyek kifelé mintha a legfőbb jó és gondoskodás eszményi eszközei lennének, ezzel viszont az isteni jóság és gondviselés lényegét akarták elhomályosítani, azt akarván, hogy forduljanak Istentől. Nem véletlen, hogy a szabadkőművesek császárának is nevezett Napóleon Oroszország ellen vonult, amely ekkorra már a keleti keresztény világ védőpajzsa is volt. Ebbe ugyan beletört a kis korzikai bicskája, fél millió katonája veszett oda, de a bankár támogatói még megszervezték, hogy a visszatérjen. Bár csak egy jelentéktelen hadsereggel, de hírnevével riogatva Londonban a Rotschild bankárok elhitették a befektetőkkel, hogy fillérekért szabaduljanak meg részvényeiktől, amit a bankár család felvásárolt, és megszerezték a többségi befolyást (azóta is kezükben tartva) Anglia nemzeti bankja fölött. Bátran mondhatták, hogy amíg ők kezelik az ország pénzét, ülhet bárki a trónon, úgy kell ugrálnia, ahogyan megmondják neki. Aztán a Szuezi-csatorna építésénél csőd látszatát keltve ráijesztettek a franciákra, és a megmentő szerepében „kisegítették” őket, megszerezték a francia központi bankot, a csatornát pedig az angolok vették át. Így jöhetett létre a több száz éves angol-francia háborúskodás után az összeborulás az antantban, ami már a legerősebb ipari és pénzügyi hatalom megszerzésére, Németországra irányult, méghozzá úgy, hogy a másik nagy ellenfelet, Oroszországot felhasználják arra, hogy azok egymást kivéreztetve gyengüljenek meg a felvásárolható szintig. (és még hányszor uszították egymásra ezt a két hatalmat?!). A világot újra felosztó, és a fegyverkezéssel busás haszonnal járó világháborúra azért kellett 1914-ig várni, mert az amerikai dollár felett a felügyeletet a Rotschild-Rockefeller dinasztia csak 1913-ban szerezte meg.
Tehát mi is zajlik most a világban?
Elsődleges cél a gazdagodás és világuralom, amelyben sem a nemzetállamok, sem a keresztény egyházak nem maradhatnak fenn. A fő akadály Kína és Oroszország. Először Oroszországot kellett legyengíteni, hogy ne tudja a nagyobb gazdasági erőt, Kínát támogatni. Ezért provokálták ki Ukrajnával, annak felfegyverzésével, az ottani 10 millió orosz jogainak kisemmizésével, a közeli nato támaszpontok építésének esélyével, hogy Oroszország lépjen. Az Európai Unió vezetői legutóbb már azt is kimondták, hogy Magyarország akadálya az egységes európai nemzetközösségnek. És akkor kérdezem: Ugyan milyen nemzetközösség az, ahol a nemzetnek már nincs helye?
Szolgákra, rabszolgákra, és a demokrácia látszatának fenntartásához a választásokkor fejbólintó paprikajancsikra van csupán szükségük. Nem pedig önállóan is gondolkodó emberekre!
Most aztán jönnek a kritikák és az idomított papagájok által bemagoltatott szövegek: hogy laposföld elmélet, összeesküvés, Putyin-propaganda stb. És mit is kínálnak helyette: nemzetvesztő nyílt társadalomnak nevezett falansztert (Madách milyen jól látta!), az emberi alapértékeket megkérdőjelező LMBTQ, gender, eutanázia és egyéb szemétdomb-programot, zöld átállást, univerzális tartósított konzerv-véleményt, és istenpótléknak bugris és misztikus filmeket.
Nem az a kérdés most, hogy Oroszország megtámadja-e a NATO-országokat (mert ez nem tét, ők is tudnak számolni, hogy mivel kerülnének szembe), hanem az, hogy meg tudjuk-e menteni a már jelenleg is sárba tipor európaiságot, aminek három lényeges tartópillére a keresztény erkölcs, az emberközpontú és testvéri szeretetet tisztelő görög bölcsesség valamint az igazságosságra és emberi méltóságra alapozott jogrend. Ha ez elvész, utána jöhet, aminek jönnie kell, ahogyan az János apostolnak megüzentetett a Jelenések által Patmosz szigetén a végítéletről:
„… a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.
Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Jöjj!”
Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Jöjj!” Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.
Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!”
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Jöjj!”
Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.
Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.
Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?”
Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza.
Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt.
És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?”
Mihályi Molnár László