(felvidéki furcsaságok újabb kúrmányprogram előtt)
Mielőtt megijednének, hogy itt most Arthur Miller drámáival fogunk foglalkozni, akkor nyugodjanak meg, a politikai Ügynök (politikai) halálára még várni kell….az erkölcsi már megtörtént.
Nem itt, hanem MOST…vagyis a híd, az erkölcsi vágóhíd, a szellemi kútmérgezés és lélekrombolás által, amit a kampányban (is) műveltek a felvidéki magyarok között, ahogyan öt éve, amikor egy cionbolsevik bankárszocialista pártvezér arra szedte rá a nemzetet, hogy tagadják meg elrabolt testvéreiket. És már nálunk is terjed a pusztító kór, a ragály, megfertőzi a fiatalokat , akik a szüleik által felzabált kampánypropagandát szajkózzák:
Minek nekünk a magyar állampolgárság, hagyjon minket békén Magyarország, minek emlegetni Trianont meg Benest, úgysem lehet visszacsinálni semmit, elvégre Szlovákiában élünk, megvan minden jogunk, a pénzünkért ugyanúgy vehetünk mindent, mint mások…
S ha felteszem a kérdést, hogy amikor haza mégy, és idegeneket találsz a házatokban, akik azt állítják, hogy az az övék, az őseik építették, akik mindig is itt laktak, és te vagy a betolakodó, és csak akkor maradhatsz itt, ha ezt aláírod, de lakhatsz az ólban, ám gyerekeid csak azt tanulhatják, amit a ház bitorlói mondanak, és le kell mondanod arról, hogy bármit is visszakövetelj, mert nincs hozzá jogod…..akkor mit csinálnál?
Szétverném a pofájukat! – jön a válasz.
Pedig ez történt velünk, te meg az előbb azt mondtad, ne is beszéljünk róla, fogadjuk el a hazugságot…
És ahhoz mit szólnál, ha valakit halálra ítélnek, de valahogy mégis túléli a halálos csapást, és közben kiderül, hogy hamis dokumentumok és vallomások alapján ítélték el, akkor talán nem kellene követelnie, hogy ártatlannak nyilvánítsák?!
Hülye lenne, ha nem tenné!
Márpedig Bugárék ilyen hülyét csináltak a választóikból, akik örömmel elfogadják a hazugságokat és igazságtalanságokat, mint az ötvenes években, amikor felszabadulásnak kellett nevezni a fasiszta időszaknál is embertelenebb kommunista diktatúrát, és nagy vívmánynak azt, hogy a háborút követő szlovák soviniszta önkény és jogtiprás után nagylelkűen megengedték nyelvünk használatát, és megnyílhattak újra a magyar iskolák. Ám a bivalycsordában tévelygő hidasok, a szlovákokkal való jó viszony érdekében ezt a deportálásokkal, vagyonelkobzásokkal, gyilkosságokkal terhelt megfélemlítő időszakot is homályba szeretnék burkolni. „Ez a modern európai hozzáállás!” – hirdeti szennylapjuk, az Új Szó is. Azonosultak azzal a félrevezető szlovák propagandával, amely ellenzi a magyar összetartozás jogosultságát (de a szlovákkal egyetért, mintha a felvidéki magyaroknak csak a szlovákokkal lenne szabad összetartozónak lenniük). Tagadják a kettős állampolgárságot, ami lényegében az elrabolt magyar állampolgárság visszaadása azoknak, illetve azok leszármazottjainak, akik erről önként soha nem mondtak le (de a külföldi szlovákok természetesen jogosultak a kettős, ezáltal szlovák állampolgárságra is). Ne emlegessük az igazságot Trianonról és a Benes dekrétumokról, vagyis felejtsük el a múltat, de ugyanakkor kötelező tananyagként kell ismerni és elfogadni a szlovák történetírás mesemondók által kitalált hazugságait.
