Ha szeretnék visszaidézni a mečiarista Slovenská republika letűnt korszakát, olvassák csak a Pravda napilapot. Bár ez egy szegényes megjegyzés, csak a ján smolecok hiányoznak, azért nem jelennek meg hamisítványok. De a rendes újságíráshoz semmi köze sincs.

Minden rendes baloldali napilapnak a Gorilla-ügy csodálatos téma lenne. Gondolják csak végig: egy erős pénzügyi csoport a kapitalista cápa hírnevével összefonódásban a jobboldallal, gyanús jutalékok és sötét mesterkedések a privatizációk során. Egy rendes baloldali újságíró oknyomozói őrületében halálra írná magát. De nem ám a Pravda baloldali újságírója.

Ez a napilap, eltérően a Hospodárske novinytől és a SME-től, 40 nap alatt egyetlen oknyomozó irományt sem volt képes megjelentetni a Gorilláról. Persze hogy a Pravdában ma senki sem akar dolgozni, mi több,  a napilap még Kaliňák oknyomozó bébijét is kivonta a forgalomból. A probléma azonban másutt gyökerezik: a Pravda nem csak hogy nem nyomoz, hanem tudatosan mindent megtesz azért, hogy tökéletes információs zűrzavart okozzon – és a Gorillát elrejtse az erdőben. Ennek csak egyetlen oka van: Robert Fico látogatása a konspirációs lakásban.

A rend kedvéért összegezzük a Gorilla történelmét a Pravdában.

December 22-én a Pravda a SME napilappal együtt megjelentetett egy hírt az ügyiratról, röviddel azután, hogy valaki kifüggesztette a világhálón. Mellesleg komoly cikkről volt szó: a Pravda utalt az irat tartalmára, megemlítette a konspirációs találkozók központi szereplőit, Ficót is beleértve, kérdéseket tett fel, hogy nem hamisítványról van-e szó, ami akkor teljesen rendben volt (végeredményben a SME is először a Sioni Bölcsek Protocullumaihoz hasonlította az iratot és további hetekig azon rágódtak a kommentátorai, hogyan lehetne ebből a zsákutcából kijutni). Csakhogy a Pravda gyötrelme egészen más fajtájú volt.  A Smer ugyanis Erik Tomáš szájába adva hamisítványnak nevezte a Gorillát, és a szerkesztőség vezetősége gyorsan megértette, míg korábban azt várták, hogy minden erejükkel Galkót támadják, most mindent ködösíteni kell. Ennek a gyötrelemnek az eredménye volt az első kommentár „Zavaros víz” címmel Peter Javůrektől (december 27.), akit egyáltalán nem érdekelt a Gorilla tartalma, csupán a tény, hogy valaki azzal a céllal engedte ki a választási küzdelembe az iratot, hogy „minél több vizet zavarossá tegyen, hogy mindenki bemocskolódjon”. Ez a megjegyzés még rendben is lett volna, ha később nem éppen maga a Pravda törekedett volna a leginkább arra, hogy zavarossá tegye a vizet.
A napok teltek, de a baloldali napilapban még mindig nem tudták, mi legyen a Gorillával, ezért inkább hallgattak róla. Szilveszterkor még megjelentettek egy rövid cikket a Trnka ügyészségen felállítandó vizsgáló csapatról. Azután sokáig, nagyon sokáig semmi, bár az ország már forrongott. Amikor az ügyet már nem lehetett eltussolni, január 7-én a napilap az első két oldalon azzal a szocialista építés korszakát meghazudtoló címmel jelent meg, hogy „A botrányok elnyomhatják az emberek és az ország számára fontos választási témákat”.  És ez alatt egy másik cím csillogott, amely egy politológussal való beszélgetésből következett: „Ha nem lennének választások, a Gorilla nem keltene érdeklődést”. Egyúttal Peter Javůrek folytatás a víz kavarását. „És itt az újabb szép hisztéria. Aki nem ír naponta legalább egy cikket vagy blogot a Gorilláról, az már gyanús: biztosan azért, mert ő maga is korrumpálódott a Penta szolgálatában.” A kommentátor figyelmeztet arra, hogy a botrány leginkább Sulíknak, Matovičnak és egyéb pártocskáknak kedvez, akik csak vagyonuk nagyságában különböznek a Pentától. Egy szóval a Pentában, az SDKÚ és a Smer központjában teljes volt az elégedettség Nora Slišková napilapjával.

