A kedves olvasó bizonyára minden héten olvassa Mathédesz Lajos írásait, melyek itt, a cikkem mellett jelennek meg. Ez a tény azért olyan különleges a számomra, mivel tízéves korunk óta barátok vagyunk, s bár útjaink sokszor vezettek más irányba, valahogy mindig úgy intéztük, hogy újra keresztezzék egymást. Most például itt, a Csallóköz hasábjain.
Lali barátom e heti cikkében a somorjai Pipagyújtó emlékhelyről ír, mely Csallóköz egyik ikonikus helye, s nekünk, somorjaiaknak, egyet jelent az 1848-49-es szabadságharccal, valamint az arról való emlékezéssel, a hűvös tavaszi széllel, a márciusi hideggel, mely átjárja a csontjainkat is, de a magyar szabadságharc szívmelengető üzenetével, a koszorúzással, az ünnepi szónokkal és a himnusszal is. 2018-ban a Pipagyújtóban tartott megemlékezés után egy nem megszokott kitérőt tettünk az emlékezőkkel, mégpedig a pár száz méterre lévő királyfiai temetőbe. Itt nyugszik Laube Antal, 1848-49-es honvéd-tüzérhadnagy, aki 1911-ben bekövetkezett haláláig itt, Királyfián élt. A síremlék az elmúlt két évszázad alatt nagyon rossz állapotba került, így 2017-ben, a királyfiai hadnagy születésének 200. évfordulója alkalmából a Via Nova ICS somorjai szervezetével és az Area Somorja Kft-vel úgy döntöttünk, hogy közösen felújítjuk azt.
„Réges-régen a mostani falu mögött – mely akkor mindössze néhány nyomorúságos viskóból állott – folyott a Bács folyó. Ez a folyó, olyan széles és mély volt, hogy nagy hajók is közlekedtek rajta. Egyszer a király is arra utazott várandós feleségével. Hajójukkal már hosszú utat tettek meg, s a királyné nem bírta tovább az utazás fáradalmait. Kiszállt hát és bement az egyik házba lepihenni, ahol rövidesen egészséges fiúgyermeknek adott életet. Az itt született királyfiról kapta azután a község a Királyfia nevet” – írja Csiba Lajos a diáriumában, a Felső-csallóközi gazdaregulák, babonák, mesék és népszokások című művében. A település arról is híres, hogy a közepén áll egy reneszánsz kúria, melyben Királyfiai Báró Jeszenák János politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja és ősei éltek, és aki ráadásul Gróf Esterházy János dédapja volt.
A reformkor jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, támogatta Széchenyi gondolatát a Buda és Pest között építendő hídról, a rendek javaslatát a Nemzeti Múzeum új épületéről, majd felkarolta a Védegylet ügyét is. 1839/1840-ben került közelebbi ismeretségbe Batthyány Lajos gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848-as, szeptemberi szlovák felkelést: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között súlyos vereséget mért a felkelőkre.
„Báró Jeszenák János, mint felvidéki kormánybiztos, hamar felismerte Lipótvár hadászati jelentőségét. A megbízhatatlan csapatokat lecseréli, és a vár védelmét Laube Antal őrnagy vezetésére bízta, aki a várat megvédte, ám a szabadságharc után kegyvesztett lett, majd a körtvélyesi hajóállomás vezetője volt. Laube Antal (1817-1911) a Csallóköz köztiszteletben álló polgára volt, a hölgyek társaságában sikert sikerre halmozott, és 94 éves korában halt meg. A lipótvári hőst a királyfiai temetőben helyezték örök nyugalomra“ – írja Csiba László. Az idézet Presinszky Lajos Fejezetek Tejfalu történetéből című könyvéből való. Jeszenákot a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt végezték ki. Nevét utca őrzi Budapesten, a XIV. kerületben. Síremléke a pozsonyi evangélikus temetőben van, melyet a magyar kormány tavaly újított fel.
S a történetnek itt még nincs vége, ugyanis a Somorjai Kulturális Bizottság elnöke, képviselőtársam, ex-csapattársam Varjú Péter – akivel egyébként a Csemadok somorjai vezetőségében is együtt dolgozunk –, kiderítette, hogy Laube Antal az ő szépapja…
Sajnos, tavaly a március 15-i rendezvény elmaradt, így csak páran találkoztunk a hősök emlékművénél. Az idén még ezt sem tehetjük meg, így „csak“ online megemlékezést tartunk március 15-én a Csemadok Somorja facebook oldalán. Az esemény szónoka Mészáros Hollósy András lesz, aki 2017. október 6-án már mondott beszédet Somorján, az akkor még felújítatlan kolostorudvarban. „Ma is bőséges áldozatokat kíván a szabadság oltára szerte a világon, s mi felvidéki magyarok is sokszor járulunk hozzá, hisz megvannak saját mártírjaink, mint Gróf Esterházy János. (…) Hajlamosak vagyunk önnön történelmi tragédiánkon bánkódni, és az egész magyarságra, mint mártírra tekinteni. Én nem szeretek ilyen szellemben visszaemlékezni a történelemre. Szerintem a múlt, minden nehézségével, csak útmutatásként szolgálhat a jövő számára. Az aradi vértanúk és a történelem számos más vértanújának áldozata így válik nemzeti tragédiából a nemzet erejének, és az egyetemes szabadság eszméjének csodálatos példaképévé“ – mondta a csallóközcsütörtöki Csemadok szervezet fiatal elnöke három és fél évvel ezelőtt. Ez akár végszónak is jó lenne, de van még egy dolog.
Januárban Méry Erzsébettel, Mathédesz Lajossal, Varju Péterrel és Horváth Lászlóval – nyugodjék Huszár László tanácsára – megalakítottuk a Somorjai Értéktár Bizottságot. Feladatul tűztük ki azt is, hogy a összeírjuk a somorjai temetők utókor számára megmentendő sírjait, melyek közül az egyik legértékesebb Laube Antal 1848-49-es honvéd-tüzérhadnagy sírja a királyfiai temetőben. Aki teheti, gyújtson egy gyertyát itt, és a Pipagyújtónál is. Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!
Méry János
A cikk nyomtatásban megjelent a Csallóköz c. hetilapban