Az SDKÚ-DS számára talán az lenne a legjobb, ha Mikuláš Dzurinda összecsomagolna, és távozna a vezető tisztségéből. A párt éléről, de főleg a listavezetői posztjáról. Bízok benne, hogy még van erre idő.

Mikuláš Dzurinda olyan személy, akinek már vége. Védekezhet ellene, ahogy csak tud, de akkor is így van. Ha olyan emberekkel van körülvéve, akik az ellenkezőjét állítják, le kellene cserélnie a társaságát. Bár politikusként valóban sok mindent elért, és sok mindenért hálásak lehetünk neki, a csillaga kihunyt. Vagyis még nem teljesen. Lassacskán kihuny, de még mielőtt teljesen kihunyna, akár fel is robbanhat. És ez március 10-ére – az előrehozott választások napjára van időzítve.

Arról, hogy mindezt leírjam, tulajdonképpen az SDKÚ-DS választói győztek meg. Akik számára több mint világos, hogy Dzurindával az élen inkább a parlamenten kívülre kerülnek, mint bármilyen lehetséges koalícióba. Hol vannak azok az idők, amikor a kékek főnöke még azt hangoztatta, Sulík a jobbközép pártok problémája, és hogy meg kell változtatnia az Európával szembeni álláspontját és retorikáját, mert egyébként kirekeszti magát a politikai színtérről? Dzurinda rekesztődik ki, s vele együtt a pártja is. Már a választóinak és a párt tagjainak is szembetűnő a Vladimír Mečiarral való bizonyos hasonlatosság. Mindketten a csúcsra juttatták a pártjaikat, ám Mečiar a teljes bukásba is. A jobboldali táborban vannak hangok, amelyek szerint az SDKÚ-DS Dzurinda kormányzásával a HZDS-hez hasonló útra lépett.

Hol van az a Dzurinda, aki képes volt magával ragadni a tömegeket? Hol van az a Dzurinda, aki a szlovák jobboldal szóvivője és vezére lett a mečiarizmussal szemben és a demokrácia elveiért folytatott küzdelemben?  Hol van az a Dzurinda, aki… Az már nyilvánvalóan teljesen eltűnt.

Már az esetleges partnerei is a cipőjüket törlik belé. „Remek talaj volt ez (az euróövezeti mentőcsomag kibővítése 2011-ben – a szerk. megj.) a játékához. Elkezdődhettek az intrikái. Tervezhette, hogyan lehet egyetlen csapással megszabadulni Iveta Radičovától, egyúttal ártani az SaS-nek (főleg amikor tudatosította, hogy nem lopni jöttünk, hanem kicserélni Önt) Arra kényszerítette Iveta Radičovát, hogy kösse össze az euróövezeti mentőcsomag kibővítéséről és a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazásokat, aki ezt meg is tette. Pedig tudta, hogy a meggyőződésünk fontosabb számunkra, mint a bársonyszékeink, így aztán Ivan Miklošsal együttműködve sikerült megdönteniük a kormányt“ – írja a blogjában az SaS elnöke, Richard Sulík: „Dzurinda úr, most lehetősége van a jobboldalért tenni valami jót. Lehetősége van az SDKÚ-t megtisztítani az olyan emberektől, mint Ön, Mikloš, Sčurka, Palacka stb. Ha megteszi, megmenti az Ön által alapított pártot a hanyatlástól. Úgy gondolom, már tényleg el kellene mennie, hogy végre megkezdődhessen a jobboldali pártok együttműködése.”

Nem feledkezhetek meg a Most-Híd elnökéről, Dzurinda hűséges politikus sorstársáról, Bugár Béláról sem. Aki Dzurinda utolsó pusztába kiáltott szavaira utalva – hogy a jobbközép pártok egyesüljenek – kijelentette: „A múlt év őszén kétszer is javasoltam, hogy jobbközép alternatívaként próbáljunk meg szorosabban együttműködni, de valahogy nem sikerült megegyezni. Ami azt jelenti, hogy talán nem volt akarat… Ha ezt ősszel megtettük volna, jó alternatíva lehetett volna. De most talán már késő van erre. Ez nemcsak arról szól, hogy valamit kijelentünk, hanem tartalommal is meg kell azt tölteni. Meg kellett volna egyeznünk, hol, mit és hogyan képzelnénk el együtt. Tudják, most már mindenki kampányol.” A választási egyezségre szerinte tehát már késő van!

Hasonlóképpen van ezzel a KDH alelnöke, Pavol Hrušovský is, aki szerdán csak a fejét ingatta azon, hogy Dzurinda, aki a jobbközép pártok együttműködését hirdeti, egy lélegzetvétellel a KDH és Smer-SD lehetséges koalíciójáról is beszél” „Visszautasítom ezt a véleményt és csodálkozom, hogy Dzurinda úr ilyen súlyos helyzetben populista módon kihasználja a főügyész-kinevezés problémáját a saját pártja javára”. Dzurindáról azt állítja, hogy csupán üres gesztusokat tesz…

Dzurindával véget ér egy politikai korszak, amely több politikai pontot szerzett a valakivel szembeni harcával, mint a programjával. Dzurinda úr, köszönet azért, hogy legyőzte Mečiart, köszönet Szlovákia európai uniós és NATO-csatlakozásából kivett oroszlánrészéért, a kormányai idején magvalósított reformokért, amelyek dinamikusabb fejlődéshez segítették az országot, köszönet a korrupció és a klientizmus elleni küzdelemben kifejtett igyekezetéért, köszönet azért, hogy bár a döntései nem mindig örvendtek közkedveltségnek, nem hódolt be a rövidtávú populizmusnak. Hiszem, hogy sok szlovákiai ember számára az a sokrétű politikus marad, aki a fejlődéshez útjára vezette az országát. Ma azonban, a botrányok és azok után, ahogyan a lehetséges koalíciós partnerei Önhöz viszonyulnak, jobb lenne férfiasan istenhozzádot mondani, és lehetőséget adni másnak. Hiszen csak Iveta Radičová példáján is láthatja, egy új (más) arccal az SDKÚ-DS élén pártja még újra elrugaszkodhat a magas számok felé.

Patrik Kováč, Aktuality.sk, 2012.02.09 nyomán