A Hospodárske noviny és a SME eközben meg versengtek, ki derít ki a Gorillából többet. A Pravda azonban továbbra is információs blokád alatt állt. A lap csak január 10-én nyugtalanította egy kicsit az olvasóit azzal az értesüléssel, hogy megalakult a nyomozók speciális csapata. Ez alkalomból a Pravda röviden összefoglalta az iratot, amely nem biztos, hogy igazi, említést tesz a főszereplők találkozóiról, még Fico személyes titkárát is megemlíti, de magáról Ficóról és Haščákról egy szó sem esik. A hírügynökségi szöveg azzal a titokzatos összefoglalóval végződik, hogy az iratot azután tették közzé a világhálón, hogy a képviselők megállapították, Galko és a képviselők lehallgatása esetében törvénysértés történt. Ezután került sor Bubeníková leválltására és aznap a Pravda címlapján az villogott „Miškov egy cseh milliomosnak adná az SPP-t”. A napilap részletesen beszámolt Bubeníková és Miškov vitájáról, elmesélte Bubeníková levelének tartalmát és újfent azt a látszatot keltette, hogy nincs itt szó semmiféle Gorilláról, amely a valóságban csak az SaS kampányának egy eszköze. Azt ezt követő napokban megint semmi. A Pravda csak a jobboldali pártok küzdelmeivel foglalkozik, amelyet Bubeníková leváltása keltett, elárasztja az olvasókat a politológusok banális idézeteivel, de a Pravda olvasói számára a Gorilla továbbra is a sötétben van. És Rober Fico meg Haščák? Hiszen erről már írtak vagy négy szavat december 22-én, minek a részletekkel bonyolítani a dolgot…

Január 17-én a Pravda egy olyan szöveggel próbál meglepetést okozni, amely a Gorillához készített saját oknyomozáshoz hasonlatos: egy SaS-esz képviselőjelölt, aki a párt jelöltlistán a 125. helyen van, állítólag egykor a Pentával vállalkozott. A baloldali olvasó megint elégedetten köphetett egyet. A lap a Penta szóvivőjével is készített egy beszélgetést, akinek azt a kérdést szegezték, hogy Haščák tényleg találkozott-e abban a lakásban „például Malchárek úrral vagy Bubeníková asszonnyal?” A „például” kötőszó azt a feladatot teljesítette, hogy a Pravdának ne kelljen megint említést tennie a találkozók további szereplőiről: Robert Ficóról és személyi titkáráról, Határról.
A Gorilláról továbbra is hallgatnak, néha megjelenik egy-egy „az irat a politikusok vállalkozó csoportok általi befolyásolásáról és korrupciójáról szól” típusú kötelező megfogalmazás. A Pravdában megjelentek azonban egyéb ügyek: egy egész oldalt szenteltek az oknyomozásnak arról, hogy Krajcer kulturális minisztériuma támogatja az STV életstílus magazinját (csak hogy ne felejtsük el: minden rossz az SaS-től származik). A Pravdán belüli cirkusz egy újabb csúcsszámot eredményezett. Január 19-én a Tom Nicholsonnal folytatott beszélgetésben Stupňan kérlelhetetlenül arról faggatja őt, mi volt az oka, hogy a SME, a Trend és a .týždeň   annak idején nem fogadták el tőle a Gorilláról írt cikkét. Egy nappal később a napilap ezt a tényt újfent a fő hírek közt hozza. Jól értjük?: a Pravda akkoriban már egy hónapja semmibe veszi az interneten keringő Gorillát, mindenki erről ír, a politikai színtér fel van forgatva miatta, de a napilap „professzionális” módon arra figyelmezteti az olvasóit, hogy más médiumok nem írtak a Gorilláról akkor, amikor még nem volt fent a világhálón. De a cirkusz fokozódik: január 24-én az olvasó végre olvashat egy Haščákkal és Ficóval készült beszélgetésről. A híranyag azonban a beszélgetést – „Egyszerű emberek, Palko és Gorilla” címmel – csak abból az okból kifolyólag említi, hogy Pavol Minárikot vegye célba, akire Haščák és Fico panaszkodtak, hogy „nehezen lehet vele szót érteni”. A Pravda így Minárikot Gorilla-szereplőként állítja be, s azt firtatja Igor Matovičtól, nem lát-e gondot a Palko konzervatívjaival való együttműködésben. Ezért a próbálkozásért már nem kellene Smolec republikájának sem szégyenkeznie.

