A híres zenekar koncertjét a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban október 29-én, csütörtökön tartotta meg. Ez a rendezvény volt egyben a sikeres Magyar Kultúra és a Szlovák-Magyar Együttműködés Hete programsorozatának „záróakkordja”.
A koncert iránt nagy volt az érdeklődés, hogy a jegyek elég gyorsan elkeltek, de a szervezőknél még az előadás előtt is lehetett jegyet vásárolni. Szlovák ismerőseim, akik egy szót sem tudnak magyarul, idézték a 10.000 lépés szövegét.
Már egy órával a koncert előtt, 50 méteres sor alakult ki, hiszen mindenki jó helyről kívánta látni az előadást. Bezzeg istentiszteletre nem állnak az emberek ilyen sorban. A két mellékhajóban kivetítőn lehetett azt követni, mert mindenki nem férhetett el a főhajóban. A főszékesegyház 1200 m2 területű. 2006-ban, Rákóczi újratemetése alkalmával nagyjából 6000 embert fért el az ősi falak között. Most 1100 jegy állt az érdeklődők rendelkezésére. Jómagam az egyik mellékoltár asztalára szorultam közvetlenül a színpad mellett. Onnan kaptam lencsevégre a tobzódó színeket, amelyeket most megosztok.
A 2014-es Omega Oratórium az Omega dalok szimfonikus trilógiájának harmadik része. Az Omega Rapszódia és Omega Szimfónia a régi dalokat rendezi, újragondolja, áthangszereli, s így új módon mutatja be a fél évszázados életművet. Az alkotók szándéka szerint, az Oratórumnak transcendens, vallási töltetet kellene kapnia, melyet Liszt Ferenc – Les Préludes (Előjátékok) című szimfonikus költeménye foglal keretbe. A közismert Omega slágerek ezúttal vegyeskórus, szimfónikus és rockzenekari előadásban, új köntösben kerültek bemutatásra.
Az Omega Oratórium ötlete egy váratlan megkeresésnek köszönhető. A bátaszéki katolikus templom tornya életveszélyessé vált. Bontáskor találtak egy régi zsindelyt, melyre a templom építésekor az egyik korabeli adományozó nevét írták rá. A bevésett Kóbor név a mai Omega-frontember, Kóbor János egyik felmenőjét tüntette föl. Ekkor született meg az elhatározás egy jótékonysági koncert megrendezésére, melyet stílusosan templomban kellett megtartani, lehetőleg igazodva a hely szellemiségéhez. Így adva volt az oratórium, mint forma a trilógia lezárásához.
Noha a trilógiát alkotó Szimfónia, Rapszódia és Oratórium látszólag a rockzenétől távoli műfajok, a szerzők az eredeti daloknak a szokásost meghaladó új értelmezést adtak, megtartva a rockos hangzást. A dalok új hangszerelésével, klasszikus zenei formákba öntésével a szándék arra irányult, hogy az Omega együttes által létrehozott életmű újabb zenei dimenziókban éljen tovább. Bevallom, hozzám a régi dalok eredeti hangszerelése közelebb áll.
Kassán Kóbor János és Benkő László mellett Szekeres Tamás gitáros, Földi Albert billentyűs, Szöllőssy Kati basszusgitáros és Debreczeni Ferenc (dob és ütőhangszerek) muzsikált. Őket egészítette ki a Nyíregyházi Cantemus Kórus és a zenekar.
A zenét Liszt Ferenc, Benkő László, Debreczeni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás, Molnár György, Presser Gábor szerezte. A szövegeket Adamis Anna, Bródy János, Sülyi Péter, Trunkos András és Várszegi Gábor írta.
A közönség együtt énekelt Kóborral és alig akarták az együttest leengedni a színpadról. Két ráadást játszottak. A második a Gyöngyhajú lány lett.
Az előadás zenei részét nem áll módomban tisztelt olvasóimmal megosztani, de a néhány pillanatot megörökítettem, azokat adom át. Bízvást mondhatjuk, ilyen előadást még az ősi falak sohasem láttak-hallottak. A hangerőt tapasztalva, néha aggódtam, hogy a decibelek megterhelését kibírják-e. De a falak állták a sarat. Füleink viszont nehezen. Pedig a dalok kisebb hangerővel előadva, sokkal hatásosabbak lehettek volna.
A közönség nemsokára szétszéledt és a Dóm fénybe burkolózva magányosan világított az éjszakába, mintha mi sem történt volna.
Talán kárpótlást jelent sokaknak, akik lemaradnak a kassai koncertről, a jövő májusi rimaszombati esemény. Kassán háromszor is megtelhetett volna a dóm, de sajnos csak egy koncertre volt lehetőség, ezért Rimaszombatban a református templomba várják a most jegyhez nem jutott érdeklődőket.
Forrás: Balassa Zoltán, Felvidék.ma