Slota tulajdonképpen Orbán kifejezett kívánságára és legnagyobb örömére jutott be a szlovák törvényhozásba… – ilyen a szörnyekkel küzdő szakember sajátos logikája.

“Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék” – írja Nietzsche a Túl az erkölcs világán c. művében, 1886-ban. Mindkettő: az idézet és a mű címe is (csakúgy, mint egyébként maga a munka mondanivalója), igen aktuális és legfőképpen találó a mi egyik ügyeletes értelmiségi véleményformáló megmondóemberünk tekintetében, kinek szavait, mint a sivatag forró homokja a vizet, úgy isszák a hídépítő mesteremberek határon innen, s egy kicsit azon túl is… Azok, akiknek szükségük van egy “mértékadó”, “elfogulatlan”, intelligens, az ember és a csoportok lelkében már csak szakmájánál fogva is jártas, és emiatt a véleményét illetően minden kétséget kizáróan pontos és cáfolhatatlan, mindezekkel együtt a szűkebb és tágabb közösségének sorsa iránt is aggódó, azért komoly felelősséget vállaló atyánkfia értékelésére – közös ügyeink alakulásának állapotáról. Vagy ennél sokkal egyszerűbben megfogalmazva: ha kell valaki, aki immáron a nyugati “mértékadó” médiával és közéleti szereplőkkel szinkronban tudja megugatni az Orbán Viktor nevezetű égitestet, amely körül ugyebár a földgolyóbis, de legalábbis Magyarország (már nem Köztársaság!) forog. Fölösleges találgatni, elárulom: Bugár Béla személyes agyturkálójáról, a nem különben zavaros Most-Híd nevezetű politikai formáció (egyik) ötletgazdájáról, a szlovák és egyes magyar nyelven írott sajtótermékeknek a fenti szellemben előszeretettel nyilatkozó szakemberről, Hunčík Péter pszichiáterről vagyon szó.

Az elmúlt időszakban összegyűlt már annyi agymenéses nyilatkozata nevezett szakembernek, hogy megérett egy rövidke kis összefoglaló. A külön aktualitását pedig napjaink új divathóbortja, a Magyarországra-köpködés adja, melyben a demokrácia fellegvárai (így például a foglyait különös kegyetlenséggel kínozva vallató és korlátlan ideig fogva tartó, szuverén országokat mondvacsinált okokkal megszálló tengerentúli ígéret földje, de akár kontinensünk szintén hasonló cipőben járó nagyjai is említhetők) mostanság élen járnak. S ha már így van, akkor ugyebár a mieink sem maradhatnak le a versenyben, így aztán együtt retteg Amerika, Európa jogállamért aggódó közössége, no és persze Szlovákia meg Magyarország bizonyos magyarjai Orbán Viktortól és a horthysta rendszerétől. Hunčík Péter is többször adott már hangot ebbéli aggodalmainak a sajtóban, melyek bizony egyre inkább arra engednek következtetni, hogy Nietzsche “brutálisan” fején találta a szöget… A sok megszállott megszállottá tesz – mondaná egy jóval tehetségtelenebb “gondolkodó” a hanyatlott utókorból…

No de nézzük csak, mit nem beszélt ez a “bugaras” szakember! (kiemelés – szerk.) Legutóbb a Sme c. napilapnak adott interjújában fejtette ki – pontosabban ismételte meg – nyilván bennfentes információkra alapított tézisét az orbáni külpolitika mozgatórugóiról, vagy általában a mibenlétéről. Aki nem ismerné, ez az a “mértékadó szlovák napilap”-ként is emlegetett sajtótermék, melyben gyakran találkozhatunk a felvidéki magyar közösséggel kapcsolatban “korrekt” álláspontot megfogalmazó véleményekkel, kiváló és agyonidézett publicisták, no meg az elmaradhatatlan “liberális” gondolkodók tollából. A nem ritkán émelyítő polkorrekt cikkekből csak úgy sugárzik a szeretet és az aggodalom a felvidéki magyarok irányában, akikkel nem is lenne semmi gond, ha nem lennének az őket tévútra vivő durayk, berényik, orbánok stb. Hasonló írásokkal magyar nyelven is találkozhat az érdeklődő, ha van fölösleges fél eurója szemétre…