Összegezve: január végén a Pravda olvasója nem tud a Gorilláról semmi lényegeset, de valahogy érzi, hogy a legnagyobb szemétségek akkor is az SaS-nél és Palkóéknál vannak.

De mit kellett volna még a Pravda újságíróinak kitalálniuk ahhoz, hogy azt a látszatot keltsék, oknyomozó módon foglalkoznak a Gorillával, egyúttal azonban továbbra is hímes tojásként bánhatnak Ficóval? Megérkezett azonban kívülről a mentőöv: valaki közzétette a Sulík és Kočner közti telefonüzenetek feljegyzéseit. A napilap ezúttal nem túlságosan törődött azzal, hogy az üzenetek valódiak-e, mint ahogyan azzal sem, kinek jó a kampány során a megjelentetésük – amit a Gorilla esetén hajtogattak. Rögtön az ügy kirobbanása után az első négy oldalt Sulíknak szentelték, beleértve valamennyi állítólagos üzenet megjelentetését. A szerencsétlen olvasó meg, aki a Gorilla pravdás változatánál már ásítozott az unalomtól, végre megkapta a maga izgalmat keltő olvasmányát.
A következő elterelő hadműveletet egyenesen a Smer központi irodájában ötlötték ki (Erik Tomáš), miközben a Pravda, nyomtatott sajtótermékként újfent hatott. A február 2-ai címlapsztori ez volt: „Radičovát is látogatta Haščák? A Penta megerősítette ezt” –  a napilapnak elegendő volt a lövéshez Fico STV-ben elhangzott kérdése Haščákról Radičová házában és az, hogy a  Penta megerősítette, a múltban kommunikált Radičovával is. A negyedik oldalon, ahol a Pravda új nagy botrányának elemzése folytatódott, írtak a Sasankáról, és a szóömlenyben megjelent egy száraz mondat, hogy az irat szerint a lakásban Haščákkkal állítólag Fico és Határ is találkoztak. Ez aztán a glasznoszty. De a Haščák és Fico, illetve Határ közti beszélgetés tartalmának ismertetésére még mindig nem érett meg az idő – hiszen választások előtt állunk és a Gorillával visszaél az SaS és Matovič is…

Az egész ügy azonban sokkal komolyabb. A tény, hogy a három szlovák nem bulvár napilap közül az egyik már egyáltalán nem igyekszik tisztességes újságírást folytatni, a mély hanyatlásnak a jele, amelyről a többi szerkesztőség újságíróinak nemcsak pletykaszintű beszélgetéseket kellene folytatniuk. Ennek a hanyatlásnak a jele ugyanis az emberek egyre növekvő bizalmatlansága, hogy az újságok, ezek a demokrácia állítólagos őrzőkutyái, csak a gorillapropaganda folytatásai más módszerekkel. Ezért is szükségszerű, hogy az ilyen durva hibák mediális témákká váljanak. A kasztos mentalitás, miszerint mások bírálatával csak a saját fészkünkbe piszkítunk, mindig is hamis volt, s ma már mindnyájunk ellen fordul.

A týždeň.sk, Martin Hanus, 2012. február 3. nyomán