’89 novemberének egyik vezéralakja a Gorilla-ellenes tüntetésre nem menne el. Attól fél, hogy az akció csak a Smer meg az SNS malmára hajtja a vizet.

Támogatja a Gorilla-tüntetéseket?
– A Gorilla nem csak a politikusok érinti. Ez a szlovák társadalom problémája. Nem hiszem, hogy a Gorilla-ellenes tüntetések megváltoztatják a szlovák társadalmat

Lát ebben párhuzamot 1989 novemberével?
– Nem nagyon. November először – az először szót aláhúzom, négyszer is aláhúzom – tisztán pozitív energia volt. A levegőben valami olyasmi keringett, mint a szerelem, szolidaritás, összetartozás, még ha nem is tartott sokáig. De a Gorilla nem tisztán pozitív energia. Észlelhető az intézménytől való elhajlás, a tőlem eltérő emberek iránti ellenszenv. Érzem a társadalom szétválasztásának igyekezetét „miránk”-ra és „ők”-re

Mitől tart?
– A 67 évemmel és az élettapasztalatommal nem hiszek azokban a fogalmakban, hogy “nép”, “nemzet” és “tömeg”. Ezek mögött a mindent átfogó fogalmak mögött ugyanis egyes emberek egyéni és csoportérdekei bújnak meg, beleértve mindenféle szemetet, akik ezeket a szavakat csak a hatalomhoz és a nyereséghez vezető felvonóként használják. Attól tartok, hogy visszaélnek az érzelmek összehajlásával. De kétségeim vannak a felől is, hogy olyan hangok kapnak szabad teret, amelyekkel semmilyen esetben sem érthetünk egyet. Ezek azok a hangok, amelyekből a szocializmus és valamiféle osztálynélküli társadalom utáni szentimentalizmus, a kapitalizmussal szembeni ellenszenv stb. visszhangzik.

Az egyik szervezőre, Lucia Gallovára céloz, aki szerint a népnek kell uralkodnia, az alkotmányban az interneten és a postán keresztül kellene megegyezni és az állami tisztségekbe sorsolás alapján akar embereket helyezni? Mit gondol erről?
– Féltem az ország jövőjét, ahol őrült, naiv és amatőr víziókat valósítanak meg. Minden utópia, amely megvalósításra került működésképtelen társadalommá változott. Valaha a kommunizmus is utópia volt, amelyből a rossz bújt elő. Teljes katasztrófa, ha valaki úgy képzeli el a jövőt, hogy mindent kiradíroz, ami volt, és felvázol valamilyen csalóka képet arról, ami lesz. Rettegek ettől. Az osztályok nélküli igazságos társadalomról szóló víziók ökörségek, ha nincsenek a mindennapi élet valós feltételeibe ágyazva. De nem akarom megfosztani az illúzióiktól azokat a fiatalokat, akik őszinte szívvel tiltakoznak.

Az embereknek Ön szerint tehát nem kellene bekapcsolódniuk a tiltakozóakciókba, ha vitatható nézetekkel rendelkező emberek szervezik azokat?
– Elbűvöl, hogy Csehországban és Szlovákiában is az emberek azokra a politikusokra dühösek, akik a korrupcióból először csináltak nyilvános témát. Szlovákiában az interneten szerződéseket tettek közzé, Csehországban néhány politikust perelnek, másokat meg bezártak korrupcióért. Mégis Radičová kormányával és Nečasov kabinetjével szemben érez a nyilvánosság hatalmas gyűlöletet. Kinek jut ma Szlovákiában eszébe, hogy a korrumpálódott politika a mečiarizmus terméke és hogy Ficóban tanulékony diákra akadt? Ki emlékszik arra, hogy Fico szép csendben olyan országgá változtatta Szlovákiát, amelyik például semmibe vette Malina Hedvig, a jezsuita papok és mások jogait.

Ön elmenne tüntetni?
– Ha valaki azt mondaná nekem, Fedor, rohanj a SNP-térre, akkor nem mennék. Én a tapasztalataimról és az ismereteimről írnék és beszélnék. Szóval lépnék a nyilvánosság elé, nem pedig a tömegben való részvétellel.

Mik a tömeg buktatói?
– Átéltem a tömeget novemberben, nagyon pozitív volt, tizennégy napig csodálatos érzéseket keltett, de a harmadok, negyedik héten a pozitív érzelmek kezdtek agresszív, durva, valaki ellen irányuló érzelmekké válni. Nem akarom megjátszani a bölcset, de a pszichológiából ismeretes, hogy a tömeg egy test, egy lélek. Ha a tömegbe belép egy intelligens ember, egyik percről a másikra teljes idióta válhat belőle. A tömeg egyszerű jelszavakat, egyszerű megoldásokat vall, és ezek az életben nem érvényesek.

