Másfél hónapja tart a Kincsem című film diadalmenete a magyar mozikban. Herendi Gábor rendező olyan filmet tett a filmvászonra, mely ahhoz méltó helyet foglal el a magyar filmművészetben, mint anno a magyar csodakanca a lóversenypályákon.
Mint ismeretes, a magyar csodakanca 54 versenyéből 54 győzelmet aratott. És mily gyönyörű már a neve is: Kincsem! Nem kétséges, hogy méltán nevezték el róla a budapesti lóversenypályát is. És az sem kétséges, hogy megérdemelte a filmet, az viszont, hogy az milyenre sikeredett, már Herendi Gábor rendezőnek és stábjának köszönhető. A rendező egyben forgatókönyvíró is – Hegedűs Bálint mellett – , munkájuk nyomán egy monumentális, két órán át tartó romantikus kalandfilm formájában követhetjük nyomon Kincsem történetét. Egy jól bevált recept, a szerelem és a történelem csodás ötvözése jelenik meg a mozivásznon, ez hozta meg egyébként az Elfújta a szél (1939), a Titanic (1997, James Cameron rendezésében), vagy hogy magyar vizeknél maradjunk, a Szabadság, szerelem (2006) sikerét is. Mozifilmről és nem dokumentumról van szó, így felesleges azt kutatnunk, hogy a történtek mennyire fedik a valóságot (a lényeget egyébként nagyon is jól). A film emléket állít az 1848/49-es szabadságharc hőseinek, a Habsburg-elnyomás elleni megmozdulásoknak is. Nemzeti kincs, nem csak azért, mert a magyar zászló is szerepet kapott benne – ám aki nem magyar, az is végig élvezettel nézheti. Végig ott van benne a feszültség, az izgalom, olykor kifinomult és elegáns humorral fűszerezve.
Blaskovich Ernő (Nagy Ervin alakítja– zseniálisan) és Klara von Oettingen (Petrik Andrea – szintén ragyogó színészi teljesítmény) kapcsolata, szerelme számos fordulaton keresztül teljesedik be. Izgalom vár a nézőre az utolsó percekig, noha érezni, Kincsem futamaiért nem kell aggódnunk, mert abban tartani fogja magát a film a valósághoz. A kiváló dramaturgia és Szatmári Péter nagyszerű operatőri munkája mellett már csak hab a tortán, ahogy Hrutka Róbert zenéjére Rúzsa Magdi énekel.
Nagyon hiányzott már ez a film.
Oriskó Norbert