Nos, lényeg, ami lényeg: Hunčík Péter legutóbbi interjúja a Sme c. szlovák napilapban bár eget rengető újdonságokkal nem szolgál, azért érdemes néhány szóra. A legszebb gondolat mindjárt az elején – amely aztán megadja az alaphangot – az, hogy szegény pszichiáterünket, akinek egyébként jobb oldalán dobog a szíve, orbánék mégis a balfélre kényszerítették, a szocialisták oldalára tolták. Igen szilárd lehet az az értékrend, meggyőződés, amit csak úgy tologatni lehet ide-oda… Pláne a szocialisták oldalára. Egy értelmiségitől ez mindenesetre meglehetősen gyengécske. Mert aki kétségbeesésében a legocsmányabb gazemberek és az általuk éveken át megvezetett, agymosott tömegek karjai közé menekül, az kb. annyira lehet szilárd jellem, mint egy tengeri csikó. Hogy magánemberként ki mit gondol, ahhoz persze senkinek semmi köze nincs, nem lehet megvetni valakit azért, mert hol ide, hol oda szavaz – ez a tömegek sajátja. Hanem ha valaki mindezt konyhakész észként osztja a nagy nyilvánosság előtt, akkor arra alighanem szabad reagálni. Noha messze nem vagyok olyan jól képzett, mint Hunčík Péter, s már csak koromnál fogva sem rendelkezem akkora tapasztalatokkal, de azért az még sosem fordult elő velem, hogy akárcsak egy pillanatra is elbizonytalanodtam volna az általam vallott meggyőződés, világnézet helyességében – nem még hogy “sajátjaim” esetleges hibái miatt egyenest az ellenoldalhoz disszidáljak. Az ilyen Debreczeni-féle árulások és visszaköpködések mindennél undorítóbbak.

A továbbiakban pedig a szokásos fordulatok, melyeket mostanság Európa ocsmányabbik fele folyamatosan hangoztat: az Orbánék által saját képre formált alkotmány, médiatörvény és egyéb “jogállamellenes” jogszabályok. Amelyeket persze az illető urak és hölgyek aligha olvastak végig (önálló értelmezésről pedig nyilvánvalóan szó sincs), már a szóhasználatból is ordít, hogy a magyarországi elvtársakat ismételgetik szüntelenül. Ez is meglehetősen gyenge teljesítmény. Az pedig már csak hab a tortán – ami egyben a pszichiáter kedvenc vesszőparipája, legalábbis a korábbi nyilatkozatait is átolvasva – hogy ugyebár nincsen Orbán Jobbik nélkül, avagy elképzelhetetlen ma már az anyaországra köpködni anélkül, hogy a szélsőjobboldali veszéllyel ne fenyegetnénk. Némi nemzetközi kitekintéssel: a Haider-féle “szélsőségesek” osztrák példájának megidézésével, no meg a Slotáékkal való párhuzam felállításával. Miszerint tehát – vallja a pszichiáter – Slota tulajdonképpen Orbán kifejezett kívánságára és legnagyobb örömére jutott be a szlovák törvényhozásba, hiszen – szól a szörnyekkel küzdő szakember sajátos logikája – hogyan nézett volna az már ki, hogy a Jobbik, egyedüli szélsőséges pártként ott ül a magyar parlamentben, miközben Szlovákiában csak a szelíd, eukonform báránykák bégetnek? Ez ugyebár megengedhetetlen! A magyar honosítási eljárás egyszerűsítése – pontatlan, de közismert nevén: a kettős állampolgárság – tehát egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a szlovákiai választások előtt kieressze a szellemet a palackból, Ján Slota pártját és nem mellesleg az MKP-t is támogatva ezáltal. Hunčík Péter amennyire elutasító Orbánnal, annyira megértő Ficóval szemben: a szlovák ellentörvény életre hívása a magyar törvény fényében szerinte érthető lépés volt Ficotól, aki az adott helyzetben nem tehetett mást.

Tetszenek érteni? Ha Orbánék a maguk óriási, példátlan népszerűségével, támogatottságukkal egy új, de minden rendelkezésében abszolút az európai standardoknak megfelelő alaptörvényt alkotnak, avagy egy olyan médiatörvényt hoznak, melynek rendelkezései egyébként itt-ott megtalálhatóak más európai államok hasonló jogszabályai között is, nos ez világraszóló disznóság, ami ellen tiltakozni és főleg jó sokat ugatni kell. Ám ha a szlovák kormány egy valóban világra szólóan ocsmány, aljas, nyilvánvalóan egy meghatározott nemzeti közösség létére törő jogszabályt – avagy inkább jogszabályok sorozatát, merthogy a csendes népirtás ellenünk ilyen formában, legiszlatív úton zajlik – alkot, akkor az az “adott helyzetben érthető”. Nem elfogadható, de ugyebár érthető. Orbánék nemzetpolitikája, az állampolgárság kiterjesztése csak olcsó trükk, míg ficóék alávaló bosszútörvénye maga a nemzetmentő kánon! Ha ezt egy szlovák író veti papírra, azt mondom, a maga módján a hazáját szolgálja. De ha ezt egy magát a magyar közösséghez soroló, annak sorsáért aggódó felvidéki értelmiségi, akkor legfeljebb a gyomrom fordul fel. Ahogy általában is attól, amikor hazánk ellen indított immáron nyílt harc idején – az Európai Bizottság lényegében ezt csinálja – a “mieink” is az ellenséggel együtt csaholnak…

