Ma este a fővárosban több ezren demonstráltak a kormányzati szintre emelt korrupció ellen. Az átlagember számára nehezen átlátható Bašternák-ügy egy sima adócsalásnak indult, amilyenből – ne legyenek illúzióink – van még néhány az országban. A benne repkedő összegekről a bérből és fizetésből, netán nyugdíjból élőnek inkább csak imaginárius elképzelése lehet. Mert a bérből is fizetésből élők valószínűleg életükben nem fognak annyi pénzt látni, amennyit a szemfüles Ladislav Bašternák a nyilvánosságra került mismásolásaival keresett.
Az már az ügy kezdetén nyilvánvaló volt, Bašternák adóvisszaigényléseihez adóhivatali „háttértámogatásra” volt szükség, hisz az adóhivatalok buzgó bürokratái sokkal kisebb összegek miatt is képesek sokkal többet huzakodni. Az viszont csak egy szűk (elkövetői?) kör számára volt ismert, hogy Bašternák háta mögött kormányzati szintű támogatás van, a szó nem hagyományos értelmében. A szenny a második Fico-kormány belügyminiszteréig és közlekedési miniszteréig csapott fel. Ján Počiatek taktikusan előre menekült, s még mielőtt a hullámok elvitték volna, képviselői mandátumát odahagyva kilépett a politikai életből. Robert Kaliňák viszont a harmadik Fico-kormányban is belügyminiszter, és – némileg abszurd módon – felügyeli a zavaros ügy vizsgálatát.
A népharag utolszor a Gorilla-ügy idején hágott ilyen magasra. Amikor az állampolgárok szembesültek vele, hogy a politikummal a maga háttéralkuit megkötő pénzügyi érdekcsoportok a választót, már elnézést a kifejezésért, de szó szerint kutyába (se?) veszik. A Bašternák-ügy is azt mutatja, a korrupció nemcsak bűncselekmény, hanem akár államforma is lehet.
Robert Kaliňák pozíciója védhetetlen. Robert Fico kormányfő a hétvégi politikai vitaműsorokban ugyan – hivatalból – kiállt szövetségese mellett, de nem biztos, hogy ezt az egész kormánypárt így gondolja. Természetesen Kaliňák leváltásával a rendszerszintű korrupció nem oldódna meg, de első lépésnek nem lenne rossz… Ezért nehezen érthető az a nagy vehemencia, amellyel egyes koalíciós pártok vezetői, szerepüket tán’ már túljátszva próbálják védeni a minisztert, hisz taktikus volna az ügyet dagadt ruhaként a Smerre hagyni, a lehető legtávolabb maradva tőle. Vajon miért mégis ez az odaadó lángolás Kaliňákért?
Tisztességes országban szeretnénk élni: a rendszerváltás után több mint negyedszázaddal hadd beszéljünk végre jogállamról, olyanról, ahol a törvények mindenki számára egyaránt érvényesek, olyanról, amely nem alakítja ki a társadalmon belül a „mi embereink” csoportját. Aki 2016-ban azon dolgozik, hogy ennek az ellenkezője valósuljon meg, annak nincs helye a közéletben!
Menyhárt József
Megj. a szerző az MKP elnöke