2018. március 13.-án a fatimai engesztelő imatalálkozó előtt Esterházy Jánosra a csehszlovákiai magyar politikai élet kimagasló egyéniségére emlékeztek Bodollón, ahol egy családi ház falára emléktáblát helyeztek el a következő felirattal:
EBBEN A HÁZBAN ÉLT PALÓCZY ELEK (1889. XII. 23. – 1983. II. 9. ), az Egyesült Magyar Párt járási elnöke, aki itt látta vendégül ESTERHÁZY JÁNOST (1901.III. 14. – 1957. III. 8.), a népünk vértanúját 1938-ban
Tisztelet emlékük előtt!
A családi házban jelenleg Palóczy Elek leánya, Ikrényi Anna, született Palóczy Anna lakik, aki emlékeiben elevenen őrzi a vértanú politikus egykori látogatását.
Az emléktábla leleplezése előtt, Mihályi Molnár László, költő, közösségi író és történész mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében kiemelte Esterházy János példamutató szerepét a felvidéki magyarok számára, hogy csak az isteni gondviselésben tevékenyen bízva van értelme és reménye sorsunk jobbra fordulásának. Ebben volt egykor bátor munkatársa a mártírpolitikusnak a Bódva völgyében Palóczy Elek, akit ezért akkor, majd a háború után a kommunista diktatúrában is meghurcoltak, vagyonát elkobozták és bebörtönözték. Szabadulása után csak úgy kaphatta vissza családi házát, hogy az államtól visszavásárolta saját tulajdonát. Példamutatása ma különösen is jelzésértékű családjaink és népünk számára. Nem véletlen, hogy leánya, Ikrényi Anna szellemi és lelki örököseként egyik tevékeny kezdeményezője és ügyintézője volt a háborúban megsérült, majd lerombolt bodollói Sarlós Boldogasszony filiális templom felépítésének, ahol immár 15 éve minden hónap 13.-án Fatimai engesztelő imatalálkozó van népünk lelki megújulásáért, határon innen és határon túl.
Az emléktáblát az egyházközség plébánosa Gábor Bertalan, esperes áldotta meg, aki többek között így imádkozott: Urunk, Jézus Krisztus! Az elmúlt században sok próbának vetettél alá minket: a fasizmus, a kommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a kivándorlás, az elvándorlás, a beolvadás és a beolvasztás, a fásultság – testben és lélekben – megtizedelt bennünket. Életek vesztek el. Hazák csonkultak. Szellemi, lelki és anyagi javaink siklottak ki kezeink közül. A mellőzés, a félreállítás, megrendített bennünket. Kétségbeestünk. Kétségeink közepette adj hát, nekünk biztató reményt. Ne engedd, hogy a jövőben gyöngeségből, közönyből, hitványságból, vagy hamis jóságtól vezérelve, feladjuk értékeinket…
Az ünnepi rendezvényen a rokonok és a családtagokon kívül megjelentek a fatimai ima és engesztelő találkozóra érkezők is.
Esterházy János a két világháború közötti Csehszlovákia legjelentősebb magyar politikusa. A második világháború után a szlovák kormány kiadta a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték, és a szibériai Gulagra küldték. Távollétében 1947-ben – a fasizmussal folytatott együttműködés hamis vádjával – halálra ítélték. 1949-ben a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Később elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglant kapott, amelyet egy általános amnesztia során 25 éves börtönbüntetésre módosítottak. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg. Személyét Szlovákiában máig nem rehabilitálták.
Hamvai – végakaratát teljesítve – 2017 szeptemberében, halálának 60. évfordulóján került szülőföldjére. Alsóbodokon helyezték el az e célra épített Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában, amely tavaly nyílt meg az Esterházy János Zarándokközpont részeként.
Merítsünk erőt Esterházy János tartásából, hitét adjuk át gyermekeinknek – mondta a minap Áder János köztársasági elnök Bodokon, az Eszterházy János emlékhelyen. Bárcsak Esterházy Jánosról mindenkinek az emberi tisztesség, a segítőkészség, a szabadságszeretet jutna az eszébe, de leginkább hűsége népünkhöz, szülőföldünkhöz és keresztény hitünkhöz. Bárcsak sokaknak példaképe lenne, aki az embertelen körülmények között is megőrizte hitét és tartását. Példakép, aki ember volt az embertelenségben.