HÁTTÉR:
Mint ismeretes Hunčík Péter a SME-ben január 6-án megjelent interjújában meglehetősen megosztó válaszokat adott. Orbán Viktor személyiségjegyeit Vladimír Mečiaréhoz hasonlította, a magyar miniszterelnököt varázspálcával rendelkező felszabadítónak titulálja, mindemelett Gyurcsány illetve Fico lépéseit ésszerűnek tartja. Úgy véli nem volt véletlen, hogy a kettős állampolgárság kérdését a választások előtt nyitották meg, mert Hunčík szerint Orbánék ezzel segítették elő, hogy az SNS a parlamentben maradjon, ha már a Jobbik bejutott a magyar országgyűlésbe. Szerinte Orbán politikájának a szlovákiai magyarok számára nincs túl nagy hozadéka, úgy tájékoztatja a szlovák sajtót, hogy szerinte a felvidéki magyarok többsége nem kér pl. a választójogból. Leszögezi a megoldás Szlovákia és Magyarország kapcsolatának a javítására a kettős állampolgárság engedélyezése. S a legvégén Fico példaképévé teszi Orbán Viktort, akitől tanulhat, s két alfa hímként egymással negatív szimbiózisban élhetnek.

A SME napilapban megjelent interjú teljes magyar fordítása a korkep.sk oldalon olvasható.

Szűcs Dániel, Forrás: Felvidék.ma

szerk.megj.: Hunčík Péter 2002-ben, miután Duray Miklós felszólalt a Fidesz nagygyűlésén, nevét adta az ezt következő tiltakozáshoz. A 90:

1. Antalné Czajlik Ágota, vállalkozó
2. Ág Tibor, népzenekutató
3. Bandor Éva, színművész
4. Bara Zoltán, politológus
5. Barak László, költő
6. Bartusz György, szobrász
7. Bereck József, író
8. Bodnár Gyula, közíró
9. Bödők Zsigmond, asztrofizikus
10. Bödők Aliz, jogász
11. Czajlik József, színházi rendező
12. Csala Kornélia, közgazdász
13. Csala Lajos, kardiológus
14. Csanda Endre, polgármester
15. Csáky Károly, néprajzkutató
16. Csehy Zoltán, klasszika filológus
17. Drábeková Zuzana, egyetemi oktató
18. Dudás Péter, színművész
19. Dusík Anikó, egyetemi oktató
20. Fabó Tibor, színművész
21. Farnbauer Gábor, író
22. Fejes József, reklámszakember
23. Fonód Szilárd, építész
24. Fundárek Ferenc, történész
25. Gál Milán, villamosmérnök
26. Gál Tamás, színművész
27. Grendel Lajos, író
28. Győry Attila, író
29. Hajtman Béla, író
30. Horváth Lajos, orvos
31. Horváth Péter, politológus
32. Hodossy Gyula, könyvkiadó
33. Hizsnyai Zoltán, költő
34. Hizsnyai Tóth Ildikó, műfordító
35. Hizsnyan Géza, orvos
36. Huncík László, jogász
37. Huncík Péter, elmegyógyász
38. Hushegyi Gábor, esztéta
39. Jakab Zoltán, zeneszerző – tudta nélkül írták a listába, ettől elhatárolódott!
40. Jarábik Balázs, bölcsész
41. Jarábik Imre, népművelő
42. Juhász R. József, akcióművész
43. Juhász Zsuzsa, pedagógus
44. Kis Péter, újságíró
45. Kiss Csaba, galériavezető
46. Kiss Péntek József, színigazgató
47. Kovács László, gimnáziumi igazgató
48. Kovács Attila, vallástörténész
49. Kulcsár Mária, nonprofit konzultáns
50. Lampl Zsuzsa, szociológus
51. László Béla, egyetemi tanár
52. Lelkes Vince, polgármester
53. Lucskai Róbert, színművész
54. Lukács Zsolt, grafikusművész
55. Mészáros András, egyetemi tanár
56. Miklósi Péter, közíró
57. Nagy Andrea, vállalkozó
58. Nagyvendégi Éva, újságíró
59. Németh Ilona, képzőművész
60. Németh Margit, pszichológus
61. Néveri Sándor, vállalkozó
62. Olajos József, zenész
63. Öllős László, politológus
64. Perényi Anikó, építészmérnök
65. Petiik Szilárd, színművész
66. Polgár Anikó, klasszika filológus
67. Pribék Gábor, folklorista
68. Prikler Lídia, alapítványi igazgató
69. Ravasz Marián, építész
70. Rácz Noémi, képzőművész
71. Rácz Olivér, kutatóorvos
72. Rédey Zoltán, irodalomtudós
73. Rigó Konrád, információs szakember
74. Sidó Péter, vállalkozó
75. Strédl Terézia, pszichológus
76. Szép Attila, politológus
77. Szigeti László, könyvkiadó
78. Szkladányi Endre, gimnáziumi igazgató
79. Tokár Adrián, jogász
80. Tóbiás Szidi, színművész
81. Tóth Károly, irodalmár
82. Török Ferenc, vállalkozó
83. Tőzsér Árpád, költő
84. Varga Emőke, képzőművész
85. Vas Ottó, előadóművész
86. Vasik János, történész
87. Végh László, szociológus
88. Vince Dávid, joghallgató
89. Young Judit, programszervező
90. Zászlós Gábor, jogász