(Neszméri Sándor jegyzete) Igen, elment. Mármint Bugár Béla. Na nem úgy, hogy valami perverzségekre, netán – Isten ments! – tragédiára kelljen gondolni, nem. Csak a Magyar Koalíció Pártjából.
Tervezte ő ezt, már 2007 tavaszán megmondta: még egyszer, és elég, aztán már 2011-től nem akar elnök lenni. Csak addig még megválasztatja magát egy ciklusra képviselőnek, hogy azért 2014-ig is legyen mit a tejbe aprítani. Majd aztán. Addig meg „kineveli” utódját, hogy legyen kinek átadni a stafétát. Kicsit Kim Ir Sen-esen, avagy putyinosan, mindegy, mert semmi nem jött össze a „tervből”, a párt kongresszusán a demokrácia győzött. Úgy rendesen. Két elnöki – és választási – ciklus után, ha a párt nem kerül kormányba, demokratikus és rendjén való, ha a kongresszus új elnöknek szavaz bizalmat.
Ígérte is, hogy elmegy. Amint füstbe ment terve, mondta, hogy megkönnyítették a dolgát párttársai, innét kezdve élhet családjának-kiskertjének, 2010-ben pedig „politikai nyugdíjba” vonul. Hacsak: nem romlik a szlovák-magyar viszony, hogy szükség lenne rá, avagy nem kerül veszélybe a párt parlamentbe jutása népszerűségvesztés miatt. Mert akkor visszajön. A szlovák-magyar viszony nem jó, de nem rosszabb az ő regnálásának zárószakaszához (Malina Hedvig-ügy, megkurtított támogatás kisebbségi kultúránkra) viszonyítva, a két európai parlamenti mandátum sem a teljes népszerűségvesztés velejárója, hát nem jött vissza. Elment.
Pedig azt mondta (tervezte?, ígérte?), június 13-áig vár. Akkorra hívatta össze a párt országos tanácsát. De nem várt. Elment.
Valószínűleg, mert valaki azt mondta neki: Most! És alighanem hozzátette: vagy soha. És elment. Most. De nem nyugdíjba, ahogy tervezte is, ígérte is, bizony nem! Ha igaz, egy másik pártba. Ott megint elnök lehet.
Nem is tudom?! Most – hogy higgyen az ember ilyen politikusnak?
Neszméri Sándor (Megjelent a Szabad Újság 2009/23-i számában)