Tulajdonképpen ki az, kikből áll az a kétszáz ezer szavazó, akik rájuk szavaztak, mert legfeljebb a fele szavazott pénzért, anyagi érdekből, taktikai megfontolásból, szokásos köpönyegforgatás alapján? Olyan furcsa ez, mint öt éve az ominózus magyarországi népszavazás után, amikor ugyan az igenek győztek, de olyan alacsony volt a részvételi arány, hogy érvénytelen lett. Utána nem győztem hallgatni a rengeteg magyarázkodást:
Tudod, mi azért még szeretünk benneteket, de inkább nem mentünk el, mert a főnökök ezt pontozzák, és a kérdés sem volt időszerű, rossz volt az időzítés, nem kellett volna ezzel most foglalkozni, van itt sok más egyéb baj is, a kérdés nem fogalmazott elég pontosan, meg tudod, ha annyi határon túli ide jön, a gyerekeink elől veszik el a munkát…de ugye nem haragudtok ránk..
Nem, nem haragudtunk, csak nagyon nagyon fájt, bár akkor is látni kellett, hogy nem egy szabad társadalomé, hanem a megfélemlített és félrevezetett nép reakciója volt az elutasítás.
Aztán ezer kifogás, nyafogás, betojás, hablatyolás, de valójában az mutatkozott meg, hogy negyven évi kommunista idomítás és agymasszázs után milyen felmosóronggyá lehet tenni az embereket. Akinek megtörik emberi tartását, annak igazságérzete is megroppan!
Nekik is azt mondtam, és most is ez érvényes: lehet, hogy nem illendő dolog egy gyerektől megkérdezni, hogy szereti-e édesanyját, sem az édesanyától, hogy szereti-e gyermekét, de ha mégis megteszik, akkor nem mondhat nemet, főleg nem köpheti szembe azt, akihez isteni rendeltetés köti.
BUGÁRÉK MEGTETTÉK: EGYENES ADÁSBAN!
Ellökték az önzetlenül kinyújtott kezet, miután le is rondították, megtagadták az ajándékot, amit az elszakított édesanya évtizedeken át őrizgetett, rejtegetett, de csak most tudta felkínálni elrabolt gyermekeinek.
Gyalázat: Bugár a neved !
Nem kívánom senkinek, de ha elrabolnák a gyermeked, akkor ez jusson az eszedbe! Ugye, azt fogod mondani: nem kell, maradjon csak ott, jobb a békesség, a megértés, az együttműködés az emberrablókkal, fosztogatókkal, maffiózókkal, nem követeljük vissza, nem baj, hogy elfelejti nyelvünket, csak enni adjanak neki, és akkor minden rendben van, mert a haza ott van, ahol van sült kolbász, meg sztrapacska. Jó lesz neki ott, megszokja, és megszereti az új gazdákat, és milyen szépen mosolyognak, amikor beöltözik paprikajancsinak és a televízióban eljátssza a hülyegyereket…mert hát ez a toleráns, nyitott, sokszínű XXI. századi európai magatartásforma példája…szívjon drogot, tagadja meg az Istent, kössön házasságot a melegekkel, mert ez így modern. Hiszen csak így fogad be minket ez a társadalom.
Illetve nincs is gyereke, nincsenek ilyen érzései annak, aki mindezt helyesli?! Akkor viszont mindent értek…ebben a Hídban az ember nem érték…csak a tőke, a Mammon és az Aranyborjú!
Óh, szentséges disznófejű….!
….ilyenkor szokta Mózes a földhöz vágni a kőtáblákat.
Megj.:
Miller, az öt éve elhunyt lengyel zsidó származású amerikai drámaíró kiemelkedő alkotásai közé tartozik Az ügynök halála és a Pillantás a hídról. Ez utóbbi New Yorkban játszódik. Eddie-nek unokatestvérei érkeznek, bevándorlási engedély nélkül egykori hazájából, Olaszországból. Rejtegeti, titkolja, szégyelli őket, majd hogy a saját bőrét mentse, feljelenti őket a rendőrségen. Jutalmul a rokonától kap egy szembeköpést, s a dulakodásban az unokatestvére önvédelemből le is szúrja.
A dráma tanulsága: Ezt érdemli az, aki megtagadja származását, emberségét, tisztességét, és hűségét!
Mennyire analóg ez a pillantás a jelenlegivel….!
Forrás: Mihályi Molnár László, Kárpáti Harsona