A tüntetések vezetőinek felróják, hogy nincsenek átgondolt terveik. Mikuláš Dzurindától, Pavol Hrušovskýtól és Bugár Bélától azt várják, hogy menjenek el, de nem mondták meg, hogy mi legyen azután. Tévedtek?
– A szervezőknek be kellene lépniük a politikába, és a választások során el kellene nyerniük a szavazók kegyeit a legalsóbb szintektől számítva. Nincsenek illúzióim a többség szaváról, mindig is a kisebbséghez tartoztam, de sohasem törekedtem a törvényes és jogszerű csatornákon kívül beleszólni a hatalomba. Persze az 1989-es eseményeket leszámítva, amikor valóban egy bűnöző rendszer megdöntéséről volt szó.

Mit gondol a követelményekről?
– Nem értem azt a követelményt, amely annak a rendszernek a megváltoztatását akarja, amelyben élünk. Vissza kell térnie a szocializmusnak? Rendben, beszéljenek a gondolatokról, de érvényesíteni csak azt kellene, ami keresztülmegy a nyilvános szavazás, vita és választás szitáján. Egyébként anarchia lesz.

A követelmények közt van az is, hogy a választásokat halasszák el szeptemberre, amíg kivizsgálják a Gorillát.
– Ez ökörség. A bonyolult korrupciós botrányok kivizsgálása minden demokratikus országban tovább tart. Azt várni, hogy pár hónap alatt lezárják az ügyet, tiszta dilettantizmus. Számomra az a fontos, hogy a nyomozás folyamatban van, hogy az ügyet vizsgálják. A választási ciklus meghosszabbítása az agónia meghosszabbítása. A Korrupció betegség és a Gorilla csak egy a tünetek közül. Ha megoldják a Gorillát, és elítélik a bűnösöket, Szlovákia még nem válik korrupciómentes országgá.

Zavarja Önt, hogy a felszólítás nem irányul további politikusok, Ján Slota vagy Robert Fico ellen?
– Rossz, hogy a többi tolvajt nem veszik észre. A korrupció Mečiar politikájának genetikai üzenete. Hihetetlen illúzió azt gondolni, hogy ez a genetikai üzenet Dzurinda vagy Mikloš távozásával megszűnik.

El kellene menni már Dzurindának a politikából?
– Azt hiszem, a kultivált politikusnak tudnia kellene, ha kicsengettek. Amikor el kell mennie, nem azért mert bűnösnek érzi magát, hanem azért, mert a társadalom számára kontraproduktívvá vált. Mikuláš Dzurindának már el kellene mennie.

Hogyan lehet egyáltalán legyűrni a korrupciót a politikában és a társadalomban?
– Nem tudom hogyan. A gond nemcsak a rendszerrel van. Minden egyént érint a dolog. Saját magamat is meg kell kérdeznem, hogy megvesztegettem-e az orvost, a tanítót, a rendőrt stb. Ha a válasz igen, akkor én is azok közé tartozom, akik felelősek ezért a társadalmi légkörért Szlovákiában. Szlovákia periférikus ország, akinek igyekeznie kell, hogy ne váljon helytartótanáccsá. Ha tízezer ember fog a tereken hőbörögni, nem szűnik meg helytartótanács lenni. Magunkon kell kezdenünk. A kreativitásunkkal leszünk ismertek, nem pedig a hangszálainkkal.

Hogyan végződnek a tüntetések?
– Nem tudom. De nem szeretném, ha a tüntetések Gašparovič, Robert Fico, az SNS malmára hajtanák a vizet, csak azért, mert hallgatnak. Sokkal inkább sárosak ebben, mint azok, akik ellen ma tüntetnek. Nem szeretném, ha a választások úgy végződnének, hogy a standard politikai színtér végzetes csapást kap. Konzervatív emberként azt kívánom, hogy standard pártok műveljék a politikát. A létező szabályokkal szemben nem lehet új panoptikumot kigondolni. A politikát azoknak az embereknek kell művelniük, akik ezt tudják és akiknek vannak tapasztalataik.

A bíróság előzetese rendelkezés útján betiltotta Tom Nicholson Gorilláról szóló könyvének a kiadását, amelynek tartalmát nem is ismeri. Hogyan értékeli ezt?
– Úgynevezett információs korban élünk. A bíróság nem tudja megtiltani Nicholsonnak a publikálást valamilyen külföldi szerveren. Aki igyekszik megakadályozni az információáramlást, az teljesen idióta. Alapjában véve a bíróság reklámot csinál Tomnak. Szorítok neki. Több hozzá hasonló újságíró kellene.

SME, 2012. február 3. nyomán