Adja Isten, hogy sokan kövessük példáját – határon innen és határon túl.
Gábor Bertalan cikke
—
Mihályi Molnár László ünnepi beszéde:
Esterházy János és Palóczy Elek emléktáblájánál
Bodollóban, 2018. március 13-án
Tisztelt emlékező gyülekezet !
Hitünk, lelkiismeretünk parancsa és a népünk kiválóságai iránti tisztelet vezetett ma ide minket, hogy emléket állítsunk két kiváló és példamutató embernek. Esterházy Jánosnak, népünk vértanújának és – mondhatjuk – harcostársának, Palóczy Eleknek, aki az Egyesült Magyar Párt járási előljárójaként itt fogadta, köszöntötte és vendégelte Esterházyt. Itt van velünk az esemény egyetlen élő 91 éves szemtanúja is, aki kislányként, édesapja oldalán lehetett jelen, bár még nem érthette a történéseket, de másnap annak is tanúja volt, hogy édesapját zaklatta a megszálló csehszlovák hatóság. Majd a háború után a népünkért vállalt tisztsége miatt a magyar közösség megfélemlítése céljából hosszú börtönbüntetésre ítélték, ezt a házat pedig elkobozták tőle.
Esterházyra pedig hamis vádak alapján, de ugyanilyen fondorlat szellemében még kegyetlenebb sors várt. Ám nem alkudtak meg és nem hódoltak be a kommunista rendőrállam kényszere alatt sem. Élt bennük az a hit, az a hagyomány és Krisztus-kép, amely mindenek zsinórmértéke lett: hogy az Út, az Igazság és az Örök Élet alapja az evilági magatartásunkban és cselekedeteinkben gyökerezhet. Ezt kapták útravalóul otthon mindketten, és ezt a példát adták át egész népünknek a húsvét üzenetével együtt, hogy a másokért vállalt szenvedésben erősödik meg a feltámadás reménysége. Beszélhetünk itt Esterházy sorsáról és helytállásáról, ahogy egy kiváló lengyel keresztény anya gyermekeként a magyar nép jeles példaképévé emelkedett, hogy a trianoni megrázkódtatásból előre tekintve milyen feladatokat vállalt a háború előtt, alatt, és miként fogadta el sorsát a háború utáni igazságtalanságok világában az elnyomó és hazug hatalom által kiszabott börtönében. Az Örök Igaz Bíró látta, ismerte pályáját, és az Ő ítéletébe földi hatalom már nem szólhat bele, de amelyik evilági rendszer nem tekinti Esterházyt ártatlannak, az mind bukásra van ítélve… megérdemelten.
Palóczy Elek bizalmas muunkatársa volt Esterházynak. Pozsonyban és Nyitraújlakon is többször találkoztak. Mint kiváló, mintagazdaságot vezető gazdálkodót, méhészt, tűzoltót és takarékszövetkezeti vezetőt tisztelte őt a környék őshonos magyar közössége, ezért választották az Egyesült Magyar Párt járási elnökévé. 1945 után viszont jogfosztás, zaklatás, vagyonelkobzás, kisemmizés, bírósági meghurcoltatás és börtön várta a magát demokratikusnak nevező, valójában elnyomó Csehszlovákiában. De amint a hét felé szabdalt Szent Korona Országának sebeit is gyógyítanunk kell imáinkkal, úgy az otthonunk megőrzése, visszaszerzése is kötelességünk. Palóczí Elek kevés volt a hatalom ellenében, de legalább a saját házát visszavette, visszavásárolta a bitorló államtól. És nem ő volt az egyetlen, aki így cselekedett. Mert tudták, hogy jogtiprás történt, és hitték, hogy ez nem tarthat örökké.
Érdemes ezen elgondolkodnunk! Amint azon is, hogy édesapja szellemiségét folytatva Ikrényi Anna volt az egyik kezdeményezője és szervezője a háború során megrongálódott és lerombolt Sarlós Boldogasszony templom újjáépítésének, ahol immár 16. éve fohászkodhatunk népünk lelki megújulásáért.
S ha Isten velünk, akkor ki ellenünk?!
Vele és általa! Ez legyen útmutatásunk!
Így emlékezzünk tisztelettel mártírjainkra, hogy az utánunk jövők se feledjék kötelességüket!