A majdnem tíz évig tartó pereskedés után a volt kulturális miniszter Dušan Slobodníkkal, Strasbourgban megnyerte a szólásszabadságért vívott küzdelmet. ĽUBOMÍR FELDEK író szerint a könyvek kiadását betiltani képtelen dolog.

Mit gondol a pozsonyi járásbíró döntéséről, aki leállította egy könyv kiadását anélkül, hogy olvasta volna azt?
Ez képtelenség. Azután, hogy Mečiar amnesztiát rendelt el a ki nem vizsgált gyilkosság ügyében, amiről úgy gondoltuk, hogy a jogi képtelenségek csúcsa, amellyel Szlovákia hozzájárult az európai jogrendszer semmibevételéhez, most itt egy ugyanolyan óriási jogi képtelenség. Én egy jogász fia vagyok. Ha apám ezt hallaná, forogna a sírjában.

Gondolta volna, hogy több mint húsz évvel a kommunizmus bukása után egy szlovák bíróság ilyen döntést hoz?
Nem csak hogy nem gondoltam volna, de ez akkora képtelenség, hogy úgy tűnik, ez csak egy olyan bíró döntése elehet, aki a döntése során nem érezte magát biztonságban. Hogy árnyaltabban fogalmazzak, ilyen döntést csak valamilyen különlegesen szorult helyzetben vagy félelem hatására hozhat egy bíró, mivel egy ilyen döntéssel a saját jó hírnevét teszi kockára. Hogy megéri-e a jó hírnevet feláldozni egy ilyen döntés miatt, az kérdés.

A bíró azzal védekezik, hogy magánszemély személyjogait védte ezzel a döntéssel.  Mit gondol erről?
Valaki ferdén néz Önre, és maga elítéli azért, ami a nyelvén volt, de még nem mondta ki? Nem kérheti senkitől sem számon, hogy megsértette Önt, ha nem ismeri a sértést. Valami ilyesmi betiltani egy könyvet, amit nem is olvastunk. Egyáltalán abszurd dolog könyveket betiltani.

Hasonlít ez az Ön esetéhez?
Átéltem ezt a képtelenséget, de a szerénységem nem engedi, hogy az én esetem ehhez hasonlítsam, mivel az enyém végül jól végződött.

Cenzúraként értelmezte a bíróságok döntését?
Nem cenzúráztak, mivel engem azért bíráltak, ami már le volt írva. Másképpen értékeltem.

Hogyan?
Cenzúra bevezetésére irányuló igyekezetként a jogállamban, olyan időben, amikor azt már megszüntették. Amikor némelyeknek hiányzott a cenzúra, hirtelen rájöttek, hogy létezik a polgárjogi eljárás, ami akár a cenzúrát is helyettesítheti.

Sikerült elérni?
Később ez több esetben is bebizonyosodott. A polgárjogi perrel való riogatás megelőzésként szolgált és autócenzúrára kényszerítette az embereket, akik bármit is mondani szerettek volna. Az ügyesebb újságírók azonban megértették, egy nagyon szofisztikált kifejezési módszert kell kidolgozniuk, hogy azt mondhassák, amit akarnak, s közben ne fenyegesse őket a polgárjogi eljárás. Ezért jöttek létre az allegóriák, amelyek védik a nyilvánosan szereplő embereket.

SME, 2012. február 13. nyomán