„Ne bántsatok senkit, de ha titeket támadnak, ne hagyjátok magatokat!” – ezeket a szavakat kapták útravalóul Duray Miklós édesanyjától gyermekei a felnőtt útjuk kezdetén. Most azt az embert köszönhetjük 70. életévének betöltése alkalmából, aki ezt a tanácsot nem csak magára nézve, hanem nemzete egészére tekintve megfogadta, és eszerint teszi a dolgát a mai napig is.
Nem hálás dolog a védő szerepe. Ahogy például a futballban is látjuk, a csatároké a csillogás. A hátvédek – bár legalább annyira fontos szerepkört látnak el – fényük a támadók mellett elfakul. Duray Miklós önként vállalta ezt a küldetést, a védelmet – a hála és csillogás igénye nélkül.
Amikor a hetvenes évek végén iskoláink kerültek veszélybe, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának szóvivőjeként lép fel a magyarellenes állami intézkedések ellen. A kommunista egypártrendszer diktatúrájának idején, az emberi jogok védelmében aláírja a Charta ´77 polgárjogi nyilatkozatot. Közéleti tevékenységéért a hatalom részéről állandó zaklatásoknak van kitéve, kétszer zárják börtönbe. A rendszerváltozás után megalapítja a számbeli kisebbségben élő nemzeti kisebbségek politikai szervezetét, az Együttélést. Egy olyan szellemi műhelyt vezet, melynek egyik fő célja a felvidéki magyarság asszimilációjának megakadályozása, illetve szülőföldjén való boldogulása esélyének megteremtése. Ezért dolgozza ki munkatársaival a társnemzeti koncepciót, ezért volt a szlovákiai magyar választott köztisztségviselők országos nagygyűlésének, az 1994-es komáromi nagygyűlés kezdeményezője. Az édesanyai útravaló ezekben az években „Magunkért mindent, mások ellen semmit!” jelszóként jelenik meg. Ha kell, azt is vállalja, hogy a szlovákiai magyarság „elitjével” helyezkedik szembe. Félreállítani lehet, elhallgattatni nem. 2002-ben beszédet mond Budapesten a polgári politikai erők Kossuth téri nagygyűlésén, ami miatt a magyarországi posztkommunista erők és a szlovák politika részéről kerül célkeresztbe. Emellett folyamatosan az együttgondolkodás híve, már hat évvel a Magyar Koalíció Pártjának 1998-ban történő megalakulása előtt felveti a szlovákiai magyar pártok egyesülésének gondolatát, egyik kezdeményezője a mai is működő Magyar Állandó Értekezlet megalakulásának.
Duray Miklós ifjú korától kezdve nem csak alakította történelmünket, hanem annak hű krónikásává is vált. Kutyaszorító, Kettős elnyomásban,Önrendelkezési kísérleteink, Hazától a nemzetig, Ne félj, csak higgy!, Riadó! Vágják alattunk a fát, Volt egyszer egy… egy lesz egyszer? – csak néhány sokatmondó könyvcím, melyek mögött több ezer oldalnyi gondolat, tanulmány, esszé áll. A Trianon utáni magyarság kálváriáját mutatja be a róla készült „A szabadság ára” című film.
Elismerések? Ahogy a prófétákról is mondják… Duray Miklós életútját ugyan díjak sokasága kíséri, ám ezeket döntő többségükben nem Szlovákiában kapta.
Hetvenéves lett, de sosem hetvenkedett.
Isten éltesse, kedves Miklós! Ahogy abban a régi magyar dalban is van: „Adjon Isten békességet, / Ezer áldást, reménységet, / S, minden jót. / Legyen úgy, mint régen volt.”
Oriskó Norbert (Készült a Szabad Újság számára)